A gyökértelen és népünk lelkületétől idegen ünnepek köréből is kiemelkedik a teljesen értelmetlen Valentin-nap, mely ezúttal jó ürügyet kínált egy vegyes kisállat-kisnövény vásár megtartására is. Aki például tigrispitont vagy madárpókot akart ajándékozni szeretteinek, az nem csalódott, s valószínűleg a többiek sem.
A hirtelen olvadás után szinte tavaszi illatot áraszt a Városliget - ehhez képest a Petőfi Csarnok légterében szerencsésen vegyül egy iparszerű kékrókatelep és a nagybani virágpiac egyenként is sajátos bukéja. A lelkesedéstől túlpörgött látogató rögvest pszichotrop kaktuszokat és nyalogatható békákat keresne, ezek híján valószínűbb, hogy végül negyed kiló botsáskát kér stanicliba, só nélkül.
A kő marad
Az efféle börzék többek között abból nyerik a maguk sajátos báját, hogy a kiállítók jelentős részben tesznek az eredeti definícióra: például már előre, nagy összegben lefogadtuk volna, hogy a PeCsa-béli vásáron tiszteletüket teszik a gyógyító kristályárusok, pedig a kő az ugye sem nem állat, sem nem növény, sőt, még gomba sem - így nem lehet belőle pörköltet főzni. Vagy mit tartsunk a helyszínen fellelt élénksárga mintázatú tigrispiton felől, mely jó esetben 12 méteresre is megnőhet, s úgyszólván csecsemőkorától maga ejti el zsákmányát? Persze nem kell megijedni, a kiállított egyed békésen pihen a színpadon egy postazsák árnyékában, s néha királyi fejtartással, lustán végigtekint a maradék készleten: csupa olyan jószág, melyek rendre a tápláléklánc alsóbb grádicsain paráznak, míg élnek. A többi állat tudniillik tökéletesen beteljesíti előzetes várakozásainkat: szíriai aranyhörcsög, tengerimalac, csincsillanyúl, perzsamacska, csaucsau plusz törpeoroszlánnyúl (!) s még megannyi sorstársuk, eleget téve az ősi, ösztönös belső hangnak, mely rendre azt súgja nekünk, hogy az igazán kedves jószágok vastag prémjük mögül figyelik apró szemükkel a gazdit: vajon most etetni jön hozzájuk, avagy éppen fordítva. Gyanújukat joggal táplálhatná a kisállatok mellett egy asztalon heverő szakácskönyvsorozat is: meglehet, A 100 legjobb csülökétel című kiadvány borítója már magában torkukra forrasztaná a makogást, pedig a nyersanyagul szolgáló nagyobbacska állat egyáltalán nem szerepel a kiállított lények között - különben is, egy tengerimalac ne legyen nagyképű.
A madárkedvelők sem maradnak kedvenceik nélkül: az obligát zebrapintyek, hullámos és nimfapapagájok mellett néhány hellyel-közzel beszélő példány szórakoztatja a nagyérdeműt: szókincsük nagyjából a Helló, hogy vagy? szintagmára korlátozódik - igaz, némely embertársunk köszönés gyanánt még ennyit sem tud kiszorítani magából. A produkciót számos érdeklődő kíséri figyelemmel, a legelvetemültebbek alkalmanként beleesznek a papagájok szotyijába is, ami a mostani, pestises időkben nem csupán aljas, de felelőtlen cselekedet is.
A kiállított lények közül leginkább a nagyjából domesztikált görények nyerik el tetszésünket: kecses, ügyes jószágok, rajtuk a kiskutyákéhoz hasonlatos hám: ti. sajátos fej- és nyakformájuk miatt a nyakörvből rögvest kibújnának.
Görény, kurzus nélkül
Az érdeklődőt bőséggel várja szóróanyag, melyből kiderül, hogy nemrégiben megalakult a Görénykedvelők Egyesülete (Görke), mely a cégbíróság bürokratikus aknamunkájának dacára hamarosan teljes jogkörét is gyakorolhatja. Az egyesület egyik célja, hogy eloszlassa a görényekkel kapcsolatos s általában súlyosan félrevezető, antropomorf tévhiteket. Már első pillantásra nyilvánvaló, hogy a görény a nevéhez tapadt kellemetlen képzettársítások dacára egyáltalán nem hasonlít az ún. rongyemberre, s csak akkorbüdös, ha nagyon kell - az otthon tartott, háziasított állat aligha kényszerül arra, hogy védekezésül ránk, illetve a padlószőnyegbe ürítse bűzmirigye tartalmát. Fontos viszont tudnunk, hogy a többiekhez hasonlóan a görénynek is jegyet kell váltania a vonaton, no és azt is, hogy a simogatás, a kellemes, nyugodt hangszín segít a görénnyel való kapcsolat elmélyítésében - ellenben büntetéssel a görényeknél sem tudunk elérni szinte semmit. A görény kedves, játékos állat, csak a harapdálásról kell leszoktatni, mely idővel mind jobban fáj, ezenkívül módfelett bírnak ásni, imádnak apróbb dolgokat elcsenni, törékeny tárgyakat lelökni, a fölös táplálékot pedig előszeretettel rejtik el, ami azért idővel kissé már kínos. A görényeknél, mint a fajok többségénél, általában a hímekkel van több baj: két hímet nem ajánlatos összeengedni, hátha elharapják egymás torkát, ráadásul jó tudni, hogy a hímek a párzási időszak idején rendkívül agresszívek a nőstényekkel - arról nem is szólva, hogy ilyenkor intenzív szagot is árasztanak. A görény mindazonáltal tisztaságszerető állat: elég a lakás valamennyi sarkába némi macskaalmot csempészni, és már rendben van a jószág - leszámítva, hogy nagydolga végeztével úgyis a szőnyegbe törli majd a fenekét. Mindezek ellenére a görények fürdetését, bár pl. úszni is tudnak, nem kell túlzásba vinni, különben a sampon még tönkreteszi a görény értékes faggyúrétegét - nem is szólva a finom odőrről.
Kenderszőrű kiscsikó
A görények, törpesiklók és az egyelőre még játékos természetű rottweilerkölykök szorításából kikerülve óhatatlanul szembetaláljuk magunkat a csábító vásárfiával: néhány csomag cannabis-mintás füstölő és értelmetlen, macskás képeslap begyűjtése után szétnéznénk a kinti zsibvásárban is, ám a használttelefon- és Mág Bertalan-dílerek közben már jól hazaiszkoltak, maradnak a kaktuszok, a színes macskahatározók és a spánielkozmetika rejtelmeit taglaló műsoros videokazetták. A rendezvény keretében lelkes aktivisták aláírást gyűjtenek az exportjuhokra váró tortúra ellen: igazuk van, elvégre a birka nem ember, hogy marhavagonban kelljen szállítani. Kint a park csöndjét hirtelen felveri Baumgartner verdájának hangja, s a benzingőz hamarosan elnyomja a híg sárral kevert kutyaszar illatát.
Barotányi Zoltán
