Ezredéves Országos Kiállítás

Vereckéről Budapestre

Lokál

125 éve nyílt meg Budapest valaha volt legnagyobb rendezvénye. A millenniumi ünnepségsorozat fő attrakciójának számító Ezredéves Országos Kiállításra átalakították a Városligetet, 240 pavilont állítottak fel 520 ezer négyzetméteren. Még a földalatti vasút is kiállítási kelléknek épült.

„Egy ezredéves szereplés beszámolóját üli ma nemzetünk. A mártíromság elmúlott, s a nehéz küzdés jutalma az a duzzadó ifjonti nemzeterő, amelyen az idő nem fogott. A hitetlenek, akik kételkednek a csodatételben, ámulva nézhetik a világtörténelem legcsodálatosabb csodáját: ezt az ezeréves lét után burjánzó nemzettavaszt.” E szavakkal köszöntötte a Pesti Napló vezércikke 1896. május 2-án a millenniumi ünnepségsorozat rajtját, amely egyúttal a Városligetben felhúzott Ezredéves Országos Kiállítás megnyitója is volt. A kiállítás rendezői nem kevesebbet vállaltak, mint azt, hogy „a magyar kultúra gyümölcseit mutassák be a művelt világnak”, ami „bizonyítja egyúttal azt is, hogy a nyugati művelődés átvétele nem megy a nemzeti individualitás rovására”.

Az ünnepi alkalomra a fővárost fellobogózták, és már reggel kilenckor több mint 300 ezer kíváncsiskodó sorakozott fel az Andrássy út két oldalán, hogy láthassák a Városligetbe igyekvő notabilitások hintóit, köztük Ferenc Józsefét. A császár 11 órakor nyitotta meg a kiállítást, mire a Gellért-hegyről leadott 24 ágyúlövés válaszolt, majd megkondultak a harangok.

Jó példával

A kiegyezést követő 15 évben Magyarország ipari-gazdasági fejlődése soha nem látott ütemben gyorsult, amit leginkább a vasút fejlesztése, valamint a Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését követő iparosítási és beruházási kedv bizonyított. Az eredmények láttán egyre többen javasolták az 1840-es években rendezett ún. országos általános kiállítások „felújítását”, elősegítve ezzel a vállalkozások megismertetését és az üzletkötést. A kezdeményezés nyomán 1883-ban törvény született „az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállításról”, amelyet végül a Városligetben rendeztek több mint 600 kiállító részvételével. A májustól októberig nyitva tartó attrakció hatalmas sikert aratott, több mint 2 millióan voltak kíváncsiak rá, ezért hamarosan terítékre került egy újabb és még nagyobb kiállítás ötlete, és erről 1892-ben törvény is született. Az 1889-es párizsi expó sikerét látva felmerült a világkiállítás ötlete is, végül olyan döntést hoztak, hogy a kiállítást a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából rendezzék, és kizárólag hazai „termékeket” mutassanak be, legyen az gőzmozdony, csillagászati távcső, Munkácsy-festmény, csapolt sör vagy a magyar történelem.

 
A régi „Vajdahunyad vára"
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

A „millennium” ötlete onnan jött, hogy az 1880-as évek végén, a Magyar Tudományos Akadémia történészekből álló bizottsága szerint „a magyarok 888-ban hazánk területén még nem telepedtek meg, de 900-ban a honfoglalás már be volt fejezve”, a pontos évszámot viszont nem tudták megmondani. Ez azért fontos, mert a törvény szerint 1895 lett volna a kiállítás megnyitásának éve, de mivel „szabadon választhatóvá” vált az 1000. évforduló dátuma, a rendezők a kormánnyal egyetértésben – az alaposabb felkészülésre hivatkozva – az eseményt 1896-ra halasztották. Így lett 896 a honfoglalás éve, később ezt törvénybe foglalták, és így tanították az iskolában is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.