Ezredéves Országos Kiállítás

Vereckéről Budapestre

Lokál

125 éve nyílt meg Budapest valaha volt legnagyobb rendezvénye. A millenniumi ünnepségsorozat fő attrakciójának számító Ezredéves Országos Kiállításra átalakították a Városligetet, 240 pavilont állítottak fel 520 ezer négyzetméteren. Még a földalatti vasút is kiállítási kelléknek épült.

„Egy ezredéves szereplés beszámolóját üli ma nemzetünk. A mártíromság elmúlott, s a nehéz küzdés jutalma az a duzzadó ifjonti nemzeterő, amelyen az idő nem fogott. A hitetlenek, akik kételkednek a csodatételben, ámulva nézhetik a világtörténelem legcsodálatosabb csodáját: ezt az ezeréves lét után burjánzó nemzettavaszt.” E szavakkal köszöntötte a Pesti Napló vezércikke 1896. május 2-án a millenniumi ünnepségsorozat rajtját, amely egyúttal a Városligetben felhúzott Ezredéves Országos Kiállítás megnyitója is volt. A kiállítás rendezői nem kevesebbet vállaltak, mint azt, hogy „a magyar kultúra gyümölcseit mutassák be a művelt világnak”, ami „bizonyítja egyúttal azt is, hogy a nyugati művelődés átvétele nem megy a nemzeti individualitás rovására”.

Az ünnepi alkalomra a fővárost fellobogózták, és már reggel kilenckor több mint 300 ezer kíváncsiskodó sorakozott fel az Andrássy út két oldalán, hogy láthassák a Városligetbe igyekvő notabilitások hintóit, köztük Ferenc Józsefét. A császár 11 órakor nyitotta meg a kiállítást, mire a Gellért-hegyről leadott 24 ágyúlövés válaszolt, majd megkondultak a harangok.

Jó példával

A kiegyezést követő 15 évben Magyarország ipari-gazdasági fejlődése soha nem látott ütemben gyorsult, amit leginkább a vasút fejlesztése, valamint a Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését követő iparosítási és beruházási kedv bizonyított. Az eredmények láttán egyre többen javasolták az 1840-es években rendezett ún. országos általános kiállítások „felújítását”, elősegítve ezzel a vállalkozások megismertetését és az üzletkötést. A kezdeményezés nyomán 1883-ban törvény született „az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállításról”, amelyet végül a Városligetben rendeztek több mint 600 kiállító részvételével. A májustól októberig nyitva tartó attrakció hatalmas sikert aratott, több mint 2 millióan voltak kíváncsiak rá, ezért hamarosan terítékre került egy újabb és még nagyobb kiállítás ötlete, és erről 1892-ben törvény is született. Az 1889-es párizsi expó sikerét látva felmerült a világkiállítás ötlete is, végül olyan döntést hoztak, hogy a kiállítást a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából rendezzék, és kizárólag hazai „termékeket” mutassanak be, legyen az gőzmozdony, csillagászati távcső, Munkácsy-festmény, csapolt sör vagy a magyar történelem.

 
A régi „Vajdahunyad vára"
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György

A „millennium” ötlete onnan jött, hogy az 1880-as évek végén, a Magyar Tudományos Akadémia történészekből álló bizottsága szerint „a magyarok 888-ban hazánk területén még nem telepedtek meg, de 900-ban a honfoglalás már be volt fejezve”, a pontos évszámot viszont nem tudták megmondani. Ez azért fontos, mert a törvény szerint 1895 lett volna a kiállítás megnyitásának éve, de mivel „szabadon választhatóvá” vált az 1000. évforduló dátuma, a rendezők a kormánnyal egyetértésben – az alaposabb felkészülésre hivatkozva – az eseményt 1896-ra halasztották. Így lett 896 a honfoglalás éve, később ezt törvénybe foglalták, és így tanították az iskolában is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.