„Egy ezredéves szereplés beszámolóját üli ma nemzetünk. A mártíromság elmúlott, s a nehéz küzdés jutalma az a duzzadó ifjonti nemzeterő, amelyen az idő nem fogott. A hitetlenek, akik kételkednek a csodatételben, ámulva nézhetik a világtörténelem legcsodálatosabb csodáját: ezt az ezeréves lét után burjánzó nemzettavaszt.” E szavakkal köszöntötte a Pesti Napló vezércikke 1896. május 2-án a millenniumi ünnepségsorozat rajtját, amely egyúttal a Városligetben felhúzott Ezredéves Országos Kiállítás megnyitója is volt. A kiállítás rendezői nem kevesebbet vállaltak, mint azt, hogy „a magyar kultúra gyümölcseit mutassák be a művelt világnak”, ami „bizonyítja egyúttal azt is, hogy a nyugati művelődés átvétele nem megy a nemzeti individualitás rovására”.
Az ünnepi alkalomra a fővárost fellobogózták, és már reggel kilenckor több mint 300 ezer kíváncsiskodó sorakozott fel az Andrássy út két oldalán, hogy láthassák a Városligetbe igyekvő notabilitások hintóit, köztük Ferenc Józsefét. A császár 11 órakor nyitotta meg a kiállítást, mire a Gellért-hegyről leadott 24 ágyúlövés válaszolt, majd megkondultak a harangok.
Jó példával
A kiegyezést követő 15 évben Magyarország ipari-gazdasági fejlődése soha nem látott ütemben gyorsult, amit leginkább a vasút fejlesztése, valamint a Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését követő iparosítási és beruházási kedv bizonyított. Az eredmények láttán egyre többen javasolták az 1840-es években rendezett ún. országos általános kiállítások „felújítását”, elősegítve ezzel a vállalkozások megismertetését és az üzletkötést. A kezdeményezés nyomán 1883-ban törvény született „az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállításról”, amelyet végül a Városligetben rendeztek több mint 600 kiállító részvételével. A májustól októberig nyitva tartó attrakció hatalmas sikert aratott, több mint 2 millióan voltak kíváncsiak rá, ezért hamarosan terítékre került egy újabb és még nagyobb kiállítás ötlete, és erről 1892-ben törvény is született. Az 1889-es párizsi expó sikerét látva felmerült a világkiállítás ötlete is, végül olyan döntést hoztak, hogy a kiállítást a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából rendezzék, és kizárólag hazai „termékeket” mutassanak be, legyen az gőzmozdony, csillagászati távcső, Munkácsy-festmény, csapolt sör vagy a magyar történelem.
A „millennium” ötlete onnan jött, hogy az 1880-as évek végén, a Magyar Tudományos Akadémia történészekből álló bizottsága szerint „a magyarok 888-ban hazánk területén még nem telepedtek meg, de 900-ban a honfoglalás már be volt fejezve”, a pontos évszámot viszont nem tudták megmondani. Ez azért fontos, mert a törvény szerint 1895 lett volna a kiállítás megnyitásának éve, de mivel „szabadon választhatóvá” vált az 1000. évforduló dátuma, a rendezők a kormánnyal egyetértésben – az alaposabb felkészülésre hivatkozva – az eseményt 1896-ra halasztották. Így lett 896 a honfoglalás éve, később ezt törvénybe foglalták, és így tanították az iskolában is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
