Illúzió nincs, intézet van

  • Kovács E. Málna
  • 2013. november 15.

Magyar Mandarin

„A lényeg az lenne, hogy minél több Magyarország-szerető embert hozzunk be ide. Köztük sok olyat is, aki utána vesz egy repülőjegyet, és elmegy Pestre.”

A papírvékony sonkaszeleteket pont úgy csavarták föl a karcsú, olaszos grissinire, ahogy kell, s én be is dőlök lelkes és tán éhes ismerősömnek, aki ódákat zeng a pármai sonkáról, ami minden bizonnyal kínai. Nekem nem is ízlik igazán, de ez most egyáltalán nem számít.

Ami számít, az az, hogy két hónap múlva ugyanitt úgyis a dobostorta-krémes-képviselőfánk-bécsi kávé kombóba futunk majd bele, s ennek a gasztronómiai élmény mellett komoly kulturális hozadéka is lesz: ez majd mutat valamit Pekingnek abból, ami odahaza nemzeti karakter, itt meg afféle országpromóció; legyen bár mindez egy huszonkettedik századi dekonstruktivista épület kisebb, zsúfolt sarkában.

false

A pekingi Magyar Kulturális Intézet megnyitóján vagyunk, ami a kávézási kultúránál sokkal többet tud. Itt Hatos Pállal, a külföldi magyar kulturális intézeteket fenntartó Balassi Intézet vezetőjével is beszélgetek. Mint mondja, szerinte ezen az úton már el lehet indulni azért, hogy az európai, hogy a magyar értékekből mutassunk valamit.

„Valószínűleg nem jönne be, ha gulyást adnánk meg lecsót; sütemény és jó eszpresszó kell ide” – utal a pekingi magyar éttermek füstbe ment próbálkozásaira, és halkan arra is, hogy Kínában a pékségnek, cukrászdának nevezett helyiségek szinte semmit sem adnak vissza abból az élményből, amit egy magyar vagy a magyar módira kíváncsi kínai gasztrokalandor keres.

Ha most kizárólag a hedonista ember és az üres gyomor összefüggései számítanának, folyathatnám a sort a megnyitót követő borkóstolók illusztrálásával, de gyanús, hogy ez eléggé háttérbe szorítaná mind a helyszínt, mind a mondanivalóját.

false

 

Fotó: A szerző felvételei

Viszont ahelyett, hogy az iraki származású építészlegenda, Zaha Hadid hipermodern, mintegy huszonkettedik századi formájú kínai udvarházát dicsérném, hadd váltsak! Számomra ugyanis az a legjobb a helyszínben, hogy a városközpont könnyen megközelíthető része; ráadásul két metróvonal találkozási pontja, így aztán megállók tömkelege van csupán pár lépésnyire tőle. (Itt érdemes megjegyezni, hogy Pekingben a legtöbb metróállomáshoz rendszerint négy felszíni ki- és bejárat tartozik, így lesz szívderítő látvány még a várost kevéssé ismerő, hazafelé tartó kalandornak is a számtalan, kéken virító megállójelzés az intézet környékén.) A magyar intézet helyét egy háromszázharmincezer négyzetméteres óriáspalotából kanyarították ki, így az méreténél fogva egyszerre lehet sziget a honvágytól szenvedő magyarnak, és közösségi bázis az ismeretlenre nyitott kínainak is, noha az intézetben nem tagadják, hogy elsősorban az utóbbiaknak szól.

Sokan vannak közülük olyanok, akik itt fognak először szembesülni a magyar kultúrával, és itt ismernek majd meg valamit a nyelvből vagy a kulturális örökségből könyvek, kiállítás vagy épp kávé formájában.

A koncepció egyelőre az, hogy a cukrászdában kínai alkalmazottak állnak majd a pult mögött: ők beszélnek rá a mákos patkóra, a Rigó Jancsira. Sosem fogják tudni úgy csinálni, ahogy magyar kollégáik a híres Vörösmarty téri cukrászdában, de szívük-lelkük, sőt tankönyvből és cukrásztól tanult (kínai-)magyar identitásuk benne lesz.

„Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy Pekingben mindenki tudni fog róla, hogy van magyar intézet – válaszol Hatos Pál, amikor azt kérdem, elég lesz-e mindez –, de hozzá tudunk szólni, hozzá tudunk tenni azoknak az élményéhez, akik kellően nyitottak rá. Mit tud adni a kreatív ipar? Azt, amivel meg lehet szólítani a közönséget. Nemcsak látványos dolgokat, amiket a kirakatba teszünk – utal most a virtuális jelenlétre, a kreatív tevékenységekre is –; a lényeg az lenne, hogy minél több Magyarország-szerető embert hozzunk be ide. Köztük sok olyat is, aki utána vesz egy repülőjegyet, és elmegy Pestre.”

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.