Hoppál Péter egy ostoba fajankó, aki semmiben sem különbözik elődeitől. Ő is pontosan úgy érzi, mint Szőcs Géza vagy L. Simon László, hogy egyrészt mindenhez ért, másrészt meg mindenki bekaphatja, ha egyszer ő a főnök, akkor kuss. Pedig Hoppál Péter nem is világhírű költő, mint Szőcs vagy L. Simon. Hoppál Péter egy tisztességes református karnagy. Mégse bír ellenállni a kísértésnek, hogy kéjesen keringőzzön a porcelánboltban.
Hoppál Péter politikai karrierje egyre meredekebben ível felfelé. Református lelkész főnökével, Balog Zoltánnal együtt szállanak a magyar kultúra romjai felett. Amihez hozzányúlnak, azonnal arannyá változik. Ha valakit okoskodónak, buta kis kekeckedőnek tartanak, annak az orrára koppintanak: látod, látod, megint úgy elbíztad magad.
Hát hogy lehet az, hogy Budapest legmenőbb kulturális intézményeit annyira se becsüli Hoppál tanár úr, hogy legalább a kurátorok által megítélt kis pénzt meghagyja nekik?
Ismeri valaki a Jurányit? 24 millióval támogatta volna a kuratórium, de ebből 5-öt elvett az Államtitkár úr. Az ország egyik legkomolyabb művészeti tehetséggondozó műhelyéről van szó, ahol tucatnyi társulat, sok száz elismert alkotóművész, több ezer innovatív néző fordul meg évente, és amelyet a semmiből hozott létre Kulcsár Viktória. Ebben az országban semmi értelme értelmesnek mutatkozni, mert úgyis felfal a szar.
Gratulálok dr. Hoppál Péternek, hogy meghozta bölcs döntéseit, és szívből kívánom, hogy gyorsan még magasabb pozícióba repüljön, hátha küldenek a helyére egy kevésbé kártékony pártkatonát.
(Lásd még korábbi cikkünket: Hoppál Péter jobban tudja, melyik színházat mennyivel kell támogatni – a szerk.)
