Prostik, alkossatok remekműveket!

  • Schilling Árpád
  • 2015. november 6.

Magyar termék

Schilling Árpád írása az Andy Vajna és Fekete György közötti különbségről – és a magyarság sötét szelleméről, amely kiszabadult a palackból.

Az állami kultúrpolitika irányítói közül jelenleg Andy Vajna az egyetlen, aki a magyar kultúrára szánt támogatást nem a haverjai között osztja szét, hanem hagyja, hogy a kurátorok valódi szakmai érveket is figyelembe véve a nemzetközi és hazai piac mozgásai alapján döntsenek.

Magam sem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a mondatot. Andy Vajnát mindenestül visszataszító figurának tartom, aki nem kevésbé visszataszító környezetével (Timi, Árpi, Tóni és a többiek) együtt kulturális és gazdasági károkozást folytat, cinikus és élveteg módon használja ki politikai kapcsolatait a saját luxuséletvitelének a fenntartására (kaszinó, tévé, ami belefér). Andy mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy tehetségtelen, nímand cimboráit filmes megrendelésekhez juttassa – leszámítva Goda Krisztát, aki a milliárdok ellenére sem képes összehozni egy vállalható akciófilmet. A Filmalapnak vannak filmjei, amelyeket világviszonylatban is jegyeznek, és ha itthon nem is, nemzetközi szinten igazolják a beléjük invesztált állami támogatást.

Ez tényleg nem photoshop

Ez tényleg nem photoshop

Fotó: MTI

Fekete György ezzel szemben csak a szart lapátolja irtózatos pénzekért. Az egyetlen haszna annak, amit ez az ember művel, hogy egy rakás szerencsétlen kisnyugdíjas, aki váltig állítja magáról, hogy ő jelentős művész, nem szorul ki hajléktalanként az utcára, és ezáltal nem kerül a Kocsis Máté-félék karmai közé. Fekete György üzemelteti az ország legdrágább nyugdíjas otthonát, amelyet Magyar Művészeti Akadémiának neveznek, és aminek annyi köze van a művészethez, mint Harrach Péternek a kereszténységhez. Semmi. Ez az egész tivornya arról szól, hogy az Orbán Viktorért utolsó leheletükig küzdő, semmihez sem értő, állami pénzekből vegetáló dilettánsokkal feltöltsék az állami ünnepségek padsorait. A Magyar Művészeti Akadémia a magyar kultúra salakanyaggyára.

A baj igazából nem az, hogy Orbán sleppjével együtt szétáradt a szar, a magyarság legsötétebb és legkártékonyabb szelleme kiszabadult a palackból. Hiszen ez is mi vagyunk, ez a sok kis piti tolvaj, aki ha pénzt lát, maradék eszét is elveszíti, és csak nyal, és csak szop, és csak azt hajtogatja, hogy minden a legnagyobb rendben, lehetne rosszabb is, bizony lehetne rosszabb is. A baj az, hogy nincsen más. Amihez az állam hozzáér, az kulturálatlan lesz, ócska, mocskos és eladhatatlan. A magyar kultúra szégyenteljesen rossz minőségű. Mert nem független és nem szabad.

Fekete György és Andy Vajna. A sámán és a kokainbáró. Kettejük között annyi a különbség, hogy az utóbbi számára fontos, hogy a fiatal nőjével grasszálhasson a cannes-i vörös szőnyegen, s ezért rá van utalva a tehetségre. Előbbit nem érdekli, hogy mi történik a határainkon túl, ezért pusztítja azt, ami új, ami friss, ami számára hozzáférhetetlen.

A történet tanulsága, hogy jobb, ha a magyar kultúra ügye a fiatal csajoknak imponálni akaró öregurak kezében van. Több Vajna Timire lenne szükségünk ahhoz, hogy ebből a korból is maradjanak fenn remekművek. Szépleányok, a magyar kultúra érdekében, előre!

(Fekete György újabb nagy győzelméről itt ír a Narancsblog, az MMA eseménydús közgyűléséről pedig itt tudósítunk.)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.