Prostik, alkossatok remekműveket!

  • Schilling Árpád
  • 2015. november 6.

Magyar termék

Schilling Árpád írása az Andy Vajna és Fekete György közötti különbségről – és a magyarság sötét szelleméről, amely kiszabadult a palackból.

Az állami kultúrpolitika irányítói közül jelenleg Andy Vajna az egyetlen, aki a magyar kultúrára szánt támogatást nem a haverjai között osztja szét, hanem hagyja, hogy a kurátorok valódi szakmai érveket is figyelembe véve a nemzetközi és hazai piac mozgásai alapján döntsenek.

Magam sem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a mondatot. Andy Vajnát mindenestül visszataszító figurának tartom, aki nem kevésbé visszataszító környezetével (Timi, Árpi, Tóni és a többiek) együtt kulturális és gazdasági károkozást folytat, cinikus és élveteg módon használja ki politikai kapcsolatait a saját luxuséletvitelének a fenntartására (kaszinó, tévé, ami belefér). Andy mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy tehetségtelen, nímand cimboráit filmes megrendelésekhez juttassa – leszámítva Goda Krisztát, aki a milliárdok ellenére sem képes összehozni egy vállalható akciófilmet. A Filmalapnak vannak filmjei, amelyeket világviszonylatban is jegyeznek, és ha itthon nem is, nemzetközi szinten igazolják a beléjük invesztált állami támogatást.

Ez tényleg nem photoshop

Ez tényleg nem photoshop

Fotó: MTI

Fekete György ezzel szemben csak a szart lapátolja irtózatos pénzekért. Az egyetlen haszna annak, amit ez az ember művel, hogy egy rakás szerencsétlen kisnyugdíjas, aki váltig állítja magáról, hogy ő jelentős művész, nem szorul ki hajléktalanként az utcára, és ezáltal nem kerül a Kocsis Máté-félék karmai közé. Fekete György üzemelteti az ország legdrágább nyugdíjas otthonát, amelyet Magyar Művészeti Akadémiának neveznek, és aminek annyi köze van a művészethez, mint Harrach Péternek a kereszténységhez. Semmi. Ez az egész tivornya arról szól, hogy az Orbán Viktorért utolsó leheletükig küzdő, semmihez sem értő, állami pénzekből vegetáló dilettánsokkal feltöltsék az állami ünnepségek padsorait. A Magyar Művészeti Akadémia a magyar kultúra salakanyaggyára.

A baj igazából nem az, hogy Orbán sleppjével együtt szétáradt a szar, a magyarság legsötétebb és legkártékonyabb szelleme kiszabadult a palackból. Hiszen ez is mi vagyunk, ez a sok kis piti tolvaj, aki ha pénzt lát, maradék eszét is elveszíti, és csak nyal, és csak szop, és csak azt hajtogatja, hogy minden a legnagyobb rendben, lehetne rosszabb is, bizony lehetne rosszabb is. A baj az, hogy nincsen más. Amihez az állam hozzáér, az kulturálatlan lesz, ócska, mocskos és eladhatatlan. A magyar kultúra szégyenteljesen rossz minőségű. Mert nem független és nem szabad.

Fekete György és Andy Vajna. A sámán és a kokainbáró. Kettejük között annyi a különbség, hogy az utóbbi számára fontos, hogy a fiatal nőjével grasszálhasson a cannes-i vörös szőnyegen, s ezért rá van utalva a tehetségre. Előbbit nem érdekli, hogy mi történik a határainkon túl, ezért pusztítja azt, ami új, ami friss, ami számára hozzáférhetetlen.

A történet tanulsága, hogy jobb, ha a magyar kultúra ügye a fiatal csajoknak imponálni akaró öregurak kezében van. Több Vajna Timire lenne szükségünk ahhoz, hogy ebből a korból is maradjanak fenn remekművek. Szépleányok, a magyar kultúra érdekében, előre!

(Fekete György újabb nagy győzelméről itt ír a Narancsblog, az MMA eseménydús közgyűléséről pedig itt tudósítunk.)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.