Drukkoljunk együtt a kihalással küzdő madárnak!
Kakapo_Sirocco_1.jpg

Drukkoljunk együtt a kihalással küzdő madárnak!

Megszakítjuk műsorunkat, hogy a technológia helyett valami egészen máshogy fontosról legyen szó: a világ legdurvábban megfigyelt madaráról.

via GIPHY

A fent látható, kicsit mohos brit főrendre emlékeztető madár a kakapó. Korábban őrülten sok volt belőle Új-Zélandon, aztán az emberek, nyestek, nyusztok, macskák közreműködésével a kilencvenes évek közepére száz alá csökkent a számuk. 1995-ben, amikor Douglas Adams és Mark Carwadine a BBC számára műsort készítettek a Föld eltűnőben lévő állatfajtairól – az ebből készült könyv magyarul is olvasható, a címe Utoljára Látható – már csak 51 kakapó volt.

A röpképtelen, viszont viszonylag ügyes famászónak és ejtőernyősnek számító kakapó hosszan él, ritkán szaporodik, és a világ legbénábban csajozó élőlényeinek egyike. Olyan hangokkal jelzi a helyzetét a hím, amelyeknek az irányát a legnehezebb meghatározni. (Igen, ezek a mély hangok, ugyanezért teljesen mindegy, hová rakjuk a nappaliban a mélynyomót.)  Rádadásul igazán jó szaporodási szezon csak akkor van, amikor rimu nevű növénynek különösen erős éve van.

Adams és társa a kakapók legsötétebb időszakában jártak Új-Zélandon. Ebben az évben indult azonban a Kakapómentő Program is. A madarakat olyan szoros megfigyelés alá vonták, amihez képest a keletnémet Stasi inkompetens felelőtlen idióták gyülekezetének tűnik. A madarak GPS-t viselnek, a kutatók látogatják őket, a szaporodási szezonban pedig látogatják a fészkeket, és ha egynél több tojás van akkor egyet-egyet átmentenek a program keltetőjébe.

A program óriási siker. Mára 149 kakapó él, és egyszer a számuk már meghaladta a százötvenet is. Ez még mindig a nagyon durván veszélyeztetett kategóriára elég csak, de lelketlen dolog nem örülni annak, hogy 25 év alatt megháromszorozódott a populáció.

És hogy miért hír ez most? Mert megint szaporodási időszak van, amit legjobban a Dr. Andrew Digby Twitternén vagy Scirocco „szóvivő madár” Facebookján lehet követni. A szezon legelső tojása január végén már ki is kelt!

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.