Itt az idő berakni egy különösen könnyezős Barry White-számot – a Let's just kiss and say goodbye tökéletes lesz –, kitölteni valami még vállalható, de már édes alkoholt egy kristálypohárba, és megnyitni a levelezőfiókunkat. Ma szakítunk sokakkal.

Május 25-én lépett életbe a GDPR betűszóval megnevezett új európai adatvédelmi szabályozás. Sokrétű, az adatkezelés számtalan területét érintő törvényről van szó, de a benne foglalt szándék könnyen megfogalmazható: az EU az adatok tulajdonosainak (röviden nekünk) a kezébe akarja adni az adatokról való rendelkezés jogát. Azaz lehetőséget teremt arra, hogy élhessünk a felejtés jogával, hogy az adatainkat kimenthessük az általunk használt szolgáltatásokból, ne használják azokat túszként, és hogy az internetes megfigyelés, amelyre a mostani hirdetési ipar épül, átláthatóbbá váljon. Bővebben erről az Indexen Bolcsó Dániel írt, GDPR-magyarázó cikke a hónapban Minőségi Újságírásért díjat ért.

Leláncolt biblia. A középkornak is megvolt a véleménye az adatok hordozhatóságáról

A fentiek a felhasználókat leginkább sehogyan nem érintik. Illetve csak annyiban, hogy kérhetik az adataik törlését, amikor elhagynak egy szolgáltatást, plusz jobb, bővebb, használhatóbb lett a Facebookról kimentett adatok formátuma. Azzal szivárog be mégis az életünkbe, hogy az utolsó pillanatban szolgáltatások százai küldenek leveleket a megújult adatkezelési szabályzatukról és adatvédelmi beállításokról. Azok az oldalak pedig, amelyek eddig úgy kezeltek – vagy adtak el – adatokat, hogy arra nem volt engedélyük, most épp arról próbálnak bennünket meggyőzni, hogy legalább maradjunk barátok.

Az pedig, hogy többnyire nekünk kell tenni valamit azért, hogy továbbra is elérjenek levélben, kezelhessék az adatainkat, hatalmas lehetőség. Felesleges megkeresések garmada tűnhet el, olyan reklámok és hírlevelek, amelyekről mindig lusták voltunk leiratkozni. Plusz felhívja magára a figyelmünket néhány olyan szolgáltatás is, amelyet évek óta nem használunk, de soha nem töröltük a fiókunkat. Ezért van a szakítás – vagy ha kevésbé tragikus metaforát keresünk, akkor a takarítás – napja. A munka egy része elvégzi magát, a másikért egy kis erőfeszítést kell tenni, de sok vacaktól szabadulunk meg. Ugye, hogy megérdemeljük azt az édes alkoholos italt, amit a Barry White-dalhoz töltöttünk ki?

Cirkusz a népnek

A GDPR egy másik szórakoztató aspektusa, hogy a róla szóló viták hajlamosak gyorsan szélsőségessé válni. A szilícium-völgyi álláspont szerint Európa most deszkázza magára az ablakot, szögeli be az ajtót. Ráadásul nem is kár érte, soha nem tudtak innoválni, a GDP-jük is kevesebb, mint az Egyesült Államoké, viszlát soha napján, kiskedden. A GDPR-csúfoló – lásd még csúfoló mint műfaj http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1448.html – szerinti válasz erre az, hogy hát kérem, ilyen az, amikor egy állam, vagy arra a megtévesztésig hasonlító közösség a cégek helyett a polgárainak érdekét nézi. Éljetek tovább boldog megfigyeltségben, birkák.

Vétek ezekbe a vitákba beszállni. Mire a fenti két álláspont elhangzik, addigra jellemzően úgysem lehet senkit meggyőzni. Érvelési hibák felfedezésére, illetve annak a felmérésére, hogy az egyes kommentszekciókban mennyire van meg a másik megértésére való szándék, viszont tökéletesen alkalmasak.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.