GDPR: Ajándék Kim Dzsong Un és fájdalmas szakítás
gdpr_banner_1.0.jpg

GDPR: Ajándék Kim Dzsong Un és fájdalmas szakítás

Itt az idő berakni egy különösen könnyezős Barry White-számot – a Let's just kiss and say goodbye tökéletes lesz –, kitölteni valami még vállalható, de már édes alkoholt egy kristálypohárba, és megnyitni a levelezőfiókunkat. Ma szakítunk sokakkal.

Május 25-én lépett életbe a GDPR betűszóval megnevezett új európai adatvédelmi szabályozás. Sokrétű, az adatkezelés számtalan területét érintő törvényről van szó, de a benne foglalt szándék könnyen megfogalmazható: az EU az adatok tulajdonosainak (röviden nekünk) a kezébe akarja adni az adatokról való rendelkezés jogát. Azaz lehetőséget teremt arra, hogy élhessünk a felejtés jogával, hogy az adatainkat kimenthessük az általunk használt szolgáltatásokból, ne használják azokat túszként, és hogy az internetes megfigyelés, amelyre a mostani hirdetési ipar épül, átláthatóbbá váljon. Bővebben erről az Indexen Bolcsó Dániel írt, GDPR-magyarázó cikke a hónapban Minőségi Újságírásért díjat ért.

Leláncolt biblia. A középkornak is megvolt a véleménye az adatok hordozhatóságáról.

Leláncolt biblia. A középkornak is megvolt a véleménye az adatok hordozhatóságáról

 

A fentiek a felhasználókat leginkább sehogyan nem érintik. Illetve csak annyiban, hogy kérhetik az adataik törlését, amikor elhagynak egy szolgáltatást, plusz jobb, bővebb, használhatóbb lett a Facebookról kimentett adatok formátuma. Azzal szivárog be mégis az életünkbe, hogy az utolsó pillanatban szolgáltatások százai küldenek leveleket a megújult adatkezelési szabályzatukról és adatvédelmi beállításokról. Azok az oldalak pedig, amelyek eddig úgy kezeltek – vagy adtak el – adatokat, hogy arra nem volt engedélyük, most épp arról próbálnak bennünket meggyőzni, hogy legalább maradjunk barátok.

false

Az pedig, hogy többnyire nekünk kell tenni valamit azért, hogy továbbra is elérjenek levélben, kezelhessék az adatainkat, hatalmas lehetőség. Felesleges megkeresések garmada tűnhet el, olyan reklámok és hírlevelek, amelyekről mindig lusták voltunk leiratkozni. Plusz felhívja magára a figyelmünket néhány olyan szolgáltatás is, amelyet évek óta nem használunk, de soha nem töröltük a fiókunkat. Ezért van a szakítás – vagy ha kevésbé tragikus metaforát keresünk, akkor a takarítás – napja. A munka egy része elvégzi magát, a másikért egy kis erőfeszítést kell tenni, de sok vacaktól szabadulunk meg. Ugye, hogy megérdemeljük azt az édes alkoholos italt, amit a Barry White-dalhoz töltöttünk ki?

Cirkusz a népnek

A GDPR egy másik szórakoztató aspektusa, hogy a róla szóló viták hajlamosak gyorsan szélsőségessé válni. A szilícium-völgyi álláspont szerint Európa most deszkázza magára az ablakot, szögeli be az ajtót. Ráadásul nem is kár érte, soha nem tudtak innoválni, a GDP-jük is kevesebb, mint az Egyesült Államoké, viszlát soha napján, kiskedden. A GDPR-csúfoló – lásd még csúfoló mint műfaj http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1448.html – szerinti válasz erre az, hogy hát kérem, ilyen az, amikor egy állam, vagy arra a megtévesztésig hasonlító közösség a cégek helyett a polgárainak érdekét nézi. Éljetek tovább boldog megfigyeltségben, birkák.

Vétek ezekbe a vitákba beszállni. Mire a fenti két álláspont elhangzik, addigra jellemzően úgysem lehet senkit meggyőzni. Érvelési hibák felfedezésére, illetve annak a felmérésére, hogy az egyes kommentszekciókban mennyire van meg a másik megértésére való szándék, viszont tökéletesen alkalmasak.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.