Landsat: behunyja két szemét az ég
Landsat_8_(LDCM)_Satellite.jpg

Landsat: behunyja két szemét az ég

Lassan elég azzal kezdeni egy mondatot, hogy „Amerikában…” ahhoz, hogy az ember gyomra összeránduljon. Donald Trump elnöksége alatt csak úgy követik egymást a váratlan dolgok, pedig már a kezdés is erős volt, amikor lobbistákat nevezett ki hivatalok élére.

Most éppen a műholdképeket használó iparágaknak kell új exceltáblákat gyártaniuk. Döntés ugyan nem született még, de az amerikai belügyminisztérium már megérdeklődte, hogy mégis mi lenne, ha pénzt kezdenének kérni az eddig ingyenesen szolgáltatott Landsat műholdképekért – írja a Quartz.

Az 1972-óta tartó Landsat program képei pont tíz éve váltak ingyenessé. Azóta kormányintézmények, startupok, akadémiai kutatók és újságírók is használták különböző projektekhez. A március 31-én, a fotótár megnyitásának pontos évfordulóján nyilvánosságra hozott statisztika szerint 75 millió képet töltöttek le az elmúlt tíz évben.

false

Az amerikai kormány azzal érvel, hogy a Landsat képek népszerűvé válásával egyre drágább lesz kiszolgálni az érdeklődést. A nyílt adatszolgáltatás hívei szerint viszont több hasznot hoz az ingyen elérhetővé tett adat, mint ami előfizetésekből vagy egyszeri letöltési díjakból befolyhatna. A Landsat előnye, hogy az ingyenes és a fizetős versenytársainál is hosszabb időre visszamenő archívuma van.

A változás a térinformatikával foglalkozó magyar cégeket is érintheti. A Landsat adatok nagyon jól passzoltak például a precíziós mezőgazdasághoz, ahol a terület termőképességét ezeknek a fotóknak köszönhetően olyan években is fel lehetett mérni, amelyekben még a gazdák nem rendeltek légi fotózást. Tanulság igazából nincs. Akinek volt egy jó légi fotós ötlete, amit egyszer meg akart valósítani, jobban teszi, ha most a hosszú hétvégén belevág az adatok összevadászásába.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.