A mesterséges megtermékenyítés költségei Magyarországon lényegesen nagyobb részben terhelik a párokat, mint a közösséget. Ezeket a terheket a befolyó adók újraelosztásával lehetne átvállalni. A családtámogatások rendszere elméletileg ebbe az irányba mutat, de a teher nagyobb részét még mindig nem vállalja át – ráadásul csak a megszületett gyermek után jár a segítség.
A mesterséges megtermékenyítés folyamata, időigénye és sikeressége
A másik nagy teher a pénzen túl – az idő. Egy mesterséges megtermékenyítés előtt rengeteg vizsgálaton kell átesni, majd az esetek nagyobb részében hat alkalommal a spermát (előkészítés, dúsítás után) katéteren keresztül kell bejuttatni a méhbe (inseminatio). Ennek időpontját is további vizsgálatokkal kell megválasztani és gyógyszeres előkészítéssel kell segíteni. Ha a petevezeték nincs elzáródva, vagy az elzáródásról nincs orvosi igazolás, akkor minimum hat hónap a kötelező várakozási idő két közfinanszírozott mesterséges megtermékenyítési (IVF – in vivo fertilisatio) ciklus között. Az IVF eljárás a legritkább esetben hatásos annyira, hogy már az első próbálkozásnál sikeres legyen. Az ún. kémiai terhességet akár 40 százalékban is el lehet érni. Ez azt jelenti, hogy a beültetés sikeres, de valamilyen, az eljárás technikájától független okból nem születik meg a gyermek. Ez persze a természetes fogantatásnál is így van.
A mesterséges megtermékenyítési ciklusok átlagosan mintegy ötödéből lesz gyerek. A sikeresség függ az alkalmazott technológiától, a személyzet alaposságától, a műszerek állapotától, és főként az anya életkorától, egészségi állapotától. Fiatal, egészséges nőknél az eredményesség átlagosan kétszer akkora, mint a 40 év felettieknél. A fiatalok, ha gyermekre vágynak – alapos ok nélkül – nem szorulnak segítségre.
| ||
A magyarországi támogatási rendszer korábban öt próbálkozást támogatott egy nő életében. Egy alapos kivizsgálás után – ahol a nőt és partnerét is körültekintően vizsgálják – meg lehet jósolni, hogy van-e esély a sikerre. Ha nincs, akkor azt meg kell, meg kellene mondani: hogy nagyon kicsi, szinte csak elméleti. Talán ez nem minden esetben történik meg.
Az intézmények, az ott dolgozók a sikerben érdekeltek, erkölcsileg és anyagilag is. Inkább mindent megpróbálnak a párral együtt, hátha mégis sikerül. Ez persze rendben is lenne, ha az erre fordított közpénz nem hiányozna azoknál, akiknek nagyobb eséllyel lenne hamarabb gyermekük, és esetleg második, harmadik gyermeket is vállalnának a mesterséges megtermékenyítés segítségével. Ha az nem lenne olyan drága.
Mi lett volna jobb a korábbi szabályozási rendszernél, és miről szól a most életbe lépett újabb szabályozás?
A korábbi rendszernél jobbnak tartottam volna, ha a közfinanszírozott ciklusok számát háromra csökkentették volna ötről, de a ciklus során szükséges gyógyszereket az intézeteknek az akkor még OEP-nek nevezett egészségügyi pénztár térítési díj nélkül biztosította volna. Így a párok ingyenesen juthattak volna hozzá. Ha pedig a három próbálkozás után megszületik a gyermek, akkor a nő ismét jogosult lenne újabb közfinanszírozott ciklusokra.
Ennek kapcsán elkerülném a katolikus egyház egyes prominensei által támadott részt, hogy nem kerül betiltásra az olyan mesterséges megtermékenyítési technológia, melynek során feles számú embriók is keletkeznek, amelyeket lefagyasztva tárolnak, hátha még szükség lehet rájuk. Egy nem várt betegség után ugyanis nagy szerencse lehet egy, a megbetegedés előttről lefagyasztott petesejt. Amivel most foglalkozni szeretnék az az új rendelkezés, mely minden gyerek megszületése után engedi az újabb öt ciklussal történő próbálkozást.
Ez majdnem egyezik azzal, amit a korábbi szabályozás módosításáról gondoltam, a különbség csak az:
most nem három, hanem öt próbálkozás lehetőségét biztosítják a megszületett gyermek után újra. Nem elsősorban a gyermeket váróknak, hanem az intézményeknek lehetőség. A nem mindig alapos kivizsgálás hiányosságait lehet pótolni a további ciklusok alatt, esetleg a szükséges műtéti beavatkozásokat is el lehet végezni két ciklus között. És hadd legyek nagyon rosszindulatú: sokkal több gyógyszerre is van ehhez szükség.
A mostani intézkedés különlegessége, hogy olyan új elemet visz be a finanszírozási rendszerbe, ami eddig még sosem volt.
Mit jelent egy gyógyszer támogatási mértékének megváltoztatása?
Azt, hogy egy antibiotikum ára a patikában mondjuk tízezer forint. Az egészségbiztosítási pénztár ennek az árát 50 százalékkal támogatja, tehát a gyógyszertár pénztáránál ötezer forintot kell fizetnünk érte, amennyiben érvényes a TAJ-számunk. Különben – halkan jegyzem meg – 2007 óta minden patikai számlán ez látható. Megnézték akár egyszer is?
Az IVF során használt gyógyszerek támogatása korábban 70 százalékos volt, tehát egy százezer forintos injekcióért 30 ezer forintot kellett fizetni. Ezt most felemelték 90 százalékra. Tehát, amiért eddig 30 ezret kellett fizetni, azért mostantól csak tízezret.
És itt jön a meglepő fordulat:
Persze egy rendelet mindig tartalmaz valami igazán meglepő fordulatot is, olyat, amit magamtól még elképzelni sem tudtam volna. Itt (mely rendelet hamarosan hatályba fog lépni) például azt, hogy ha ugyanazt a gyógyszert, amit egy egészségbiztosítási pénztár által finanszírozott, de nem állami tulajdonú intézet orvosa írja fel, akkor a támogatás mértéke nem 90 százalék, hanem csak 55. Azaz: az egészségbiztosítás különbséget tesz a két szerződött partnere között, annak tulajdonosától függően, és ennek az árát a segítségre szoruló, biztosított magánemberrel fizetteti ki.
Tessék csak számolni! Ha egy közfinanszírozott, de nem állami kézen lévő egészségügyi intézményben történik a mesterséges megtermékenyítésre való gyógyszeres felkészítés, akkor a korábbi 30 ezer forint helyett, most 50 százalékkal többet, tehát 45 ezer forintot kell fizetni, míg az állami tulajdonú intézményben kezelteknek csak tízezer forintba kerül ugyanez.
Olyan volt már eddig is, hogy bizonyos gyógyszerek felírását korlátozták. Hogy nem írhatta fel bármelyik orvos. Volt olyan, amelyik szakképesítéshez volt kötve, egy másikat csak bizonyos magasabb szintű szakmai helyeken lehetett rendelni.
Olyan viszont még nem volt, hogy ugyanabban a betegségben szenvedő betegnek, ugyanolyan szakmai színvonalú helyen történő ellátása során úgy, hogy mindkét intézményben az egészségbiztosítási pénztár teljes körűen finanszírozza a beavatkozásokat, a páciens különböző összegért jusson hozzá ugyanahhoz a injekcióhoz: az egyik helyen tízezer forintért, a másikon pedig 45 ezerért.
| Állami tulajdonú intézmények: Budai Meddőségi Központ, Budapest SOTE 1. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest PTE Reprodukciós Központ, Pécs Az egészségbiztosítóval szerződésben álló magántulajdonú intézetek: Kaáli Intézetek: Budapest, Szeged, Győr, Debrecen, Miskolc, Pécs, Kaposvár, Tapolca Forgács Intézet, Budapest Dévai Intézet, Budapest Az egészségbiztosítási pénztár által nem finanszírozott magántulajdonú intézetek: Reprosys Termékenységi Központ, Budapest Róbert Károly Magánkórház, Budapest Versys Clinics, Budapest |
Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica – minden szerdán a magyarnarancs.hu-n.
Magyar Narancs
Elindult a Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!
