Anya gondolatai anyák napján

  • Babarczy Eszter
  • 2015. május 10.

Mentemben

Holnap anyák napja. Szólnom kell Z.-nek, el ne felejtse, mert botrány lesz náluk. Nálunk az ilyen ünnepek csendesen kimúlnának, ha rajtam múlnék a kimúlás.

Nincs anyám. Kimehetnék a sírjához, de nem merek. Nem eléggé rendezett a viszonyunk, még mindig. Helló, Anyu! Most már értem, miért voltál annyiszor szomorú. Bocs, hogy haragudtam, amiért te haragudtál, amiért én rosszul voltam, amit személyes sértésként éltél meg, mert te is rosszul voltál. Én már egyáltalán nem haragszom, sőt. Azt hiszem, majdnem mindent értek. Hogy lásd, mennyire fontos ez nekem, őszintén remélem, hogy van túlvilág, a felhőről lábat lelógatós fajta, és lenézel, és te sem haragszol, és szomorú sem vagy.

Peti felhív, és mondja, anyucikácskám, ezt mondja, hihetetlen, hogy talált ki egy ilyen háromszoros becézést. Erről mindig az jut eszembe, nem voltam én olyan jó anya, vagy mégis? Te vagy a legjobb anya, biztosít róla. Édes egy kölyök, az a stratégiája, hogy a szépre emlékezik. Egy ember, aki nemhogy megutálta volna az oviban készített piros szívecskék évenkénti megpróbáltatásai után, de lelkesen ünnepli. „Hogy jut ez mindig eszedbe?” – kérdezem. „Valahogy beakadt” – mondja ő.

Végtelenül bonyolult dolog anyának lenni, úgy értem, egészen végtelenül, ahogy végtelen egy egyenesen található pontok száma. A legapróbbnál is van apróbb kis hangsúly, nézés. Mosások időzítése. Zoknipárosítás közben tanúsított humortalanság. 10 perc késés a napköziből. Gyerek előtti sírás rossz pillanatban.

Ha aggódsz, elég jó anya vagy-e, nézd csak, mit mond nekem a fiam. A bipoláris depresszió, válás, pasik, költözések káoszából neki a jó maradt meg. Hogy beszélgetünk este. Ilyen végtelenül nagyvonalú gyereket kívánok nektek. Én nem voltam nagyvonalú, csak tudom.

Egyszer anyák napján majd felsoroljuk az összes kis és nagy bizonytalanságokat és szégyeneket, kiabálásokat és összeroskadásokat, a pillanatokat, amikor az ember arra gondolt, talán nem is alkalmas anyának, más pillanatokat, amikor arra gondolt, ha csak egy hétig nem kéne csinálni, szóval összegyűjti mindenki magának, és azt mondja: nem baj. Úgy voltam anya, ahogy bírtam, és egyszer a gyerek majd nagyvonalú lesz, és azt fogja mondani, anyucikám. Vagy ami nektek jólesik.

Neked ajánljuk