Cuccok

  • Babarczy Eszter
  • 2015. május 3.

Mentemben

Tegyük fel, voltál egy darabig kényelmes középosztály, aztán – mint annyian – lettél megszorult középosztály.

Nézed a holmikat kényelmes korodból, rétegződnek, elfedik egymást. Egy bőrdzsekire jött egy másik bőrdzseki. Dobozok is vannak a tárolóban, ha van tároló, a nyaralóban, ha van nyaraló, a garázsban, ha van garázs. A dobozokban, meglehet, vannak cipők, más dobozokban papírok, valahol egy harmadikban kinőtt játékok, aztán elkopott szőnyegek, de perzsa, és még a nagyanyádtól!, aztán kilazult szárú napszemüvegek, és a régi szemüvegek is, jut eszedbe, és persze a szemüvegtokok, amelyek egyikében, de melyikében, két karórát is tárolsz.

Van egy doboz elektromos ezzel-azzal, régi telefonnal, talán egy lecserélt fényképezőgép is akad, de ki tudja már, hol van hozzá a töltő. Van a doboz a régi táskákkal, abból az időből, amikor azt gondoltad, szükség lesz egy estélyi darabra is, hamis krokodilbőrből. Az ékszereid az első dobozukból tovább kígyóztak, már nem is tudod, melyikben van az a tahiti gyöngy, ami egyszer jó ötletnek tűnt, de aztán nem volt a stílusod. A bőrönd, megrokkant kerékkel. Egy paplanszárításnál jól használható szobabicikli.

A könyvekről ne is beszéljünk.

A még egész jó bútorok. Szalmakalapok nyaralásból. Egy konyhai robotgép, ajándék volt. Két régi lámpa.

Beüt a válság, a gyerek is elköltözik, neked is menni kell, talán a lakásod is odalett, és költözöl és –

A megszabadulás orgiája!

A könyveket az egyetemnek adod. A bőrdzsekit a kuka mellé, jó lesz másnak. A sosem használt tűsarkút a legjobb barátnőd lányának. A bútorokat meghirdeted ingyen elvihetőnek. A régi fényképezőgépnek örül egy barátod, akinek ilyenre sosem volt pénze.

A régi télikabátok és a csizmák a ház előtt egy dobozban. A ruhákat zsákokban felcímkézed; férfi, női, gyerek, méret.

Cucc nélkül jobb. Képmutatás lenne persze azt mondani, hogy ne engedj soha a cuccnak, hogy NE FOGYASSZÁL. Miért ne fogyasztanál? Nem jellemhiba. Mások ebből élnek. A titok nem ez.

Hanem: tudod, hogy volt már, hogy megvetted azt a tahiti gyöngyöt, és volt már, hogy kinézted magadnak az új bőrdzsekit, és tároltad őket egészen a költözésig, és tudod, hogy nem fog hiányozni egyik sem. Középkorú középosztályiként mindent tudsz már arról, mi igazán szükséges, mi nem. Dönteni tudsz az életedről. (Legfeljebb nem mersz – de erről majd máskor.)

Ha olyan vagy, mint én, azt is tudod, hogy lesz még cucc. Lesznek elcsábulós napok, többnyire rossz napok. Ezen még az sem segít, ha igazán szegény vagy. Mari barátnőm és keresztlányom, Vanda az eszközkezelő által átvett házban a bedobós villanyórával, a nincs meleg vízzel és nincs gázzal, a 0 egyenlegű feltöltős mobillal, a tőled kapott pénzből vett tűzifával, a közös ággyal, ők is vesznek néha rucit a piacosoktól. A divat még világháborúk és más katasztrófák idején sem szünetel.

Vedd meg, ha muszáj. Aztán ajándékozd valakinek, aki tényleg örül neki.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.