Lelövöm a poént: a pénz nem boldogít. E gondolatban összegzi a német vígjáték főszerepét is magára vállaló Florian David Fitz filmrendező nagyon személyes és rendkívül meggyőző üzenetét: elmondja maga a fő tanulságot, hol párbeszédes formában, hol bele a kamerába, csillogó szemekkel. A sikeresnek ígérkező mobilapplikációt egy vagyonért éppen az amerikai nagymenőnek (a filmben Zuckerman – ah, micsoda finom célzás) eladni készülő testi-lelki jó barátok fogadást kötnek a Nagy Biznisz sikeres prezentációja után csapott lerészegedéskor: igenis kibírnak száz napot dolgok, vagyis materiális javak nélkül. Pontosabban: a tök pucér indulás után mindennap magukhoz vehetnek egyetlen valamit. Nem árulom el, felismerik-e a yuppie-k, hogy a tárgyaknál mennyivel fontosabb a szeretet, hogy a szerelem mindent legyőz, még a kényszeres shoppingolást is, és hogy a gaz kapitalista is legyőzhető, méghozzá a saját eszközeivel, ha ellopná, és gonosz célokra használná a találmányt.
A rendszerkritika itt ki is merül, valódi szatírához hiányzik annak felismerése, hogy az antiglobalista és antikapitalista szemlélet maga is a globalizmus, illetve a modern kapitalizmus által felkínált termék, a világ valós problémáit emlegető, de azok mibenlétét sem értő pótcselekvés. A vígjátéki műfaját kizárólag helyzetkomikumra alapozó naiv kiáltvány szerint, ha a fogyasztói társadalom függővé teszi az embert, akkor kommunisztikus elkötelezettséggel végzett földművelés formájában volna helyes visszatérni ez egyszerűséghez, a multik meg majd úgyis rajtavesztenek mohóságukon.
Forgalmazza a Big Bang Media
