Mozitorrent

A balkáni vonal

  • 2020. május 16.

Mikrofilm

Rambo visszatért! Hat-hét terroristával puszta kézzel is elbánik, de amikor többtucatnyian vannak a szakállas, védtelen keresztényeket gyilkoló, gyermeket sem kímélő muszlim terroristák, akkor szükség van a régi bajtársaira is.

Rambo ezúttal bizonyos Andrej Satalov, orosz békefenntartó Boszniában, konkrétan háborús bűnös, aki a seregből való kirúgással megúszta, hogy kidobott egy megkötözött hadifoglyot a helikopterből. A Balkánon bujkál, míg a katonai vezetők képében megjelenített haza, amely nem feledi korábbi érdemeit, fontos feladatot nem bíz rá és bajtársaira – ezúttal a koszovói konfliktusban. Amelyben a NATO a rossz fiú, az albánok a még rosszabbak, a szerbek a jók, az oroszok meg a legjobbak. Andrej Volgin szerb és orosz nácik körében népszerű, a legócskább birodalmi öntudattól duzzadó propagandafilmje a maga primitíven szemellenzős világképével, nyílt rasszizmusával, szemérmetlen történelemhamisításával, szentimentális könnyfacsarást és élvezettel tálalt erőszakot váltogató hatásvadászatával inkább csak nevetséges. A rendezőre még sok szép feladat vár: megénekelheti az áldásos afganisztáni jelenlétet, a dicsőséges csecsenföldi helytállást, netán az emberséges szír elnök önzetlen támogatását… De van itt egy másik rendező. Apró, de szimbolikus szerepben vigyorog Emir Kusturica, aki, miután felélte rendezői tehetségét, most emberi minőségét igazítja példaképeiéhez.

A magyar szöveget jegyző p[]rta következetesen „szovjet”-nek fordítja az „orosz”-t, továbbá „szerbeket és magyarokat” érő albán erőszakról ír – a szöveget nyilvánvalóan meghamisítva.

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.