„A jelek szerint Magyarországon nincs egyetlen impotens férfi sem”

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 18.

Mikrofilm

Október 18-án folytatódik a Spektrum Tabukról tabuk nélkül című sorozata – Pálinkás Norbert rendezővel a második évad kínos témáiról és arról is beszélgettünk, mi az, amit még egy ilyen műsorban sem lehet bemutatni. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Az internet korában minden egy kattintásnyira van tőlünk. Maradtak még tabuk?

Pálinkás Norbert: Nagyon is. Lefogadom, hogy ha elkezdenélek kérdezgetni, rólad is hamar kiderülne mi az, amiről nem szívesen beszélsz – mindenkinél vannak ilyen témák. Tabuvá attól válnak, hogy nem egyéni, hanem társadalmi szintre kerülnek, az emberek többségéből mintázatszerűen előjönnek. Hogy félünk a haláltól, és nem akarunk beszélni róla. Hogy látunk egy fogyatékost, és nem tudunk mit kezdeni vele. Pár éve a barátaimmal vacsoráztam, egyikük pedig elhozta az új barátnőjét. Egy negyvenes nőről van szó, a szokásos módon kérdezgettük: ki vagy és mit akarsz. Kiderült, hogy nincs gyereke, én pedig rákérdeztem, hogy miért? Mindenki teljesen kiakadt, hogy lehet ilyet kérdezni – még másnap is az volt a téma, hogy lehettem ekkora paraszt. Ez is egy tabu tehát, amit a második évadban fel is dolgoztunk.

MN: Az új széria melyik témája volt a legérzékenyebb?

P. N.: Előzetesen azt gondoltam, az öngyilkossággal lesz a legkönnyebb dolgunk – végül ez volt a legkeményebb dió. Küzdöttünk, mint malac a jégen, iszonyú sziszifuszi munka volt összerakni azt a részt. Ugyanez igaz a szexuális zaklatásra is: be akartuk mutatni azt a szituációt, amikor nő zaklat férfit – de erről senki sem akart beszélni. Az első rész a bűnről szól – azt hittem, alig fogunk olyan embert találni, aki hajlandó lesz saját bűneiről beszélni, de ez hamar megoldódott. Jó volt az együttműködésünk a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával, három börtönbe is bejutottunk. (...)

false

 

Fotó: Németh Dániel

Lassan a fel nem dolgozott témákból is összejönne egy évadnyi anyag. A gyermektelenségről szóló epizódban szerettünk volna foglalkozni az impotenciával – minden szálat megmozgattunk, de egyszerűen nem találtunk megszólalót. A jelek szerint hiába létező probléma, Magyarországon nincs egyetlen impotens férfi sem.

Mi történt az első évad szereplőivel? Van-e olyan tabu, amit jobb nem bolygatni? Kiderül az október 17-től kapható lapszámban.

A lapot keresse az újságárusoknál vagy fizessen rá elő itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.