Hajdu Szabolcs: "Amíg azt láttam, hogy a rendszer megváltoztatható, lelkiismereti kérdés volt, hogy kívül maradjak rajta"

  • narancs.hu
  • 2019. október 18.

Mikrofilm

De a rendszer egyre nagyobb... Független színházról és filmről, #metoo-történetekről, a Filmalapról és az országra stílusként rátelepedett hímsovinizmusról is beszél új előadása, az Egy százalék indián alkalmából.

A Filmalappal szakítva forgatta le saját lakásában, családjával az Ernelláék Farkaséknált című filmjét, és mutatott működőképes alternatívát a független színházaknak a Látókép nevű színházi társaságával. Új bemutatója, az Egy százalék indián kapcsán Soós Tamás interjújában a Filmalapról, Andy Vajnáról, Sárosdi Lilláról és az országra stílusként rátelepedett hímsovinizmusról is beszél Hajdu Szabolcs. Rövid részlet az interjúból:

Magyar Narancs: Abban, hogy az Egy százalék indián nyíltabban beszél hímsovinizmusról, nők elleni erőszakról, szerepet játszott, hogy közvetlen közelről néztétek végig a #metoot itthon kirobbantó Sárosdi Lilla kálváriáját, aki egy ideig az Ernelláékban is játszott?

Hajdu Szabolcs: Tudat alatt lehet, hogy hozzájárult, mert ez a téma folyamatosan benne volt, van a levegőben, de konkrétan nem volt róla szó. Akkoriban nekünk az egész inkább arról szólt, hogy Lillát féltettük. Neki egy időben kétesélyes volt, hogy ha kilép az utcára, a nyakába borulnak, vagy megverik. Emlékszem, amikor elmesélte nekünk a történetét, épp Erdélyből jöttünk hazafelé az Ernelláék előadásáról, és amikor elmondta a mára már jól ismert sztorit, mi is sorolni kezdtük a saját történeteinket. Mindenkinek volt több is, a feleségemnek is, nekem is. Még ott a mikrobuszban arról kezdtünk beszélgetni, hogy most már borítani kéne a bilit, mert elegünk volt abból, hogy éveken át rettegtünk bizonyos emberektől, míg azok vígan élték a világukat, és sorra tettek lelki nyomorékká embereket. Mert itt nemcsak a szexualitásról van szó, sokkal inkább a hatalmi pozícióval való visszaélésről, legyen szó szülő-gyerek, tanár-diák, főnök-beosztott viszonyról. Pár hétre rá robbant a Weinstein-ügy, és a feleségem küldött Lillának egy sms-t, hogy most kéne elmondania neki is a történetét. Lilla azt írta, másoktól is kapott hasonló üzenetet, és úgy döntött, kiáll vele a nyilvánosság elé.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Amikor a feleséged, Török-Illyés Orsolya elmesélte a történetét az őt 14 éves korában zaklató kórusvezetőről, nem gondoltál rá, hogy te is kiállj a sajátoddal?

HSZ: Nem.

MN: Miért?

HSZ: Én gyávább vagyok ennél. A lányok bátrabbak. Meg én egyet már kábé elmeséltem más formában. Fehér tenyér a címe.

(...)

MN: Lehet valaki hosszú távon független filmes Magyarországon?

HSZ: Én nem gondolkodom hosszú távban. Van sok ötletem, amit színházban és filmen is meg lehet valósítani. Ha szükséges, pályázok a Filmalaphoz is. Nincsenek ilyen típusú skrupulusaim.

MN: Pár éve még voltak. Mi változott?

HSZ: Amíg azt láttam, hogy a rendszer megváltoztatható közös kiállással, és szükség van szolidaritásra, addig lelkiismereti kérdés volt, hogy kívül maradjak rajta. A rendszer viszont egyre nagyobb, és a fogaskerekei egy irányba őrölnek. Ha elindulnék velük szemben, csak annyi történne, hogy az én kerekeim összetörnének.

A Magyar Narancs 2019. október 17-i lapszámában olvasható teljes interjút és sok más érdekes tartalmat keresse az újságárusoknál.  Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.