A Kaliforniai álom rendezője legközelebb a párizsi éjszakai életet vesézi ki

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 29.

Mikrofilm

A zene ezúttal is központi szerepet játszik majd.

A Whiplash-el berobbanó, majd a Kaliforniai álomért Oscar-díjat nyerő Damien Chazelle legutolsó filmje, Az első ember meglepően kicsit szólt: bár a kritikusok szerették, a nézőknél Ryan Gosling ellenére megbukott, és az Oscaron is csak a technikai kategóriákban volt érintett, végül a vizuális effektekért el is hozta a díjat.

Chazelle azonban egykori dobos figurájához hasonlóan igyekszik tartani az ütemet, és kétévente előrukkolni valamivel. Következő projektje egy minisorozat lesz, melyet a Netflixnek készített, és már meg is érkezett az első kedvcsináló előzetese.

A 8 részes The Eddy május 8-án érkezik a streamingplatformra és a párizsi éjszakai életet mutatja majd be egy klubtulajdonos történetét keresztül. A főszerepet a Holdfénnyel berobbant André Holland alakítja majd. A főhős egykori ünnepelt zongorista volt New Yorkban, a modern, multikulturális Párizsban található The Eddy nevű bárjával azonban csak kínlódik. Helyzetét nem könnyíti meg, hogy klubjának fő fellépője Maja, akivel régóta se veled-se nélküled kapcsolatban él.

Chazelle mellett olyanok dolgoznak a műsoron, mint az 5-szörös BAFTA-díjas író, Jack Thorne (National Treasure, Az igazi csoda), vagy a Grammy-díjas zenész, Glen Ballard. A sorozatban ráadásul valódi párizsi zenészek muszikálnak majd.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.