A közmédiának nem kellett, Will Ferrel paródiát csinált belőle
Eurovision-Song-Contest-The-Story-of-Fire-Saga_top_story_lead.jpg
Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

A közmédiának nem kellett, Will Ferrel paródiát csinált belőle

Mikrofilm

Nemsokára kiderül, érdemes-e az olyan viccekkel viccelni, mint az Eurovízió.

A közmédia egy ideig nemzeti ego-kérdést kreált belőle - majd amikor így sem jött az áttörés, inkább megsértődött és hátat fordított neki. Ez az Eurovíziós Dalfesztivál, amit tényleg csak annyira kell komolyan venni, mint az azon induló válogatott jelmezes dalnoknőket és dalnokokat.

Will Ferrell komikus meg is látta a humort a dologban: tanulmányútra ment a 2018-as lisszaboni döntőre, az élményeiből pedig Andrew Steele segítségével megírta az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története című vígjáték forgatókönyvét. Csak emlékeztetőül: a 2018-as dalfesztivált az izraeli Netty nyerte Toy című dalával, melynek jelentős részében csirkehangokat utánoz.

Az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története egy izlandi pop-duóról szól (Will Ferrel és Rachel McAdams alakításában), akik esélyt kapnak arra, hogy országukat képviseljét a seregszemlén. A remeknek tűnő lehetőséggel persze csőstül érkezik a baj is: a szigorú apa (Pierce Brosnan) kiakad, hogy tékozló fia az elég világ előtt megszégyeníti; de a dalfesztivál próbára teszi a páros barátságát ugyanúgy, mint Ferrell karakterének férfiasságát.

A filmet David Dobkin rendezi, akinek többek között az Ünneprontók ünnepét is köszönhettük. Az előzetes alapján a vígjátékban egy erőltetett paródia lehetősége ugyanúgy benne van, mint egy tényleg szórakoztató vígjátéké - akárhogy is lesz, abban biztosak lehetünk, hogy nemcsak rövidebb, de tartalmasabb is lesz, mint a valódi hangversenyt végigülni.

A film június 26-án érkezik a Netflixre.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.