Már játsszák a mozik Michel Hazanavicius legújabb filmjét, Az elfeledett herceget - az Oscar-díjas francia rendezővel még januárban találkoztunk Párizsban egy kerekasztal-beszélgetésen.
magyarnarancs.hu: Nemrég még Godard-ról csinált filmet, most meg itt egy tündérmese
Michel Hazanavicius: Épp befejeztem a Godard-ról szóló filmemet (Le Redoutable – a szerk.), amikor egy producerbarátom, akinek az apja hozta létre a Canal+ csatornát, ahol a nyolcvanas években a pályámat kezdtem, szóval ő ajánlotta fel nekem Az elfeledett herceg megrendezését. Persze ugyanazzal a szöveggel jött, mint mindenki más, aki elküldi az "annyira különleges, hogy ezt mindenképpen neked kell megrendezned” forgatókönyvét. Na, persze. Általában visszautasítom a nekem küldött forgatókönyveket, de ezzel kivételt tettem. Elolvastam, meghatott, megcsináltam. Négyszeres apa vagyok, van egy 21, egy 16, egy 11 és egy 8 éves gyermekem, volt mire rezonálnom.
magyarnarancs.hu: A The Artist - A némafilmes hatalmas sikere óta rendre felmerül a kérdés, mikor megy már Hollywoodba? Tényleg, mikor megy?
MH: El tudnék menni, de minek, amikor itt Franciaországban nagyon nagy szabadságot élvezhetek, mint filmrendező. Én diktálok, azt rendezem meg, amit csak akarok, úgy, ahogy csak akarom. Ha ez összejönne Hollywoodban, boldogan mennék, imádom az amerikai színészeket, imádom az amerikai mitológiát. De nagy áldozatokra nem vagyok hajlandó, csak azért, hogy ott forgathassak. Nem akarom valaki más filmjét megcsinálni.
| ||
magyarnarancs.hu: Csak nem a végső vágás jogát szeretné magának?
MH: Nem feltétlenül. Ha ehhez ragaszkodnék, az olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy sosem fogok Hollywoodban dolgozni. Elmondom, hogy mentek eddig a hollywoodi ügyeim: megkapom a forgatókönyvet, majd elkezdődik egy véget nem érő egyeztetés, hogy mit lehetne megváltoztatni rajta. Olyan körülményes és hosszú az egész, hogy egy idő után inkább belekezdek egy francia filmbe. De talán most eljött az idő, hogy a saját szabályaim szerint csináljak valamit odaát is: a saját forgatókönyvemből a saját filmemet. Ha így is megy, rajtam nem fog múlni.
magyarnarancs.hu: Hollywoodot már a pályája elején rendesen megfricskázta: a La Classe américaine című filmjét teljes egészében a Warner filmstúdió klasszikusainak jeleneteiből vágta össze – szegény amerikai szupersztárok szájába pedig egészen más francia szöveget adott. A stúdió simán belement?
MH: A rendezőtársammal már ezelőtt is csináltunk hasonlót, egy rövidfilmet, amit angol, francia és amerikai tévésorozatokból ollóztunk össze. Senkitől sem kértük el a jogokat, fogtuk magunkat és megcsináltuk. Elég nagy patália lett belőle, de végül sikerült elsimítani a dolgot, olyannyira, hogy csináltunk egy másik ilyet is. A Warner francia főnöke odáig volt tőle, szó szót követett, aminek az lett a vége, hogy felkínálta a Warner hatalmas filmkatalógusát. Két kikötése volt csak: minden a tiétek, de Clint Eastwood és Stanley Kubrick filmjeihez nem nyúlhattok!
magyarnarancs.hu: A The Artistot Harvey Weinstein forgalmazta Amerikában. A közös sikersztori után ajánlott munkát önnek?
MH: Nem emlékszem, hogy ajánlott-e valamit a The Artist után. Volt egy régóta dédelgetett filmtervem, azt akartam megcsinálni: és sikerült is; ez lett A keresés című filmem. A The Artist sikere lehetővé tette, hogy kellő pénzből, a saját elképzelésem szerint csinálhassam meg. Ami Weinsteint illeti, nem voltunk mi rosszban, inkább azt mondanám semmilyenben sem voltunk, nem volt kapcsolatunk. És aztán már nem a filmjei, hanem egészen más természetű dolgok miatt került a hírekbe.
magyarnarancs.hu: Azért még mindig nyaggatják, hogy készítse el a The Artist 2-t?
MH: Azért nyaggatnak, hogy csináljam meg az OSS 3-t. De egy másik fickó fogja megrendezni. Ahogy a dalban mondják: My baby left me...
magyarnarancs.hu: Már tudja, mi lesz a következő filmje?
MH: Legközelebb Auschwitzról forgatok filmet. A saját koncentrációs táboromat építem. Animációs film lesz, Jean-Claude Grumberg könyvének adaptációja. Grumberg apját deportálták, Auschwitzban halt meg. Leghíresebb színdarabja a L'Atelier, tavaly pedig megjelent tőle a La Plus Précieuse des marchandises című kisregény. Ez a vékony kis könyv hatalmas sikert aratott. Ezt fogom filmre vinni. De nem akartam, hogy statiszták álljanak a koncentrációs tábor díszleteiben – ezért választottam az animációt. Az én generációmnak ez szent téma, talán az utánam jövőkben már nem lesz ilyen korlát. A szüleim és a nagyszüleim még átélték ezeket a történeteket. A nagyszüleim Dél-Franciaországban bujkáltak. Apám és anyám is bujkált, így vészelték át a vészkorszakot. A mai napig maradt még mit kibeszélni.
magyarnarancs.hu: Ebben a Shoah, Claude Lanzmann monumentális dokumentumfilmje, sokat segített.
MH: Ami nálunk Franciaországban sokak szemét felnyitotta, az a Holocaust című tévésorozat volt, többek között Meryl Streeppel. Nem volt jó film, mégis sokan így szembesültek ezzel a korszakkal. Persze egy lapon sem említehető a Shoah-val, Lanzmann filmje összehasonlíthatatlanul mélyebbre ment, őszintébb volt, sem esztétikailag, sem etikailag nem mérhető össze a két alkotás, és mégis, ez a nem túl jó tévéfilm szólította meg a nagyobb tömegeket.
