A swingerezés néha még unalmasabb, mint a hagyományos házasélet

  • - palosm -
  • 2020. április 11.

Mikrofilm

A Mikrofilm házimozis ajánlata a CirkoTéka kínálatából: Swingerklub.

Keresve se találhatnánk jobb alkalmat középkorú, felsőközéposztály-beli, házasságukba rég beleunt, cinikus-keserű ábrázattal frotír köntösben sangriát szürcsölgető dánok párcserés gruppenakciójának megtekintésére, mint a karanténidő.

Ebben az egyébként szokásosan, kissé tán lelombozóan igényes-szabályos, keserédes vígjátékban a kiégéstől szenvedő férj, a péniszére anakondaként hivatkozó viagrafüggő felsővezető, vagy a férje impotenciája miatt swingerklubban titkos teherbe eséssel kísérletező feleség önsajnálata, öngyűlölete, kiábrándultsága, párjukon kitöltött bosszúvágya pont olyan mértékű, hogy nézőként felszabadultan, már-már együtt érzőn mehessünk velük, amikor romba döntik addigi életüket, de úgy, hogy közben nevetni is tudjunk szánni való szerencsétlenségükön.

Röviden házasságuk és életük teljesen átlagos kudarcain.

Az események katalizátora az, hogy a vidéki welness villába csoportos szex céljából visszahúzódó kis csapatba friss hús érkezik: az érzéki tekintetű kulturális antropológuslányt és a bugyuta, de romantikus dalokat író gitáros srácot mintha direkt azért találtak volna ki, hogy begerjesszék a férjeket-feleségeket, és ezzel beindítsák a csoportdinamikát.

false

Vagyis, és ez nagy előnye a filmnek, onnan indítunk, hogy már a swingerklub is pont olyan unalmas, rutinszerű és mechanikus, mint az a házasélet, melyből kimenekültek hőseink.

És ha ez igaz, akkor a swingerklubban pont ugyanúgy — vagy még inkább? — létezik megalázás, megcsalás, és hát persze, nem nagy felfedezés, teljesen indokolatlan, új élettel kecsegtető romantikus szerelem is.

Mikkel Munch-Fals rendező ügyesen egyensúlyoz. A szirupos közhelyektől gyorsan eltáncol a megmosolyogtató cinikus életbölcsességek felé, ha pedig a történetben kétségkívül jelen lévő tragikum túlságosan rátelepedne a nézőre, gyorsan visszarántja a hangulatot erre a jellegtelen, de termékeny senkiföldjére.

Úgyhogy ha néha provokál is a film, minden percében biztonságban érezhetjük magunkat.

A Mikrofilm házimozis ajánlata a CirkoTéka kínálatából: Swingerklub. A film pár kattintás után, nagyjából egy mozijegy áráért felirattal megtekinthető!

Különösen ajánljuk azoknak a 10 évnél régebben házasodott gyerekes pároknak, akik a Jelenetek egy házasságbólt és a Szenvedélyt már a karantén első hetében abszolválták, vagy esetleg vannak tapasztalataik arról, amikor pokollá vált a családi pihenés a síparadicsomban.

Swingerklub from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.