A szovjet fotó nagymestere is alkoholista volt

  • L.T.
  • 2020. november 13.

Mikrofilm

Egy méltatlanul elfeledett fotográfusról szóló filmet ajánlunk ma a Verzió fesztivál kínálatából.

Vitas Luckus neve ma is többnyire ismeretlenül cseng, pedig a tragikus sorsú fotográfus ugyanolyan ikonja lehetne a szovjet undergroundnak, mint Vlagyimir Viszockij, a dalnok, Venyegyikt Jerofejev, az író vagy Viktor Coj, a popsztár. Talán e mellőzöttség abból ered, hogy velük ellentétben Luckus nem orosz, hanem litván származású volt, bár ennek aligha van jelentősége, ha valaki képeket készít. Ráadásul Luckus kamerájával bejárta a Szovjetuniót, így nemcsak szűkebb hazájában dolgozott. És persze ő is alkoholista volt, és ő sem természetes halállal halt meg – öngyilkos lett 1987-ben, 44 korában. Állítólag azt követően, hogy egy KGB-tiszt személyesen érdeklődött munkássága felől…

De Luckus nem volt magányos hős, élettársa és múzsája Tatyána Aldag nemcsak modellként, de afféle mindenesként is segítette férje munkáját, 1991-ben pedig Amerikába költözve magával vitte a hagyatékot. Ezt követően ismerhette meg a világ a Brezsnyev-korszaknak, az ún pangás éveinek olykor ironikus, olykor szívbemarkoló feldolgozását. Vitas Luckus ma már világszerte ismert fotósnak, „névnek” számít a szakmai berkekben, de életműve alapján sokkal magasabb polcon lenne a helye.

IDFA 2015 | Trailer | Master and Tatyana

http://www.idfa.nl/industry/film/master-and-tatyana Dutch premiere at IDFA 2015 A compelling portrait of the Lithuanian photographer Vitus Luckus (1943-1987)...

Giedre Žickyte rendező Mester és Tatyána című filmjében a még élő címszereplő meséli el életüket egy lassan hihetetlenné váló korszakról, pontosabban arról, hogy ebben a hihetetlen korszakban hogy lehetett élvezni az életet, az alkotást, a szerelmet a folyamatos rettegés ellenére is.

A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.

Borítókép: Vitas Luckus 1981-es tbiliszi felvétele

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.