A szovjet fotó nagymestere is alkoholista volt

  • L.T.
  • 2020. november 13.

Mikrofilm

Egy méltatlanul elfeledett fotográfusról szóló filmet ajánlunk ma a Verzió fesztivál kínálatából.

Vitas Luckus neve ma is többnyire ismeretlenül cseng, pedig a tragikus sorsú fotográfus ugyanolyan ikonja lehetne a szovjet undergroundnak, mint Vlagyimir Viszockij, a dalnok, Venyegyikt Jerofejev, az író vagy Viktor Coj, a popsztár. Talán e mellőzöttség abból ered, hogy velük ellentétben Luckus nem orosz, hanem litván származású volt, bár ennek aligha van jelentősége, ha valaki képeket készít. Ráadásul Luckus kamerájával bejárta a Szovjetuniót, így nemcsak szűkebb hazájában dolgozott. És persze ő is alkoholista volt, és ő sem természetes halállal halt meg – öngyilkos lett 1987-ben, 44 korában. Állítólag azt követően, hogy egy KGB-tiszt személyesen érdeklődött munkássága felől…

De Luckus nem volt magányos hős, élettársa és múzsája Tatyána Aldag nemcsak modellként, de afféle mindenesként is segítette férje munkáját, 1991-ben pedig Amerikába költözve magával vitte a hagyatékot. Ezt követően ismerhette meg a világ a Brezsnyev-korszaknak, az ún pangás éveinek olykor ironikus, olykor szívbemarkoló feldolgozását. Vitas Luckus ma már világszerte ismert fotósnak, „névnek” számít a szakmai berkekben, de életműve alapján sokkal magasabb polcon lenne a helye.

IDFA 2015 | Trailer | Master and Tatyana

http://www.idfa.nl/industry/film/master-and-tatyana Dutch premiere at IDFA 2015 A compelling portrait of the Lithuanian photographer Vitus Luckus (1943-1987)...

Giedre Žickyte rendező Mester és Tatyána című filmjében a még élő címszereplő meséli el életüket egy lassan hihetetlenné váló korszakról, pontosabban arról, hogy ebben a hihetetlen korszakban hogy lehetett élvezni az életet, az alkotást, a szerelmet a folyamatos rettegés ellenére is.

A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.

Borítókép: Vitas Luckus 1981-es tbiliszi felvétele

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.