A szovjet fotó nagymestere is alkoholista volt

  • L.T.
  • 2020. november 13.

Mikrofilm

Egy méltatlanul elfeledett fotográfusról szóló filmet ajánlunk ma a Verzió fesztivál kínálatából.

Vitas Luckus neve ma is többnyire ismeretlenül cseng, pedig a tragikus sorsú fotográfus ugyanolyan ikonja lehetne a szovjet undergroundnak, mint Vlagyimir Viszockij, a dalnok, Venyegyikt Jerofejev, az író vagy Viktor Coj, a popsztár. Talán e mellőzöttség abból ered, hogy velük ellentétben Luckus nem orosz, hanem litván származású volt, bár ennek aligha van jelentősége, ha valaki képeket készít. Ráadásul Luckus kamerájával bejárta a Szovjetuniót, így nemcsak szűkebb hazájában dolgozott. És persze ő is alkoholista volt, és ő sem természetes halállal halt meg – öngyilkos lett 1987-ben, 44 korában. Állítólag azt követően, hogy egy KGB-tiszt személyesen érdeklődött munkássága felől…

De Luckus nem volt magányos hős, élettársa és múzsája Tatyána Aldag nemcsak modellként, de afféle mindenesként is segítette férje munkáját, 1991-ben pedig Amerikába költözve magával vitte a hagyatékot. Ezt követően ismerhette meg a világ a Brezsnyev-korszaknak, az ún pangás éveinek olykor ironikus, olykor szívbemarkoló feldolgozását. Vitas Luckus ma már világszerte ismert fotósnak, „névnek” számít a szakmai berkekben, de életműve alapján sokkal magasabb polcon lenne a helye.

IDFA 2015 | Trailer | Master and Tatyana

http://www.idfa.nl/industry/film/master-and-tatyana Dutch premiere at IDFA 2015 A compelling portrait of the Lithuanian photographer Vitus Luckus (1943-1987)...

Giedre Žickyte rendező Mester és Tatyána című filmjében a még élő címszereplő meséli el életüket egy lassan hihetetlenné váló korszakról, pontosabban arról, hogy ebben a hihetetlen korszakban hogy lehetett élvezni az életet, az alkotást, a szerelmet a folyamatos rettegés ellenére is.

A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.

Borítókép: Vitas Luckus 1981-es tbiliszi felvétele

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.