Vitas Luckus neve ma is többnyire ismeretlenül cseng, pedig a tragikus sorsú fotográfus ugyanolyan ikonja lehetne a szovjet undergroundnak, mint Vlagyimir Viszockij, a dalnok, Venyegyikt Jerofejev, az író vagy Viktor Coj, a popsztár. Talán e mellőzöttség abból ered, hogy velük ellentétben Luckus nem orosz, hanem litván származású volt, bár ennek aligha van jelentősége, ha valaki képeket készít. Ráadásul Luckus kamerájával bejárta a Szovjetuniót, így nemcsak szűkebb hazájában dolgozott. És persze ő is alkoholista volt, és ő sem természetes halállal halt meg – öngyilkos lett 1987-ben, 44 korában. Állítólag azt követően, hogy egy KGB-tiszt személyesen érdeklődött munkássága felől…
De Luckus nem volt magányos hős, élettársa és múzsája Tatyána Aldag nemcsak modellként, de afféle mindenesként is segítette férje munkáját, 1991-ben pedig Amerikába költözve magával vitte a hagyatékot. Ezt követően ismerhette meg a világ a Brezsnyev-korszaknak, az ún pangás éveinek olykor ironikus, olykor szívbemarkoló feldolgozását. Vitas Luckus ma már világszerte ismert fotósnak, „névnek” számít a szakmai berkekben, de életműve alapján sokkal magasabb polcon lenne a helye.
IDFA 2015 | Trailer | Master and Tatyana
http://www.idfa.nl/industry/film/master-and-tatyana Dutch premiere at IDFA 2015 A compelling portrait of the Lithuanian photographer Vitus Luckus (1943-1987)...
Giedre Žickyte rendező Mester és Tatyána című filmjében a még élő címszereplő meséli el életüket egy lassan hihetetlenné váló korszakról, pontosabban arról, hogy ebben a hihetetlen korszakban hogy lehetett élvezni az életet, az alkotást, a szerelmet a folyamatos rettegés ellenére is.
A filmet az alábbi linkre kattintva a november 22-ig tartó 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál zárónapjáig tekinthetik meg.
Borítókép: Vitas Luckus 1981-es tbiliszi felvétele
