Tévésorozat

A tizenkettő

Mikrofilm

A belga tárgyalótermi dráma a Tizenkét dühös ember rokona és egyben kommentátora is. Míg Sidney Lumet filmje épp feszességével, szűkösségével és szinte elviselhetetlen feszültségével tűnt ki, addig Sanne Nuyens és Bert Van Dael sorozata lassan és tompa baljóssággal csordogál, bőven időt szánva mind a címbeli esküdtek, mind pedig a vádlott és a tanúk személyiségének feltérképezésére.

A vádlott ez esetben nem olyasvalaki, akit az igazságszolgáltatás általában előítéletekkel kezel. Egy középosztálybeli iskola-igazgatónőt vádolnak azzal, hogy megölte a kislányát és a férje szeretőjét – egyszóval anyaként és nőként is a legszörnyűbb bűnnel gyanúsítják. A peréhez kiválogatott esküdtszék tagjai mind változatos háttérrel és személyes démonokkal rendelkeznek – mindannyiuk ítéletét valamilyen szempontból élesíti és elhomályosítja saját egyéniségük. A sorozat a nézőt is beülteti az esküdtek közé, a felsorakoztatott bizonyítékok, elejtett félmondatok fényében nekünk is döntenünk kell. Az alkotók nem ítélkeznek, antihőseiket a maguk gyarlóságában ábrázolják: egyformán tűnhet mindenki bűnösnek és áldozatnak. Van, akinek a gyilkosságokról, a családon belüli bántalmazásról, a függőségről vagy épp a féltékenységről vannak a kelleténél meghittebb ismeretei. E párhuzamok a nézői beleélést is segítik, és rávilágítanak arra, hogy a látszólag racionalitásra és objektív bizonyítékokra épülő igazságszolgáltatást mennyire átszövik az érzelmek és az impulzív döntések. A tizenkettő végig hideg, szomorú, és szinte az őrületig módszeres marad.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.