Mondjuk, az egészben lenyelés meg a farkas hasából abszolvált szabadulás talán tartalmaz némi túlzást, de ne kössük meg a művész kezét földhözragadt akadékoskodással. Trú sztori az, és kész!
Akárcsak ez a célközönségét teljesen tájékozatlan, a Románia szó hallatán elsőként Drakulára asszociáló külhoni érdeklődőkben remélő, továbbá elvakult, identitásukat mitikus vélelmekre alapozó nacionalistákban megtaláló film. Amelyből megtudhatjuk, hogy az első világháborúban sokat szenvedett román nép (miután az antant kedves szomszédunknak ígérte Erdélyt, az hátba is támadta a Monarchiát, de súlyos vereséget szenvedett) nem áhít mást, csak elismertetni a világgal jogos jussát ősi (a Tiszától a Dnyeszterig tartó) földjére, ám a csalárd nyugati hatalmak (amelyek oly sokat profitáltak a román haderő dicsőséges megfutamodásából) holmi nemzetiségi jogokra hivatkozva vonakodnak teljesíteni a (béketárgyaláson modortalanul üvöltöző miniszterelnök által előadott) követeléseket, s az a veszély fenyeget, hogy a koncon esetleg osztozni kell a szintén jó étvágyú jugoszlávokkal, ám – ÁM! – ekkor különvonatra kap a szépséges és jóságos királyné (a brit uralkodóház tagjaként gyakorlatilag nincs olyan főrang Európában, akivel rokonságban ne állna), Párizsba utazik, a béke ügyében dönteni nem tudó, érzéketlen államférfiakat részint meghódítja (esetleg feleségük segítségével), részint leteremti, azok jobb belátásra térnek, és rábólintanak Nagy-Románia létrehozására, ami a film szerint igen jó dolog (annak, aki román, a többi le van ejtve).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
