Alig számít ma már kuriózumnak, ha egy divatbemutatón, reklámkampányban az átlagtól eltérő, fogyatékkal élő modellt szerepeltetnek. Világmárkák, nagynevű divatházak rendre foglalkoztatnak mozgásukban korlátozott, Down-szindrómás vagy pigmenthiányos férfiakat és nőket, sok esetben civileket is, hogy ily módon hívják fel a figyelmet az esélyegyenlőségre, a tolerancia fontosságára, na meg arra, hogy a szépség mily szerfelett relatív.
Amikor Madeline Stuart 2015-ben először megjelent a New York-i Fashion Week kifutóján, még komoly feltűnést keltett. Az akkor 18 éves lány volt ugyanis az első Down-szindrómás modell a világon. Jane Magnusson dokumentumfilmjében Maddy profi divatmodellé válásának nem épp hétköznapi útját követhetjük végig. Azt, hogy hogyan tanulja meg, hogyan kell a kifutón mozogni, mit jelent az, hogy haute couture vagy prêt-à-porter, hogyan bírja a rengeteg sminkelést és fodrászolást, vagy egyáltalán mennyire érdekli maga a divat. Maddy modellé válása az anyukájának köszönhető, aki elmeséli, hogy amikor a lánya életében először volt divatbemutatón, le volt nyűgözve, és kijelentette, hogy márpedig ő modell akar lenni. Az édesanyja meg csak segítette, hogy valóra váljon az álma, mert az az életfilozófiája, hogy bármit elérhetsz, amit csak akarsz, csak tenni kell érte. Bármennyire is egyedül való maga az eset, e némiképp ellentmondásos történet számos tanulsággal szolgál a Down-szindrómával élőkről (is). S az pedig egészen biztos, hogy jó látni, hogy ez az ausztrál lány milyen párkapcsolatban él, hogyan érvényesül, s hogyan fogadják el.
Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.
