A cím vallomásos munkát sugall, vagy legalábbis választott figurájának mélyebb, behatóbb jellemrajzát. Ám elsősorban események és beszédek krónikáját kapjuk lenyűgöző aprólékossággal: egymást követik a találkozók, megbeszélések, elnöki ismerkedések és a konferenciák – azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az alkotó érzékeltesse, micsoda terhet is kell cipelnie ennek a gyereknek. Hogy mekkora is az ő keresztje. A klímakonferencia Katowicében! Ez meg most Brüsszel, az Európai Parlament, ahol elhangzik a sokat idézett „eltakarítjuk a ti szemeteteket”, és ahol látjuk, ahogy az öreg szemetelők álságos arccal tapsolnak. Schwarzeneggernek aztán másmilyen az arckifejezése, de már utazunk is Párizsba, ez itt az Élysée-palota, ahol az elnök asszisztense látványosan csodálkozik, hogy a kislányt addig még egy államfő sem fogadta. Macron aztán csupa zavart cukiság, készülnek a felvételek. A film eminensen lejárja Greta hosszú menetelését, pápástul, hánykolódó lélekvesztőstül. Ez utóbbi részben sűrűsödik össze e gyereklány történetének minden drámaisága, egészen közel jön a küldetés lehetetlen volta, megüt látni Gretát a nagyon nem rá méretezett teherrel.
Azért jut egy kis idő az Asperger-szindrómára is, és érkeznek a megható képek Gretáról a kutyájával és a lovával, illetve az asszisztensi feladatokat végző apjával. Egyszer az anyja is felbukkan, a kislány pedig magányosan táncol a könyvtárszobában. Le sem lehetne tagadni: a választott főszereplő zárt személyiség. Két hosszú órán keresztül nézünk egy klasszikus road movie-t, ahol adott egy álom és adott a hős. De a főszereplő az út. Csak a végtelen út.
