Ha másért nem (de igen), lelkesedhetünk a helyszínekért Oxfordtól a Shetland-szigetekig, vagy az olyan remek nőalakokért, mint amilyenekkel a No Offence (Manchester sötét oldalán) és a Happy Valley tüntet.
A Manhunt egy közel két évig tartó nyomozás dokudráma jellegű megfilmesítése. Colin Sutton főfelügyelő pályája legnagyobb ügyét kapja meg a Metnél, amikor 2004-ben rábízzák egy francia lány, Amélie Delagrange gyilkosának kézre kerítését. Eleinte sötétben tapogatóznak, alig van nyom, amelyből kiindulhatnának, és Sutton dolgát az is nehezíti, hogy el kell nyernie és folyamatosan fenntartania a csapat és a főnökei bizalmát. A főfelügyelő szerint sorozatgyilkossal állnak szemben, ám ezt sokan vitatják, kivált az a vidéki kapitányság, amely kemény munkával már gyanúsítottat is talált a náluk elkövetett bűncselekményre. A helyzetet tovább cifrázza, hogy ezen a kapitányságon dolgozik Sutton élettársa.
A jól felépített forgatókönyv – bár érthetetlen módon benne felejtettek sehová sem vezető szálakat – arányosan osztja fel három epizódra az idegölő, de elengedhetetlen nyomozati aprómunka realista bemutatását, a hajsza izgalmait, a magánéleti, csapaton belüli és rendőri szervek közötti feszültségeket; a szereplőgárda (Martin Clunes játssza a főhőst) hozza a megszokott magas színvonalat. S noha a hétköznapok kétkezi sorozatgyilkosa a közelébe sem ér a thrillerek csavaros eszű pszichopatái-nak, ettől nem lesz kisebb a tét: emberek élete múlik a hanyagságon vagy az odafigyelésen, a nyomozás sikerén vagy kudarcán.
Magyar felirat: Taurusz–anneshirley-Lucille
