„Attól, hogy beleírok a forgatókönyvbe egy vagy több szexjelenetet, az még nem pornó…”

  • Kozár Alexandra
  • 2018. október 25.

Mikrofilm

Nagypál Orsi filmet rendezett a monogámiáról, de azt mondja, nincs olyan ember, aki ne gondolkozott volna el a B változaton.

A monogámiáról, illetve annak buktatóiról készített filmet Nagypál Orsi, akinek nevével kisfilmes fesztiválsikerei után a Terápia, a Csak színház és más semmi és a Tóth János című televíziós sorozatok epizódjainál már többször találkozhatott a közönség. A Nyitva című film már a mozikban, a róla írott kritika pedig az e heti nyomtatott Magyar Narancsban van.

Narancs.hu: Elmondásod szerint azért a monogámia nehézségeiről készítettél filmet, mert egyrészt ez a nemzedékedet, a 30-40-eseket erősen foglalkoztató kérdés, másrészt az egyik legtöbb buktatót kínáló téma. A film elkészültével tisztábban látsz már?

Nagypál Orsi: Természetesen nem, inkább egyre összetettebb a kép. A forgatókönyv megírása közben számos pszichológiai, antropológiai, szociológiai és egyéb szakmai anyagot olvastam, gyűjtöttem, tanulmányoztam a témával kapcsolatban. De nemcsak tanulmányokat böngésztem, komoly beszélgetéseket folytattam a baráti körömben is, ahol szinte kivétel nélkül mindenki jelezte, hogy igen, erről van mit kibeszélnünk.

Narancs.hu: Őszinték voltak az emberek?

NO: Meglepően őszinték voltak, annak dacára, hogy elmondtam nekik a „hátsó” szándékomat. Úgy gondolom, ez egy olyan téma, amiben többé-kevésbé mindenki érintett, mert a világ megváltozott, benne az elvárásaink, kapcsolataink, az életprogramjaink is, a hagyományos párkapcsolati minták felbomlottak és még nincs meg az, ami helyettük nyújtana megoldást. És nincs olyan ember, aki ne gondolkozott volna el a B alternatíván.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Narancs.hu: Volt, aki a forgatókönyv alapján pornófilmnek titulálta a filmedet a Filmalapnál.

NO: Ezt sosem értettem. Attól, hogy én beleírok a forgatókönyvbe egy vagy több szexjelenetet, amit ezerféleképp lehet megvalósítani aszerint, hogy mit mutatsz, hogyan és mennyi ideig, mire helyezed a hangsúlyt, attól az még nem pornó, ha ő azt látja bele, az az ő fantáziája, én nem azt írtam.

Narancs.hu: A London Film Schoolban tanultál, miért épp ott?

NO: Egyrészt a legjobb barátaimat követtem, akik véletlenül mind Londonba keveredtek, másrészt 28 éves voltam és úgy éreztem, ez talán az utolsó lehetőség arra, hogy szakmát váltsak. Harmadrészt Londonban erős a filmes képzés, az LFS-t jó befektetésnek gondoltam elvégezni.

Narancs.hu: Mitől annyira jó ez az iskola?

NO: Leginkább attól, hogy a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt. Ugyanaz a képzés mindegyik szakon, mindenki filmkészítő, azaz filmmaker, tehát a két és fél év alatt nem kell eldöntened, hogy rendező, operatőr, forgatókönyvíró, vágó vagy hangmester szeretnél lenni. Mindenki mindent tanul, és minden fontos feladatkörben készít minimum egy kisfilmet. Aztán a diplomamunkádat már abban a minőségben jegyzed, amit a leginkább szeretnél csinálni. Én író-rendezőként diplomáztam a Paktum című kisfilmmel.

Narancs.hu: Korábban már majdnem lett egy filmed, ami a 80-as évek NDK-s világáról szólt volna a Balatonon, a Balatoni tengeralattjáró. Mi a helyzet ezzel?

NO: Ül a fiókban. A fejlesztésre adtak ugyan némi pénzt, de a továbbiakra nem. Négy-öt éven keresztül dolgoztam a forgatókönyvön, sok nemzetközi workshopra kijutottam vele, kapcsolatokat tudtam építeni és rengeteget tanultam közben. Nekem jó pár ex-NDK-s, illetve német–magyar barátom van, érdekelt a dolog. NSZK–NDK-családegyesítések a lángosbüfében, Stasi-ügynökök fecskében, a lazuló vasfüggönyön át érkező csempészáruk és ehhez hasonlók. Tény, hogy a 80-as évekről filmet készíteni nagyon sokba kerül, mert az már kosztümös filmnek minősül.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Narancs.hu: Mivel indokolták, hogy nem adnak pénzt a megvalósításra?

NO: A Filmalap nem szokott indokolni. Annyit mondtak, hogy hát, hm, nem.

Narancs.hu: A londoni filmes iskola nem nyitotta meg a kapukat?

NO: Egyáltalán nem, sőt. Mivel nem ide jártam, nekem nem volt meg az a kapcsolati hálóm, mint az SZFE-seknek, nem ismertem senkit és engem sem ismertek.

Narancs.hu: A Terápia, aminek több epizódját jegyzed rendezőként, belépőt jelentett a filmes világba?

NO: Kezdtek barátaim lenni a filmes körökből, igen, de igazából csak egy évre rá kaptam meg a következő munkalehetőséget. Később aztán lassan-lassan bekerültem a filmes közegbe.

Narancs.hu: Milyen típusú rendező vagy? Olyan, aki tűpontos instrukciókat ad, vagy aki a helyszínen még felülírja elképzeléseit a körülmények függvényében?

NO: Egyrészt remélem, hogy pontos instrukciókat adok, másrészt érdekel az is, ha a színésznek van ötlete a megvalósításra. A próbafolyamat azonban nem a stábra tartozik, a forgatáson már nincs helye, ideje az imprózásnak. Nagyon sokat dolgoztunk, beszélgettünk, elemeztünk a forgatás megkezdése előtt, voltak olvasó- és lejárópróbák is. Több hónapig tartott az előkészítés. Sokat segít, ha látják, hogy felkészült vagy, hogy határozott elképzeléseid vannak az egészről, ezenkívül engem érdekel, mit gondol a színész a szerepről. Az előzetes elemzés, beszélgetés sokat segít.

Narancs.hu: Rendezőként észleled-e, hogy esetleg egy színész vagy színésznő azért barátkozik veled, hogy aztán gondolj rá szereposztáskor?

NO: Igen, néha észreveszek ilyet, ez egy létező jelenség, de nem zavar, tudom kezelni. Egyébként Magyarországon sajnos nincsenek menedzserek, akik tolnák az ember szekerét, ezért is próbálkozik mindenki a maga módján „nyomulni”, ez teljesen oké szerintem.

Narancs.hu: Vannak azért ügynökségek, bár tényleg nem sok.

NO: De ők általában nem hajtják a melót a színésznek, rendezőnek, énekesnek stb., hanem csak a gázsit tárgyalják le és a szerződését intézik. Pedig nagyon jó lenne, ha lennének itt is nyugat-európai értelemben vett ügynökök. Vagy legalábbis valami olyan szakmai szövetség, tömörülés, amely minimumárakat határoz meg, érdeket képvisel, segít építeni az alkotók karrierjét. Talán majd most, hogy ekkora sorozatgyártás-dömping van, kialakul valami ilyesmi.

A Nyitva című filmről írott kritika az e heti nyomtatott Magyar Narancsban olvasható.

Magyar Narancs – Archívum részletes

Aki a 60-as, 70-es vagy 80-as éveket Magyarországon élte meg, bizonyosan fel tud idézni magában egy akkori történetet, ami a szendvicshez kapcsolódik. A színházi büfében kapható molnárka különlegessége vagy a kirándulásra csomagolt párizsis zsömle egynapos állaga ugyanúgy felderenghet, mint a vendégségek húskrémes melegszendvicsének illata.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.