Az Akadémia bocsánatot kért az Oscart Marlon Brando nevében átvevő indián nőtől

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 17.

Mikrofilm

Az Oscar történetének egyik legbotrányosabb eseteként emlegetik az amerikai őslakos nő fellépését.

Az 1973-es Oscar-gála A Keresztapáról szólt: Francis Ford Coppola filmjét a mai napig minden idők egyik legjobbjaként tartják számon, a díjkiosztóról pedig három elismeréssel távozott: a Legjobb film, a Legjobb adaptált forgatókönyv és a Legjobb férfi főszereplő díjával.

Utóbbit Marlon Brando nyerte el Don Vito Corleone megformálásáért. Brandót karrierje során összesen nyolcszor jelölték Oscarra, és ez volt a második győzelme 18 évvel azután, hogy A rakpartonért egyszer már felért a csúcsra. Nem csak ezért volt azonban emlékezetes a díjazása: Brando ugyanis nem jelent meg a gálán, helyette egy amerikai őslakos nő, Sacheen Littlefeather vette át a díjat.

„Sajnálatos módon nem tudja átvenni ezt a nagylelkű kitüntetést. Ennek oka az amerikai indiánokkal való bánásmód a filmiparban – elnézést – és a tévében és a filmismétlésekben, valamint a közelmúlt eseményei Wounded Knee-nél” – hangzott a beszéd, mely alatt egyszerre harsant fel taps és fújolás is. A jelenetet mi is beválasztottuk az Oscar legemlékezetesebb beszédei közé.

Hosszú ideig a díj történetének legnagyobb botrányaként emlegették a történteket, azóta azonban már túl vagyunk egy rosszul kihirdetett Legjobb film-győztesen és egy hatalmas pofonon is. Ettől függetlenül Sacheen Littlefeather esete még mindig fekete folt az Oscar múltjában, nem is azért, ami a gálán történt – inkább azért, ami utána.

Ekkoriban az Akadémia ugyanis még nem rajongott az olyan direkt politizálásért, ami mára szinte elvárt showelemmé vált, épp ezért a díjkiosztó után gyakorlatilag boszorkányüldözés indult Littlefeather ellen, akit teljesen száműztek Hollywoodból.

Mint utólag kiderült, a rendezők tudtak a fellépéséről, de előre figyelmeztették, hogy mindössze 60 másodperce lesz beszélni, és amint ezt meghaladja, a biztonságiak azonnal letartóztatják. Pedig ő több oldalnyi, előre megírt beszéddel készült, ezt kellett improvizálva egyetlen percbe összesűrítenie. Szintén a későbbi beszámolókból tudható, hogy a cowboysztár John Wayne-t úgy kellett lefogni a színpad mögött, nehogy megtámadja Littlefeathert.

A szervezet 50 évvel a történtek után jutott el odáig, hogy elnézést kérjen a nőtől: szeptember 17-én nem csak a teljes bocsánatkérésüket olvassák majd fel, de egy beszélgetést is rendeznek Littlefeather és Bird Runningwater, az Akadémia egyik társelnökének részvételével. „Soha nem gondoltam volna hogy megélem a napot, amikor hallgatom és átélhetem ezt” – reagált nyilatkozatában Sacheen Littlefeather. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.