Az Oscar 15 legemlékezetesebb köszönőbeszéde

Mikrofilm

Lehet kurta és bő lére eresztett, érzelmes és vicces, személyes élményekkel vagy társadalmi mondanivalóval teli. Nincs egyértelmű recept a tökéletes köszönőbeszédhez, de az Oscar-díj 93 éves története során akadt pár emlékezetessé vált monológ.

Január vége az Oscar-díj szempontjából különösen sűrű időszaknak számít: január 27-én kezdődik a szavazás a díjat odaítélő Akadémia tagjai számára, amely egészen február 1-ig tart. Ezt követően február 8-án hirdetik ki a jelöltlistát, majd március 17-22. között zajlik a mindent eldöntő voksolás, hogy aztán március 22-én ünnepélyes keretek között hirdessék ki a győzteseket. Ők pedig a gálán a szigorú időkeretet kihasználva igyekeznek nemcsak megköszönni az aranyszobrocskát, de valamiféle emlékezetes beszédet is mondani.

A tavalyi, korlátozások közepette megrendezett gála senkiben nem hagyott ugyan túl mély nyomot, de azt mindenképpen a pozitívumok közé írhatjuk, hogy a rendezők az intim hangulat megőrzése kedvéért nem keverték le villámgyorsan a köszönőbeszédeket. A múlt évben elhangzottak közül egy mindenképp emlékezetes maradt: a Minari – A családom történetéért a legjobb női mellékszereplő díját megnyerő Yuh-Jung Youn beszéde az alábbi válogatásba is bekerült.

A díjszezonra és hollywoodi elismerésekre specializálódott Goldderby ugyanis a közelgő ceremónia tiszteletére összeszedte az Oscar történetének 15 legjobb köszönőbeszédét. Jó néhány emlékezetes pillanat persze kimaradt: Adrien Brody váratlan csókja; Roberto Benigni székeken végrehajtott tornamutatványa; vagy épp Jack Palance, aki egykezes fekvőtámaszokkal mutatta be, hogy nem csak az Irány Colorado!-ban általa alakított figura, de ő is egy igazi macsó.

Íme a Goldderby top 15-ös listája!

Ruth Gordon

A 41. Oscaron nyerte el a legjobb női mellékszereplő díját a Rosemary gyermekéért. Az akkor 72 éves színésznőnek ez volt az ötödik jelölése. „El se tudom mondani, egy ilyen dolog mennyire bátorítóan hat! Az első film, amiben szerepeltem 1915-ben készült, és itt vagyunk 1969-ben! Igazából nem tudom mi tartott ennyi ideig, bár nem hiszem, hogy elmaradott lennék” – fogalmazott beszédében.

Hattie McDaniel

1940-ben, a 12. Oscaron írt történelmet, mint az első fekete díjazott; az elismerést az Elfújta a szél női mellékszerepéért kapta. Élettörténetéről és pályájáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. „Ez életem egyik legboldogabb pillanata és szeretném megköszönni mindenki kedvességét, aki részt vett abban, hogy engem választottak ki a díjra. Nagyon hálás vagyok érte és mindig jelzőfényként tartom majd magam előtt, bármibe kezdek is a jövőben” – mondta a színésznő.

Dustin Hoffman

Az 1980-as, 52. gálán nyerte el a díjat a Kramer kontra Kramer férfi főszerepéért, olyan nagyágyúkat legyőzve, mint Al Pacino, Peter Sellers, Jack Lemmon vagy Roy Schneider. „Nincs nemi szerve és egy kardot tart a kezében” – jegyezte meg az aranyszobrocskáról, majd hozzátette: „Szeretném megköszönni a szüleimnek hogy nem védekeztek!”

Shirley MacLaine

A Becéző szavak Aurorájaként 1984-ben, az 56. Oscaron győzött a női főszereplők között. Ezt megelőzően már ötször jelölték, ebből egyszer a legjobb dokumentumfilm kategóriában. „Mindjárt sírok, mert ez a show olyan hosszú, mint a karrierem. 26 évig álmodoztam róla, milyen érzés lehet. Köszönöm, hogy megszüntették bennem ezt a feszültséget! Isten áldja a lehetőséget, ami mindannyiunkban megvan, hogy bármit lehetővé tegyünk, ha úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük. Én megérdemlem ezt” – mondta.

John Wayne

A westernlegendát hosszú karrierje során mindössze háromszor jelölték Oscarra: először az Iwo Jima fövenyéért 1950-ben, majd 1961-ben az Alamo legjobb film-jelölésekor producerként volt esélye, végül pedig 1970-ben A félszemű seriff főszerepéért. Utóbbiért végül el is nyerte a díjat. „Váo! Ha ezt tudom, 35 évvel korábban feltettem volna azt a szemfedőt” – kommentálta, majd hozzátette: többször járt már ezen a színpadon, de eddig mindig csak a barátainak tudta odaadni a díjat.

Marlon Brando

Karrierje során összesen nyolcszor jelölték a díjra, kétszer pedig nyert is; a másodikat A keresztapa főszerepéért 18 évvel azután, hogy a Rakpartonért először díjazták. Ez volt az Oscar történetének egyik legbotrányosabb esete: Brando nem jelent meg a gálán, helyette egy amerikai őslakos nő, Sacheen Littlefeather vette át a díjat. „Sajnálatos módon nem tudja átvenni ezt a nagylelkű kitüntetést. Ennek oka az amerikai indiánokkal való bánásmód a filmiparban – elnézést – és a tévében és a filmismétlésekben, valamint a közelmúlt eseményei Wounded Knee-nél” – hangzott a beszéd, mely alatt egyszerre harsant fel taps és fújolás is. Mint látható, a politizálás csak az elmúlt időszakban vált elfogadottá az Oscar-gálán. Littlefeathert a botrányt követően gyakorlatilag száműzték Hollywoodból.

Eva Marie Saint

Az addig csak a televízióban szereplő színésznőnek a Rakparton Edie Doyle-ja volt az első filmszerepe, ami 1955-ben, a 27. ceremónián máris Oscart hozott neki a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Az ekkor kilenc hónapos terhes Eva Marie Saint megcsókolta a szobrot, majd mosolyogva így szólt: „Lehet, hogy már meg is van a baba”. Két nappal később megszületett fia.

Gary Cooper

Minden idők egyik legnagyobb filmsztárja először 1942-ben nyert Oscart a York őrmesterért, majd 1953-ban a Délidőért. Az ezért járó díjat már John Wayne vette át helyette. Szintén nem volt jelen a ceremónián, amikor 1961-ben tiszteletbeli díjjal tüntették ki „emlékezetes alakításaiért és nemzetközi elismertségéért, amelyet magánemberként vívott ki a filmipar számára”. Az elismerést egy másik legenda, James Stewart vette át helyette – aki amellett, hogy maga is Oscar-díjas volt, 1985-ben szintén megkapta a tiszteletbeli elismerést. „Megtisztelve érzem magam hogy átvehetem a díjat Gary Coopernek. Sajnálom, hogy nem lehet itt ma személyesen. De biztos vagyok benne, hogy a tévében követi az eseményeket. Szóval Coop, ezt azonnal eljuttatom hozzád! És Coop, szeretném ha tudnád: ezzel együtt jár mindannyiunk meleg barátsága, szeretete, csodálata és mélységes tisztelete feléd. Nagyon, nagyon büszkék vagyunk rád, Coop. Mindannyian elképesztően büszkék!” – hangzott Stewart érzelemdús beszéde. Az emberek többsége ekkor már tudott Gary Cooper betegségéről, de a színész állapotának súlyossága csak ezután vált nyilvánvalóvá. Alig egy hónappal később, 60 éves korában hunyt el rákban.

Greer Garson

A színésznő 1943-ban a Mrs. Miniver főszerepében olyan sztárokat győzött le a kategóriában, mint Bette Davis, vagy Katharine Hepburn. Utóbbi kettő a valaha volt legismertebb színésznők közé tartozik, míg Garsonról ma már kevés szó esik, pedig díja mellett hatszor jelölték még Oscarra, ráadásul minden alkalommal főszerepekért. A 15. ceremónián mondott beszéde a mai napig rekordnak számít: 7 percen át tartott, míg ma arra kérik a díjazottakat, hogy ne húzzák tovább 45 másodpercnél. Garson teljes monológja nem maradt fent, de a beszámolók szerint hosszan beszélt bevándorlóként megtapasztalt élményeiről, és jó pár embernek külön megköszönte az elismerést.

Charlie Chaplin

A filmtörténet egyik legnagyobb hatású szereplője a versenykategóriákban mindössze egyszer győzött: 1973-ban, húsz évvel az eredeti bemutató után nyert a Rivaldafény filmzenéjéért. A diktátor forgatókönyvéért és főszerepéért, valamint a Monsieur Verdoux forgatókönyvéért be kellett érnie egy jelöléssel, míg A cirkuszért 1929-ben különdíjban részesült. Ettől is emlékezetesebb azonban 1972-es tiszteletbeli Oscarja, amelyet azért a felbecsülhetetlen hatásért kapott, amelyet a mozgóképre, mint a század művészeti formájára gyakorolt. 20 éves svájci száműzetése után tért vissza Hollywoodba, miután a boszorkányüldözések részeként őt is kommunistának kiáltották ki. Az ekkor 82 éves Chaplint az Oscar történetének leghosszabb álló ovációja fogadta. „Ó, nagyon köszönöm. Ez egy nagyon érzelmes pillanat számomra, a szavak olyan hiábavalónak, olyan erőtlennek tűnnek most. Csak köszönetet tudok mondani a megtiszteltetésért, hogy meghívtak ide. Csodálatos, kedves emberek vagytok. Köszönöm!” – szem nem maradt szárazon a beszéde után.

Henry Fonda

Ismét egy legenda, akinek nevéhez számtalan felejthetetlen alakítás kapcsolódik, ám az Oscar sokáig mindezt nem értékelte: 1941-ben ugyan jelölték az Érik a gyümölcsért, 1958-ban pedig a 12 dühös ember producereként, ám úgy tűnt, neki is be kell érnie egy tiszteletbeli díjjal. Egy évvel azután, hogy ezt megkapta, mégis elnyerte az Oscart: 1982-ben övé lett a díj Az aranytó főszerepéért. Ebben egy idős férfit alakít, aki eltávolodott lányától; utóbbi karaktert gyermeke, Jane Fonda alakította. Apja betegsége miatt végül neki kellett átvennie a díjat: „Ó, apa, olyan boldog és büszke vagyok rád! Apám nem igazán hitt benne, hogy ez megtörténhet. Tudom, hogy most néz és tudom, hogy nagyon nagyon megtisztelve érzi magát és nagyon meglepődött. És fogadok, hogy amikor ezt most hallja, azt mondja: »Hé, hát nem vagyok szerencsés?« Pedig a szerencsének ehhez semmi köze”.

Fred Astaire

A filmtörténet legnagyobb táncosának ironikus módon be kellett érnie egy mellékszereplői jelöléssel egy olyan filmért (Pokoli torony), ami a lehető legtávolabb állt ikonikus musicaljeitől. De még évtizedekkel az előtt, 1950-ben ő is tiszteletbeli Oscarban részesült „egyedi művészetéért és a musical technikájához való hozzájárulásáért”. Astaire ekkor épp New Yorkban volt, így a díjat prezentáló korábbi partnere, Ginger Rogers rádiókapcsolással beszélt vele a showban. „Nem is tudom mit mondhatnék. Ez csodálatos. Nagyon izgatott vagyok. Mindjárt kézen állok itt a Madison Avenue-n. Nagyon büszke és nagyon hálás vagyok. És ami téged illet, Ginger, mindig kegyes voltál hozzám. Ne felejtsük, hogy mindig volt egy partnerem” – mondta meghatottan a színész. „Köszönöm Fred, de ide nem ez van írva. Az áll itt nagy betűkkel: Fred Astaire-nek” – replikázott a színésznő.

Ben Johnson

1972-ben, a 44. Oscar-ceremónián nyerte el a legjobb férfi mellékszereplő díját, megelőzve Jeff Bridhest, Leonard Freyt, Richard Jaeckelt és Roy Scheidert. „Fiú, hát nem szép…? Egy dolgot szeretnék itt hagyni mindenki eszében, szerte a világon: ez nem történhetett volna meg egy szebb favágóval. Köszönöm!” – mondta, miután bevallotta, hogy sokat dolgozott a köszönőbeszédén, de minél tovább írta, annál hamisabbnak tűnt.

Youn Yuh-jung

Ő volt a második ázsiai származású színésznő, aki Oscart nyert – mindezt a Minari – A családom története című film női mellékszereplőjeként érdemelte ki tavaly. „Nem számít, kinek mi a neme. Nem tudom, hogyan osszam fel az embereket, férfi, nő, fekete és fehér, sárga, barna, meleg vagy hetero. Nem akarom ezeket. Mind ugyanúgy emberi lényeg vagyunk. Ugyanaz a szív dobog bennünk” – mondta, de előtte még gúnyt űzött a neki a díjat átadóból: „Mr. Brad Pitt, végre! Örülök hogy találkozhatunk! Hol volt, amíg mi filmez készítettünk?”. Brad Pitt Plan B nevű cége állt ugyanis producerként a Minari mögött.

Olivia Colman

A színésznő az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetését okozta, amikor 2019-ben A kedvencben nyújtott alakításával elhappolta a legjobb női főszereplő Oscarját Glenn Close (A férfi mögött) elől. Szemmel láthatóan ő is alig akarta elhinni: „Ez tényleg, őszintén stresszes. Nevetséges, kaptam egy Oscart. Oké. Köszönetet kell mondanom egy csomó embernek. Ha egyébként elfelejtenék valakit, később megtalálom és adok neki egy hatalmas csókot!”

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk