Az Oscar még keresi a helyét, de Will Smith pofonja minden egyebet elhalványított

Három műsorvezetője is volt a műsornak, de a pálmát nem ők, hanem a türelmét elvesztő Will Smith vitte el. Értékeljük a ceremóniát és bemutatjuk a pofont, meg az eset hátterét.

Az Oscar nagyot kockáztatott, de végül ráfázott – írtuk a tavalyi, rendhagyó díjátadóról, amit a koronavírus-járvány miatt egy színpompás színház helyett egy pályaudvaron rendeztek meg, miközben számos jelölt és nyertes online csatlakozott az eseményhez. Az akkori, intimebb, ugyanakkor laposabb gála az egyik leginkább rendhagyó ceremóniaként vonul be a történelembe – csakúgy, mint a mostani. Viszont épp ellenkező előjellel: ilyen kísérletezgető, a helyes hangfekvést kereső gálát nagyon régen nem láthattunk; nem beszélve Will Smith pofozkodásáról, amire még visszatérünk.

Az, hogy az Oscar válságban van és valamit tenni kell azért, hogy továbbra is releváns maradjon, nyílt titok. Erről bővebben ebben a tavalyelőtti cikkünkben írtunk, itt pedig kifejtettük, hogyan igyekszik idén visszahódítani nézőit a műsor. 18 éve az Oscar-jelölt filmek átlagbevétele 127 millió dollár volt, és 43,5 millióan nézték a gálát. 2020-ra mindössze 4 jelölt film bevétele haladta meg a 100 millió dollárt, a nézettség pedig 23,6 millióra zsugorodott, 2021-re pedig még ez a nézettség is megfeleződött. Pár évvel ezelőtt még valóban hatalmas tévés eseménynek számított, hogy Hollywood krémje egymást és kedvenc filmjeinket díjazza. Ma már a Twitternek vagy az Instagramnak köszönhetően nincs szükség tévés közvetítésekre, ha a legnagyobb sztárokat szeretnénk bámulni; a streamingnek köszönhetően nemcsak atomizálódott a közönség, de a tartalom is felduzzadt, azaz alig akad már olyan film, amelyet valóban mindenki látott, a mostani jelöltek többségét pedig a nagyközönség egyszerűen nem ismeri. 

Könnyedebb hangvétel

A szervezők épp azért arra vállalkoznak, hogy közönségbarátabbá és kísérletezőbbé teszik a showt. Ennek köszönhető, hogy három év után ismét kapott műsorvezetőt a gála. Sőt, mindjárt hármat is: Regina Hall, Amy Schumer és Wanda Sykes komikusok trióban kezdték, majd az este folyamán hol együtt, hol külön-külön tűntek fel egy-egy rövid poénkodásra. Az amerikai tévés hagyományok szerint a show eleji nyitó monológ vagy performansz a műsor egyik legfontosabb pontja, amely megágyaz a hangulatnak, és a poénokkal megolajozza az estét: ebből láttunk már jót és rosszat is a Hugh Jackman 2009-es musical-számától kezdve Billy Crystal filmes montázsáig. A mostani leginkább a felejthető kategóriába tartozik. Nem akadt igazán emlékezetes poénjuk vagy komikus jelenetük, de lényegében elérték céljukat: az este hangulata nagyrészt könnyed volt, nagyobb megakadások nélkül. A műsorvezetés ilyen apróbb, már-már jelentéktelen adagokban sokkal emészthetőbb, mint az olyan kicsit sem vicces jófejkedések, mint amikor Ellen DeGeneres pizzát rendelt vagy porszívózott; és nem állították meg olyan hosszú időre a műsort, mint amikor Jimmy Kimmel meglepetésre random mozinézőket hívott be a gálára. Amikor azonban a legnagyobb szükség lett volna a műsorvezetőkre, kudarcot vallottak: Will Smith botránya után egyikük sem állt ki a színpadra vagy szólt valamit, hogy oldja a feszültséget. Ez a kellemetlen feladat Sean Diddy Comb-ra maradt.

A gála megreformálásának legvitatottabb döntése az volt, hogy nyolc kategória díjait (vágás, rövid dokumentumfilm, smink, eredeti filmzene, látványtervezés, rövid animáció, rövidfilm és hang) még a műsor kezdete előtt kiosztották, és utólag csak rövid részletet vágtak be a köszönőbeszédekből. Így nem láthattuk élőben a magyar Oscar-díjas Sipos Zsuzsannát sem, aki a Dűne berendezőjeként akkor vehette át az Oscart, amikor a film megnyerte a legjobb látványtervezés díját. A döntést, hogy bizonyos elismeréseket ezzel alsóbbrendűvé nyilvánítottak, rengetegen kritizálták, mások azonban rámutattak: valamit tennie kellett az Akadémiának, mert a három órás adás alatt nem lehet minden díjat kiosztani és még a tévénézőknek is kedvezni különböző műsorelemekkel. Az utólag bevágott montázsokkal valamennyire azért sikerült visszaadni a tisztességet a díjazottaknak, az azonban majd a következő hetekben derül ki, a nézők szerint is sikerült-e megfelelő módon felhasználni az így nyert perceket.

Az mindenképpen jót tett a show-nak, hogy rohanás és kétpercenkénti eredményhirdetés helyett volt idő arra koncentrálni, amiről elvileg az egész szól: a filmekre. Külön megemlékeztek a 30. évfordulóját ünneplő James Bondról, ismét összeálltak a Zsákolj, ha tudsz, a Juno és a Ponyvaregény főszereplői, de fejet hajtottak A keresztapa előtt is. A köszönőbeszédeket végre nem vágták el 30 másodpercnél – igaz, kevesen tudtak élni azzal, hogy nagyobb teret kaptak. Ismét voltak zenés betétek Beyoncéval, vagy épp az Encanto legsikeresebb betétdalával. Az In memoriam szekción is újítottak: egyszerű visszaemlékező film helyett élő kóruskíséret aláfestésével jelentek meg azok a filmesek, akiktől az elmúlt évben búcsúztunk el. Néhány kiemelt szereplőre pedig személyes monológgal tértek ki: Bill Murray a Szellemirtók rendezőjére, Ivan Reitmanra, Jamie Lee Curtis pedig a komikaikon Betty White-ról emlékezett meg.

Nem jöttek be a Twitter-kategóriák

A múlt év legnagyobb sikerét, a Pókember: Nincs hazaút című mozit a várakozásokkal ellentétben egyetlen főbb kategóriában sem jelölték. Minden bizonyára ennek ellensúlyozására hozta létre az Akadémia a közönségkedvenc és a kedvenc jelenet kategóriákat, melyekre Twitteren lehet szavazni. Az ötlet valóban nevetséges, de az Oscar meglehetősen nehéz helyzetben volt az utóbb időben: a fekete filmeseket vagy épp női rendezőket hiányoló internetes népfelkelésekre reagálva alaposan felduzzasztották tagságukat fiatalokkal, nőkkel és a kisebbségeket képviselő filmesekkel. Ők azonban Pókemberek vagy Avatarok helyett szemmel láthatóan inkább olyan, kisebb, szerzői filmeknek kedveznek, mint a Holdfény, A nomádok földje vagy az Élősködők. Ezeket viszont jóval kevesebb néző látta – és valószínűleg ennek is köze van ahhoz, miért érdekel a gála évről évre kevesebb embert. Mivel azonban a hagyományos csatornák továbbra is nézőkből és reklámbevételekből élnek, valamit tenniük kell, hogy visszanyerjék a közösség kegyeit, ha továbbra is arra vágynak, hogy élő showműsor keretében osztogathassák díjaikat. Így született meg a két, twitteres kategória, amiről előzetesen nem sokat lehetet tudni; például azt sem, a győztesek rendes szobrot kapnak, vagy csak afféle megjegyzésszerű elismerést. Végül az utóbbi történt, de ebben az is közrejátszhatott, hogy nem igazán az Akadémia akarata szerint történtek az események. Abból, hogy az Oscar immár évek óta vesztésre áll a nézőkért vívott harcban, sokat megmagyaráz, mennyire félreértik a közönség működését: szemmel láthatóan nem tudnak például különbséget tenni nézők és rajongók között. Előbbiek mozijegy formájában, a pénzükkel szavaznak arra, mit szeretnének látni, utóbbiak pedig akár robotprogramokat is felhasználva nem nyugszanak, míg az interneten igazságot nem szolgáltatnak kedvencüknek. Így történhetett, hogy a közönségkedvenc a Pókember helyett Zack Snyder A halottak hadserege című zombifilmje (kritikánk) lett, míg kedvenc jelenetnek az Igazság Ligája Snyder-vágatának (kritikánk) egy epizódját választották.

A mindenkit felrázó pofon

Díjazottak, három műsorvezető és filmes bejátszások ide vagy oda,

az idei gála valószínűleg egyetlen dolog miatt marad meg az emlékezetünkben: Will Smith pofonja miatt. 

Amikor ugyanis Chris Rock komikus megérkezett, hogy prezentálja a legjobb dokumentumfilm kategória díját, elsütött egy poént Will Smith felesége, Jada Pinkett Smith kárára. „Jada, imádlak, és alig várom a G. I. Jane 2-t!" – hangzott a vicc, mellyel a színésznő rövid haját Demi Moore leborotvált fejéhez hasonlította a G.I. Jane-ben. Látszott, hogy Pinkett nem vette a poént, de Smith ekkor még jókedvűnek tűnt. Aztán egy pillanattal később a színpadra viharzott és lekevert egy pofont Rock-nak. „Will Smith most ütötte ki belőlem a szart is” – jegyezte meg a komikus, majd a helyére visszatérő Smith kétszer is odaordította neki: „Ne mert a feleségem nevét a kibaszott szádra venni!”. Íme a cenzúrázatlan jelenet:

Sokan azt gondolhatták, hogy előre megírt jelenetről van szó. Ezt erősíti, hogy még az ütés után is hallani tapsot és kacajokat. Csak akkor tudatosult a jelenlévőkben, hogy valódi balhé történhetett, amikor Smith káromkodni kezdett. Ez a mai napig szigorúan tilos az amerikai tévékben, az ABC azonnal le is keverte a hangot, egyedül a külföldi közvetítéseknek köszönhetően maradt meg. A gálán valósággal megfagyott a levegő, a pofon valóságát pedig mi sem bizonyatja jobban, hogy Rock a könnyeivel küszködve mutatta be a kategória jelöltjeit, majd adta át a díjat Questlove-nak A lélek nyaráért.

De mi bőszítette fel Smith-t ennyire? Felesége 2018-ban jelentette be, hogy egy alopecia nevű autoimmun betegségben szenved, ami hajhullást okoz, ezért borotválta le a haját. A vicc tehát érzékeny pontot érinthetett, de ez nem minden. Rock már 2016-ban, az Oscar-show házigazdájaként beszólt neki: akkor az #OscarSoWhite kampány részeként a színésznő kijelentette, hogy nem vesz részt a díjátadón. „Az, hogy Jada bojkottálja a díjátadót olyan, mintha én bojkottálnám Rihanna bugyiját. Egyikünket sem hívtak meg” – viccelődött erre Rock.

Nem sokkal a botrányt követően a várakozásoknak megfelelően Smith elnyerte a legjobb színész díját a Richard királyban nyújtott alakításáért. Köszönőbeszédében úgy fogalmazott: a művészet a valóságot imitálja, ő pedig pont olyan őrült apának tűnik most, mint a karakter, amelyet játszott. Amellett, hogy többször köszönetet mondott a Williams családnak, leginkább a karaktere és saját személye közötti párhuzammal magyarázta a történteket: elmondta például, hogy tudja, a showbusiness részeként tűrnie kell, de ő megvédi családját. Bocsánatot kért az Akadémia tagjaitól és jelölttársaitól is – csak épp Rockot hagyta ki a felsorolásból. Az érzelmes, rekordhosszú monológ akkor érte el csúcspontját, mikor a megtört, könnyes szemű Smith kijelentette: a szeretet képviselője kíván lenni. Mindezt a jelenlévők ovációval fogadták.

Rock a jelentések szerint nem tett feljelentést, igaz, ezt még pótolhatja.

Vicces volt-e poénja Smith feleségéről? Nem, sőt, nevezhetjük ízléstelennek is – de ez sem lehet ok a bántalmazásra.

Rock azt tette, ami komikusként a dolga: felment a színpadra és viccelődött. Smith-nek és feleségének is mindössze annyit kellett volna tennie, hogy a világ legismertebb embereiként, a szórakoztatóipar sztárjaiként végighallgatják őt, esetleg egy beszólással vagy grimasszal jelzik, hogy nem nyerte el tetszésüket a mutatvány. Mit szóltak volna, ha az Akadémia végre valóra váltja a rajongók kívánságát, és Ricky Gervais-t kérik fel hostnak? Felmennek és agyba-főbe verik, amiért az angol komikus az elkényeztetett, gazdag és öntelt sztárokon viccelődik? És egyáltalán: ezután tilos lesz bárki kárára poénkodni az Oscaron? Vagy a komplett Smith család tabuvá válik a standuposok között, nehogy a színész elverje őket?

Az Akadémia később közleményben ítélte el az erőszakot, a Twittert pedig elárasztották az esettel kapcsolatos mémek és felháborodott kommentek. A The Huffington Post portrécikkben mutatta be Will Smith-t, akinek az írás szerint össze kellett törnie évtizedekig épített, kedves szomszéd srácból lett sztárimidzsét, és végül is ez hozta el neki az Oscart. A cikk felidézi, Smith annyira ügyelt a jó hírére, hogy még az olyan, rizikósnak tűnő szerepeket is elutasította, mint a Django elszabadul főszerepe. Az utóbbi időben azonban egyre több repedés keletkezett a tökéletes képen: a pletykák után nyíltan vállalták feleségével, hogy nyitott házasságban élnek, és az is kiderült, hogy a sztárságot meghozó sorozat, a Kaliforniába jöttem forgatásaként igazi seggfejként viselkedett színésztársaival. Önéletrajzi könyvében pedig arról vallott, hogy úgy nőtt fel, a példaként előtte álló apja abuzálta édesanyját, ezt a traumát pedig azóta sem tudta feldolgozni.

A közeljövőben valószínűleg egy csomó, hasonló magyarázat és cikk születik majd, ami azt hivatott elmagyarázni, hogy történhetett a pofozkodós eset, és mi áll a hátterében. A botrány hamar óriási hírverést kapott, így ha pár órával a ceremónia után a díjazottak nagy részét el is felejtjük, az Oscarról még jó ideig beszélni fogunk.

(Címlapképünkön: Will Smith átveszi a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a 94. Oscar-gálán a Los Angeles-i Dolby Színházban 2022. március 27-én. Smith a Richard király című filmben nyújtott alakításáért vehette át az elismerést. Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent)