„Bár már közel nyolc éve áll az Andy Vajnához köthető Magyar Nemzeti Filmalap, még mindig vita tárgya, hogy beszélhetünk-e Vajna-éráról, és most – az alapító halálával – valóban egy korszak végéhez érkeztünk-e” – írja Bacsadi Zsófia a friss Magyar Narancsban, melyben részletesen foglalkozunk azzal, hogy milyen szerepet töltött be a múlt hétvégén elhunyt Andy Vajna a magyar filmgyártásban. Megvizsgáljuk, beszélhetünk-e Vajna-korszakról, és megnézzük, mennyire volt sikeres a Vajnához köthető Filmalap az elmúlt években.
Íme, egy rövid részlet a cikkből:
„A szervezet önmarketingjében is sokat emlegetett 2017-es sikerévben A viszkis 327 ezer nézőt produkált, a Pappa Pia pedig 227 ezret (az egyöntetűen negatív kritikai fogadtatás ellenére). Tavaly is akadt két nagy közönségsiker: a 219 ezer nézőt megmozgató BÚÉK és a Valami Amerika 3. (372 ezer). Ez komoly fegyvertény, különösen, ha a 2010 előtti magyar nézőszámokat és a mozilátogatók Európa-szerte évtizedek óta csökkenő számát tekintjük (persze, arról se feledkezzünk meg, hogy a magyar filmek átlagos nézőszáma még mindig néhány tízezer körüli). Nehéz megmondani, hogy Vajnának mennyi közvetlen érdeme volt ezekben a sikerekben – egyes rendezők szerint egyfajta főproducerként viselkedett, akinek a filmkészítés minden stádiumához volt valami hozzáfűznivalója, a szervezet operatív gyakorlata viszont azt mutatja, hogy inkább Havas Ágnes vezérigazgató mozgatja a szálakat – de a stabilitás kétségkívül teret adhatott az eddig megbújva fortyogó kreatív energiák kibontakoztatásának. Egyszóval nem a filmalkotás módja vagy az egy négyzetméterre jutó tehetséges rendezők száma változott, hanem egyszerűen több film tud elkészülni a kiszámítható, biztonságos intézményi háttérnek köszönhetően.”
| ||
A lapban azonban nemcsak Vajna magyarországi, hanem hollywoodi korszakáról is olvashatnak:
„Stallone most azt írja, hogy úttörő volt. Alkalmasint a finanszírozási módozatok terén; ebbéli működése is mintául szolgált a független producerek számára. S az úttörés remek dolog, Amerikában meg pláne az, de Andrew G. Vajna a jól kitaposott utakon magabiztosan közlekedett. Kell-e például ősibb amerikai műfajt mondani a westernnél, Vajna sírból (rendezőcsere, rengeteg felvett és használhatatlan tekercs után) önkezével visszahozott Tombstone-ja nagyságrendekkel különb mozi, mint az ugyanakkor ugyanabban a tárgyban a sikerei csúcsán álló Kevin Costner Wyatt Earpje.
Andrew G. Vajna a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig tartó hollywoodi fénykora idején színes, érdekes és szerfelett hatékony művelője volt az amerikai mozinak. Ha hazatérve nem áll be harmadik simlisnek a NER színjátékába, simán büszkék lehetnénk rá.”
Vegye a bátorságot, és keresse a friss Magyar Narancsot az újságírásoknál! A lapban most is remek filmes tartalmakat találnak: Kurszk-kritika, recenziók a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál filmjeiről és Eddie Izzard-interjú!
Magyar Narancs - Archívum részletes
Bár többféle, egymásnak meredeken ellentmondó magyarázat született, köztük nevetséges összeesküvés-elméletek és nem is olyan valószerűtlen feltételezések, a mai napig sem tudható egyértelműen, hogy mi okozta a címbéli tengeralattjáró 19 évvel ezelőtti, egy hadgyakorlaton bekövetkezett tragédiáját, s mi történt a hajót a tengerfenékre juttató robbanásokat túlélő két tucat matrózzal a hajótest megmaradt részében.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, elemzések, és még sok minden más a Mikrofilmen!
