Az Aranyélet nyerte a műfaj összes díját a Filmhéten

  • narancs.hu
  • 2019. április 28.

Mikrofilm

Hat műfajban összesen 45 kategória díjait adták át a Filmhét zárásaként.

Az 5. Magyar Filmhét zárásaként átadták a televíziós forgalmazású alkotásoknak járó Magyar Filmdíjakat szombat este a Pesti Vigadóban.

A legjobb tévéfilmért és a legjobb tévéfilmes forgatókönyvért járó Magyar Filmdíjat a Trezor című történelmi thriller alkotói, Bergendy Péter rendező, Lajos Tamás producer és Köbli Norbert forgatókönyvíró vehették át a gálán.

A legjobb tévéfilmes férfi főszereplő Anger Zsolt (Trezor) lett, a legjobb női főszereplő díját Szávai Viktória (A színésznő) nyerte.

A televíziós sorozatoknál a műfaj összes kategóriájában az Aranyélet nyert. A legjobb sorozatért járó elismerést Mátyássy Áron rendező kapta, a legjobb forgatókönyvért Vancsik Pétert és Vanicsek Olivért díjazták. A legjobb férfi és női főszereplőnek Thuróczy Szabolcsot és Ónodi Esztert választották.

A legjobb fényképezés díját a tévéfilmek között a Trezorért Nagy András, a televíziós sorozatoknál Marosi Gábor, az Aranyélet operatőre kapta. A legjobb vágás díját a tévéfilmeknél Király István (Trezor), a sorozatoknál Kiss Wanda (Aranyélet) nyerte.
A legjobb mellékszereplőknek járó Magyar Filmdíjakat a tévéfilmeknél Tóth Ildikó (A színésznő) és Scherer Péter (Trezor), a sorozatoknál Danis Lídia és Végh Zsolt (Aranyélet) kapta.

Egyéb djízottak lettek még:

  • legjobb televíziós forgalmazású dokumentumfilm: Gettó Balboa (Bogdán Árpád)
  • legjobb ismeretterjesztő film: Vad Balaton
  • legjobb kisjátékfilm: Ostrom
  • legjobb tévés animációs alkotás: Luther / Isten tenyerén?
  • közönségdíj: Gasztroangyal, Az eleven Húsvét, 25 dollár



Ez a vége: itt az Aranyélet utolsó évadának előzetese

Nagyot fog szólni a magyar sorozat befejező évada.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.