Az átlag hollywoodi rendező fehér férfi

  • narancs.hu
  • 2018. január 5.

Mikrofilm

Nincs sok esély nőként érvényesülni a kamera másik oldalán.

Dél-kaliforniai Egyetem kutatói adták közre azt a tanulmányt, amelyben a 2007 és 2017 közötti sikerfilmeket vetették össze az őket készítők nemi és etnikai hovatartozásának szempontjából. Az eredmények nem túl rózsásak, kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb bevételt elszámoló 1100 film 1223 rendezőjének 95,7 %-a volt férfi, és csupán 4,3 %-a nő.

A jelentés bontásban is vizsgálta az adatokat, például a tavaly megjelent filmek 100 legnézettebbje közül is csak 8 tudhat női rendezőt a magáénak. De nemcsak a nemi, hanem az etnikai csoportok szerinti megoszlás is egészen aránytalan. Az említett 1223 rendező közül ugyanis csak 5,2 % volt afroamerikai és 3,2 % ázsiai.

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy jelentősen meg kellene emelni a női alkalmazottak számát a filmiparban, és itt az ideje, hogy végre történjen valami az ágazatban egyenlőtlenségek felszámolása érdekében.

null

null

 

Mindeközben valami mégiscsak történt: a Port.hu számolt be arról hogy 50 éve először 2017-ben lett három olyan film legnézettebb alkotás  Észak-Amerikában, amelynek női főszereplője van. Ugyanis az 522,1 millió dollárt hozó Star Wars: Az utolsó Jedik,Szépség és a szörnyeteg (504 millió dollár), és a Wonder Woman (412,6 millió dollár) került a dobogóra. Ilyen utoljára 1958-ban volt, akkor a Déltenger, a Mame néni és a Macska a forró bádogtetőn című filmeket nézték meg a legtöbben.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.