Az átlag hollywoodi rendező fehér férfi

  • narancs.hu
  • 2018. január 5.

Mikrofilm

Nincs sok esély nőként érvényesülni a kamera másik oldalán.

Dél-kaliforniai Egyetem kutatói adták közre azt a tanulmányt, amelyben a 2007 és 2017 közötti sikerfilmeket vetették össze az őket készítők nemi és etnikai hovatartozásának szempontjából. Az eredmények nem túl rózsásak, kiderült ugyanis, hogy a legnagyobb bevételt elszámoló 1100 film 1223 rendezőjének 95,7 %-a volt férfi, és csupán 4,3 %-a nő.

A jelentés bontásban is vizsgálta az adatokat, például a tavaly megjelent filmek 100 legnézettebbje közül is csak 8 tudhat női rendezőt a magáénak. De nemcsak a nemi, hanem az etnikai csoportok szerinti megoszlás is egészen aránytalan. Az említett 1223 rendező közül ugyanis csak 5,2 % volt afroamerikai és 3,2 % ázsiai.

A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy jelentősen meg kellene emelni a női alkalmazottak számát a filmiparban, és itt az ideje, hogy végre történjen valami az ágazatban egyenlőtlenségek felszámolása érdekében.

null

null

 

Mindeközben valami mégiscsak történt: a Port.hu számolt be arról hogy 50 éve először 2017-ben lett három olyan film legnézettebb alkotás  Észak-Amerikában, amelynek női főszereplője van. Ugyanis az 522,1 millió dollárt hozó Star Wars: Az utolsó Jedik,Szépség és a szörnyeteg (504 millió dollár), és a Wonder Woman (412,6 millió dollár) került a dobogóra. Ilyen utoljára 1958-ban volt, akkor a Déltenger, a Mame néni és a Macska a forró bádogtetőn című filmeket nézték meg a legtöbben.

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.