Film

Sötét bűnök

  • Szabó Ádám
  • 2018. január 6.

Mikrofilm

Az igazi komikus az, aki jó pár vígjátéksiker meg bukta után egy-egy drámaibb szerepben is megmutatja, hogy ő bizony komoly színész – szól a hollywoodi kiskáté. Jim Carrey márpedig komikus. Az Ember a Holdon, a Truman Show és az Egy makulátlan elme… viszont tágabb értelemben még mindig vígjátékok, így Carrey már másodjára veselkedik neki valami sötét kriminek.

A Sötét bűnök az amerikai sztár­újságíró, David Grann cikke nyomán készült, és egy kusza lengyel bűnesetről szól – a történtek tehát igazak is, meg sötétek is; nem is tudta eldönteni az amerikai forgalmazó a címet, hol így, hol úgy bukkan fel a film. Nekünk két évvel az eredeti bemutató után a sötét jelző jutott. A sztori szerint egy nyomozó kapcsolatot fedez fel egy üzletember meggyilkolása és egy krimiben leírt gyilkosság között – a nyomok pedig egy bordélyházig vezetnek. Carrey határozott célja lehetett, hogy egykori becenevére rácáfolva egyetlen arcizomrándulás nélkül hozza le a főszereplő nyomozót. E minimáljáték talán még indokolt is, de hogy mi lehetett a művészi koncepció a búvópatakként felbukkanó, majd egy jelenettel később újra eltűnő borzalmas kelet-európai akcentus mögött, az rejtély.

Más rejtéllyel nem is szolgál a mozi: nincsenek valódi figurák, nincs igazi, fordulatokat tartogató történet, és nincs semmi, ami mindezt a katyvaszt összetartaná. Stílus és ütem nélkül követjük a szereplőket a hangulattalan díszletbe, hogy ott aztán Google-fordítóval eszkábált párbeszédekbe elegyedjenek egymással. De hogy a végén ki lesz a gyilkos, az már az alkotókat sem érdekelte.

Forgalmazza a Romis Mozi

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.