Az ifjú elvtárs: ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 18.

Mikrofilm

Hogy milyenek ezek az észtek!

A koncerttel, kulináris és kulturális programokkal tarkított Észt Hét a neve ellenére Budapesten 2 hétig, Debrecenben 10, míg Szegeden 4 napig tart majd most márciusban.

A mindig különleges filmes szekció március 21-én kezdődik a fővárosi Művész moziban.

A nyitófilm Az ifjú elvtárs című dráma lesz, amely egy kislány szemszögén keresztül mutatja be az 50-es években Észtországban is uralkodó kommunista diktatúrát.

A hatéves Leelo anyját szeme láttára internálják – egyedül édesanyja utolsó szavai tartják benne a reményt: ha jól viselkedik, hamarosan viszontlátják egymást. De mi számít jónak, és mi a helyes magatartás egy kisdiák számára ott, ahol az iskolaigazgatót is büntetőtáborba küldik? – ilyen kérdésekkel foglalkozik a film.

Ha pedig maradtak bennünk kételyek a mozi után, akár kérdezhetünk is a Moonika Slimets rendezőtől, akinek rövid dokuk és kisfilmek után ez az első nagyjátékfilmje. Mindehhez csak egy ingyenes jegyet kell váltanunk a pénztárnál!

Gyerek-tematikájú a Megszoksz vagy megszöksz film is, csak épp egy generációt ugrunk benne, a fókusz pedig az apán van. Erik 30 éves, építőmunkás, és csak egy szokásos hétvégére vágyna, amikor érkezik a hír: barátnője, akit fél éve nem látott, terhes. A lány azonban nincs még kész a gyereknevelésre – láthatóan Erik sem, az újszülött mégis hozzá kerül.

A kisrealista dráma szintén elsőfilm, amibe Liina Trishkina-Vanhatalo rendező dokumentumfilmes tapasztalattal a háta mögött vágott bele. Ő szintén elkíséri művét Budapestre.

A gyilkos/A szűz/Az árnyék a programsorozat egyik legérdekesebb darabjának ígérkezik. A sötét és hideg dráma három, patthelyzetbe kerülő nő történetét meséli el, akiket ugyanaz a színésznő alakít. Misztikum keveredik gyilkossággal, a szovjet diktatúrával és kiszolgáltatott női sorsokkal – mindezt pedig az észtek sajátos, borongós északi hangnemében. A film tavaly megkapta a legjobb rendező díját a pécsi Seven Hills Nemzetközi Filmfesztiválon (SHIFF) – már előzetese alapján is gyönyörűnek és hátborzongatónak ígérkezik.

Az első szabad választásra Észtországban 1992-ben került sor – két évvel tehát beelőztük őket. Hogy melyik ország hova jutott, és most melyik van előrébb, ahhoz csak olvasni kell a híreket – magáról a választásról pedig elég megnézni a Rodeo – Egy vad ország megszelídítése című filmet. A doku bemutatja, hogyan reagáltak a fiatalok és az idealista politikusok a hirtelen rájuk szakadó demokráciára, és hogyan emelkedett ki közülük a 32 éves Mart Laar, Európa legfiatalabb miniszterelnöke.

Még egy pozitív hangvételű dokumentumfilm érkezik a magyar mozikba: a Hétköznapi misztika egy idős katolikus papról szól, aki a halálra készülve megosztja bölcsességeit a közönséggel. A film azonban sokkal több, mint egy idealisztikus, kissé bogaras öregember portréja: beszél a hitről, a múlandóságról, az élet szépségéről – csupa olyan dologról, amit automatikusan összekapcsolunk az idős emberek bölcsességével, mégis, alig ismerünk olyan nyugdíjasokat, akiket életútjuk végén valóban ezek a kérdések foglalkoztatnak. Ahogy

a Magyarországra érkező felhozatalból is látható,

Észtországban még mindig erős a dokumentarista hagyomány – talán csak az animációs vonal állítható mellé, amely számunkra sem ismeretlen. Ezúttal sem maradunk észt animációk nélkül. Érkezik például az országban kultikusnak számító Mirjam című bábsorozat néhány része, amely nem csak a Futrinka utcán szocializálódott felnőtteknek nyújthat szórakoztatást.

A kicsit elszálltabb, kreatív animáció Bucsi Réka vagy épp Traub Réka filmjeivel itthon is egyre nagyobb közönségre talál. Az észteknél régi hagyománya van az ilyes kisfilmeknek, néhányat pedig ismét elhoznak hozzánk. A Jól hangzik például egy hangmixer szürreális napját mutatja be, aki a legkülönbözőbb gombák hangját igyekszik rögzíteni a plafon-penésztől kezdve a lábgombáig.

Az észt animáció még mindig üt

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból. Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon.

Az Eperfalók egy epertermelő házaspár mindennapjait mutatja be. Nemcsak a földjeiken megjelenő csigákkal kell felvenniük a harcot, de a születendő gyerekük érkezésére is fel kell készülniük – a paranoiás férj pedig kezdi azt gondolni, az események valahogy összefüggnek egymással… A Lynch-et idéző hangulat ezúttal egyedi animációval társu.

A Muteum egy kisiskolás csoport múzeumba tett osztálykirándulását mutatja be. A tanárnő csak a festményekről hajlandó beszélni, közben persze még pisszegni is tilos – na de kisgyerekként ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

Az alkotók a gyerekekhez hasonlóan elengedték a fantáziájukat, technikai és formai virtuozitással, humoros módon mutatják be, hogyan lehet feldobni még egy dögunalmas múzeumi látogatást is. Osztályfőnököknek kötelező oktatóanyag!

A vetítések három városban (Budapest, Debrecen, Szeged) zajlanak március 21. és március 29. között. További információ a programfüzetben és az Észt Intézet honlapján!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.