Az ifjú elvtárs: ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 18.

Mikrofilm

Hogy milyenek ezek az észtek!

A koncerttel, kulináris és kulturális programokkal tarkított Észt Hét a neve ellenére Budapesten 2 hétig, Debrecenben 10, míg Szegeden 4 napig tart majd most márciusban.

A mindig különleges filmes szekció március 21-én kezdődik a fővárosi Művész moziban.

A nyitófilm Az ifjú elvtárs című dráma lesz, amely egy kislány szemszögén keresztül mutatja be az 50-es években Észtországban is uralkodó kommunista diktatúrát.

A hatéves Leelo anyját szeme láttára internálják – egyedül édesanyja utolsó szavai tartják benne a reményt: ha jól viselkedik, hamarosan viszontlátják egymást. De mi számít jónak, és mi a helyes magatartás egy kisdiák számára ott, ahol az iskolaigazgatót is büntetőtáborba küldik? – ilyen kérdésekkel foglalkozik a film.

Ha pedig maradtak bennünk kételyek a mozi után, akár kérdezhetünk is a Moonika Slimets rendezőtől, akinek rövid dokuk és kisfilmek után ez az első nagyjátékfilmje. Mindehhez csak egy ingyenes jegyet kell váltanunk a pénztárnál!

Gyerek-tematikájú a Megszoksz vagy megszöksz film is, csak épp egy generációt ugrunk benne, a fókusz pedig az apán van. Erik 30 éves, építőmunkás, és csak egy szokásos hétvégére vágyna, amikor érkezik a hír: barátnője, akit fél éve nem látott, terhes. A lány azonban nincs még kész a gyereknevelésre – láthatóan Erik sem, az újszülött mégis hozzá kerül.

A kisrealista dráma szintén elsőfilm, amibe Liina Trishkina-Vanhatalo rendező dokumentumfilmes tapasztalattal a háta mögött vágott bele. Ő szintén elkíséri művét Budapestre.

A gyilkos/A szűz/Az árnyék a programsorozat egyik legérdekesebb darabjának ígérkezik. A sötét és hideg dráma három, patthelyzetbe kerülő nő történetét meséli el, akiket ugyanaz a színésznő alakít. Misztikum keveredik gyilkossággal, a szovjet diktatúrával és kiszolgáltatott női sorsokkal – mindezt pedig az észtek sajátos, borongós északi hangnemében. A film tavaly megkapta a legjobb rendező díját a pécsi Seven Hills Nemzetközi Filmfesztiválon (SHIFF) – már előzetese alapján is gyönyörűnek és hátborzongatónak ígérkezik.

Az első szabad választásra Észtországban 1992-ben került sor – két évvel tehát beelőztük őket. Hogy melyik ország hova jutott, és most melyik van előrébb, ahhoz csak olvasni kell a híreket – magáról a választásról pedig elég megnézni a Rodeo – Egy vad ország megszelídítése című filmet. A doku bemutatja, hogyan reagáltak a fiatalok és az idealista politikusok a hirtelen rájuk szakadó demokráciára, és hogyan emelkedett ki közülük a 32 éves Mart Laar, Európa legfiatalabb miniszterelnöke.

Még egy pozitív hangvételű dokumentumfilm érkezik a magyar mozikba: a Hétköznapi misztika egy idős katolikus papról szól, aki a halálra készülve megosztja bölcsességeit a közönséggel. A film azonban sokkal több, mint egy idealisztikus, kissé bogaras öregember portréja: beszél a hitről, a múlandóságról, az élet szépségéről – csupa olyan dologról, amit automatikusan összekapcsolunk az idős emberek bölcsességével, mégis, alig ismerünk olyan nyugdíjasokat, akiket életútjuk végén valóban ezek a kérdések foglalkoztatnak. Ahogy

a Magyarországra érkező felhozatalból is látható,

Észtországban még mindig erős a dokumentarista hagyomány – talán csak az animációs vonal állítható mellé, amely számunkra sem ismeretlen. Ezúttal sem maradunk észt animációk nélkül. Érkezik például az országban kultikusnak számító Mirjam című bábsorozat néhány része, amely nem csak a Futrinka utcán szocializálódott felnőtteknek nyújthat szórakoztatást.

A kicsit elszálltabb, kreatív animáció Bucsi Réka vagy épp Traub Réka filmjeivel itthon is egyre nagyobb közönségre talál. Az észteknél régi hagyománya van az ilyes kisfilmeknek, néhányat pedig ismét elhoznak hozzánk. A Jól hangzik például egy hangmixer szürreális napját mutatja be, aki a legkülönbözőbb gombák hangját igyekszik rögzíteni a plafon-penésztől kezdve a lábgombáig.

Az észt animáció még mindig üt

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból. Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon.

Az Eperfalók egy epertermelő házaspár mindennapjait mutatja be. Nemcsak a földjeiken megjelenő csigákkal kell felvenniük a harcot, de a születendő gyerekük érkezésére is fel kell készülniük – a paranoiás férj pedig kezdi azt gondolni, az események valahogy összefüggnek egymással… A Lynch-et idéző hangulat ezúttal egyedi animációval társu.

A Muteum egy kisiskolás csoport múzeumba tett osztálykirándulását mutatja be. A tanárnő csak a festményekről hajlandó beszélni, közben persze még pisszegni is tilos – na de kisgyerekként ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

Az alkotók a gyerekekhez hasonlóan elengedték a fantáziájukat, technikai és formai virtuozitással, humoros módon mutatják be, hogyan lehet feldobni még egy dögunalmas múzeumi látogatást is. Osztályfőnököknek kötelező oktatóanyag!

A vetítések három városban (Budapest, Debrecen, Szeged) zajlanak március 21. és március 29. között. További információ a programfüzetben és az Észt Intézet honlapján!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.