Az ifjú elvtárs: ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 18.

Mikrofilm

Hogy milyenek ezek az észtek!

A koncerttel, kulináris és kulturális programokkal tarkított Észt Hét a neve ellenére Budapesten 2 hétig, Debrecenben 10, míg Szegeden 4 napig tart majd most márciusban.

A mindig különleges filmes szekció március 21-én kezdődik a fővárosi Művész moziban.

A nyitófilm Az ifjú elvtárs című dráma lesz, amely egy kislány szemszögén keresztül mutatja be az 50-es években Észtországban is uralkodó kommunista diktatúrát.

A hatéves Leelo anyját szeme láttára internálják – egyedül édesanyja utolsó szavai tartják benne a reményt: ha jól viselkedik, hamarosan viszontlátják egymást. De mi számít jónak, és mi a helyes magatartás egy kisdiák számára ott, ahol az iskolaigazgatót is büntetőtáborba küldik? – ilyen kérdésekkel foglalkozik a film.

Ha pedig maradtak bennünk kételyek a mozi után, akár kérdezhetünk is a Moonika Slimets rendezőtől, akinek rövid dokuk és kisfilmek után ez az első nagyjátékfilmje. Mindehhez csak egy ingyenes jegyet kell váltanunk a pénztárnál!

Gyerek-tematikájú a Megszoksz vagy megszöksz film is, csak épp egy generációt ugrunk benne, a fókusz pedig az apán van. Erik 30 éves, építőmunkás, és csak egy szokásos hétvégére vágyna, amikor érkezik a hír: barátnője, akit fél éve nem látott, terhes. A lány azonban nincs még kész a gyereknevelésre – láthatóan Erik sem, az újszülött mégis hozzá kerül.

A kisrealista dráma szintén elsőfilm, amibe Liina Trishkina-Vanhatalo rendező dokumentumfilmes tapasztalattal a háta mögött vágott bele. Ő szintén elkíséri művét Budapestre.

A gyilkos/A szűz/Az árnyék a programsorozat egyik legérdekesebb darabjának ígérkezik. A sötét és hideg dráma három, patthelyzetbe kerülő nő történetét meséli el, akiket ugyanaz a színésznő alakít. Misztikum keveredik gyilkossággal, a szovjet diktatúrával és kiszolgáltatott női sorsokkal – mindezt pedig az észtek sajátos, borongós északi hangnemében. A film tavaly megkapta a legjobb rendező díját a pécsi Seven Hills Nemzetközi Filmfesztiválon (SHIFF) – már előzetese alapján is gyönyörűnek és hátborzongatónak ígérkezik.

Az első szabad választásra Észtországban 1992-ben került sor – két évvel tehát beelőztük őket. Hogy melyik ország hova jutott, és most melyik van előrébb, ahhoz csak olvasni kell a híreket – magáról a választásról pedig elég megnézni a Rodeo – Egy vad ország megszelídítése című filmet. A doku bemutatja, hogyan reagáltak a fiatalok és az idealista politikusok a hirtelen rájuk szakadó demokráciára, és hogyan emelkedett ki közülük a 32 éves Mart Laar, Európa legfiatalabb miniszterelnöke.

Még egy pozitív hangvételű dokumentumfilm érkezik a magyar mozikba: a Hétköznapi misztika egy idős katolikus papról szól, aki a halálra készülve megosztja bölcsességeit a közönséggel. A film azonban sokkal több, mint egy idealisztikus, kissé bogaras öregember portréja: beszél a hitről, a múlandóságról, az élet szépségéről – csupa olyan dologról, amit automatikusan összekapcsolunk az idős emberek bölcsességével, mégis, alig ismerünk olyan nyugdíjasokat, akiket életútjuk végén valóban ezek a kérdések foglalkoztatnak. Ahogy

a Magyarországra érkező felhozatalból is látható,

Észtországban még mindig erős a dokumentarista hagyomány – talán csak az animációs vonal állítható mellé, amely számunkra sem ismeretlen. Ezúttal sem maradunk észt animációk nélkül. Érkezik például az országban kultikusnak számító Mirjam című bábsorozat néhány része, amely nem csak a Futrinka utcán szocializálódott felnőtteknek nyújthat szórakoztatást.

A kicsit elszálltabb, kreatív animáció Bucsi Réka vagy épp Traub Réka filmjeivel itthon is egyre nagyobb közönségre talál. Az észteknél régi hagyománya van az ilyes kisfilmeknek, néhányat pedig ismét elhoznak hozzánk. A Jól hangzik például egy hangmixer szürreális napját mutatja be, aki a legkülönbözőbb gombák hangját igyekszik rögzíteni a plafon-penésztől kezdve a lábgombáig.

Az észt animáció még mindig üt

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból. Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon.

Az Eperfalók egy epertermelő házaspár mindennapjait mutatja be. Nemcsak a földjeiken megjelenő csigákkal kell felvenniük a harcot, de a születendő gyerekük érkezésére is fel kell készülniük – a paranoiás férj pedig kezdi azt gondolni, az események valahogy összefüggnek egymással… A Lynch-et idéző hangulat ezúttal egyedi animációval társu.

A Muteum egy kisiskolás csoport múzeumba tett osztálykirándulását mutatja be. A tanárnő csak a festményekről hajlandó beszélni, közben persze még pisszegni is tilos – na de kisgyerekként ki a fenét érdekel Munch Sikolya, vagy Frida összenőtt szemöldöke?

Az alkotók a gyerekekhez hasonlóan elengedték a fantáziájukat, technikai és formai virtuozitással, humoros módon mutatják be, hogyan lehet feldobni még egy dögunalmas múzeumi látogatást is. Osztályfőnököknek kötelező oktatóanyag!

A vetítések három városban (Budapest, Debrecen, Szeged) zajlanak március 21. és március 29. között. További információ a programfüzetben és az Észt Intézet honlapján!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.