Interjú

„Beugrott a keresztért”

Teona Strugar Mitevska filmrendező

Mikrofilm

Hogyan reagál a macedón társadalom, ha egy férfiaknak fenntartott vallási rituálét megzavar egy nő? Erről szól a macedón rendező frissen bemutatott filmje, az Isten létezik, és Petrunijának hívják.

Magyar Narancs: Petrunija bűne, hogy nő létére elhalássza a férfiak orra elől a pap folyóba hajított keresztjét. Létező rituálé ez a kereszthajítás?

Teona Strugar Mitevska: Nagyon is létező. Jugoszlávia felbomlása után a vallás központi szerephez jutott, és egyszer csak felbukkant ez a keresztdobálás nálunk. Ma már minden városban, faluban megtartják, ahol csak van víz. De ha nincs kéznél folyó, megteszi egy úszómedence is.

MN: Ha megkaparintom a keresztet, mi vár rám?

TSM: Nagy szerencse vár arra a férfira, aki a vízbe ugorva megszerzi a keresztet. Ha csapatban indul, a csapatra száll e nagy szerencse. Remek éve lesz, házasság, állás, egyebek. Mindenki egy jobb életben reménykedik, s ha innen nézem, nagyon is szép dolog ez, de közben a férfierő, a balkáni macsóság ünnepe is. Sok minden egyszerre.

MN: De nő egy szál se.

TSM: Nem, nők nem vehetnek részt. Ugyanakkor a filmünk valós eseményeken alapszik. A városban, ahol forgattunk, hat éve egy nő beugrott a keresztért, és meg is szerezte. Mindenki őrjöngött. Ez a filmünk fő konfliktusa. De ami utána következik, az puszta kitaláció.

MN: A helybéliek hogyan viselték, hogy a szemük láttára leforgatják az incidenst?

TSM: Érzékeltették velünk, hogy jobban tennénk, ha odébbállnánk. Felvettük a kapcsolatot az ortodox egyház helyi vezetőjével, aki megköszönve az érdeklődést azzal hajtott el minket, hogy igen, isten létezik, de nem nő, hanem férfi. Vagyis elolvasták a forgatókönyvünk címét, és annak alapján mutattak ajtót nekünk. Hosszú időbe telt, de végül mégis befogadtak a város lakói. Mire a forgatás végére értük, így vagy úgy, de szinte mindenki velünk, nekünk dolgozott. Ki statisztaként, ki máshogy. És tudja, mi történt? Tavaly, amikor ismét eljött a rituálé ideje, egy kamasz lány beugrott a keresztért. Meg is szerezte, és a pap minden vonakodás nélkül nekiadta. Ezek szerint mégiscsak változnak a dolgok. Aminek némileg ellentmond, hogy egy uniós felmérés szerint a macedón fiatalok többsége szívesen élne egy totalitárius rendszerben. Az emberek félnek, és a legkönnyebb megoldáshoz vonzódnak.

MN: Ebbe a csomagba a nacionalizmus is beletartozik?

TSM: Inkább a konzervativizmus, ami egyre jellemzőbb a fiatalokra. A nacionalizmusba már belekóstoltunk. Sok éven át a jobboldali VMRO-kormány (a párt vezére, Nikola Gruevszki 2006-tól 2016-ig volt miniszterelnök – a szerk.) vezette az országot, és alattuk, a hathatós támogatásukkal elszabadult a nacionalizmus. Tanultunk a leckéből, legalábbis remélem. Tényleg, Gruevszki, ha jól tudom, Budapesten él.

MN: Téma még önöknél, hogy a korrupcióért elítélt volt miniszterelnök a börtönbüntetés elől – minden bizonnyal magyar diplomáciai segítséggel – Magyarországra szökött, és itt megkapta a menekültstátust?

TSM: Sokkoló volt a hír, különösen, hogy Magyarország EU-tag. És mint tudja, Észak-Macedónia nagyon is szeretne az EU-hoz csatlakozni. Szóval, sokként ért minket a hír, az emberek azt kérdezgették, hogyan fordulhatott ez elő. De ma már nem igazán beszédtéma, nagyobb problémák miatt kell aggódnunk.

MN: A filmje elég kritikusan szemléli a macedóniai közállapotokat.

TSM: Hivatalosan demokrácia vagyunk, de az az érzésem, hogy csak eljátsszuk a demokráciát. Úgy teszünk, mintha. Nagyon távol vagyunk a valóban működő demokráciától, amelyben az emberek félelem nélkül tehetik a dolgukat. És megbízhatnak a rendszerben, mert a tehetségük, és nem a pártállásuk vagy az ilyen-olyan ismeretségeik alapján juthatnak előre. Kis ország, nagy nepotizmus. És korrupció. A politika mindenhova beteszi a lábát. A fiatalok pedig, akiknek elegük van a rendszerből, veszik a sátorfájukat. Nemrég azt mondta a miniszterelnökünk, hogy ha fiatal lenne, ő is elmenne.

MN: Nem támadták önt azért, hogy nem a legjobb színben tünteti fel a hazáját?

TSM: Látnia kellett volna az előző filmemet, melyet még az előző kormány alatt csináltam. Az még kritikusabb volt! Minden filmemnél megkapom a magamét, de politikai támadás csak egyszer ért. Két éve, az előző filmem után egy befolyásos pártember, aki egyszersmind vezető értelmiségi, nekem rontott. Azt szónokolta, hogy feketelistára kéne tenni, soha nem lenne szabad több filmet készítenem. Szörnyű volt. És váratlan. Egy jobboldali kormánytól nem lepett volna meg annyira, na de a szociáldemokratáktól! Aztán az illető egy idő után leállt ezzel a rossz szöveggel, biztos rászóltak felülről, hogy na, ne már, öreg, lazíts!

MN: A Petruniját jobban fogadták?

TSM: Mindig akad, aki azzal jön, hogy miért nem arról csinálsz filmet, hogy milyen csodálatos is a mi országunk. Erre csak azt tudom mondani, hogy bocsánat, de nem utazási iroda vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.