Interjú

„Beugrott a keresztért”

Teona Strugar Mitevska filmrendező

Mikrofilm

Hogyan reagál a macedón társadalom, ha egy férfiaknak fenntartott vallási rituálét megzavar egy nő? Erről szól a macedón rendező frissen bemutatott filmje, az Isten létezik, és Petrunijának hívják.

Magyar Narancs: Petrunija bűne, hogy nő létére elhalássza a férfiak orra elől a pap folyóba hajított keresztjét. Létező rituálé ez a kereszthajítás?

Teona Strugar Mitevska: Nagyon is létező. Jugoszlávia felbomlása után a vallás központi szerephez jutott, és egyszer csak felbukkant ez a keresztdobálás nálunk. Ma már minden városban, faluban megtartják, ahol csak van víz. De ha nincs kéznél folyó, megteszi egy úszómedence is.

MN: Ha megkaparintom a keresztet, mi vár rám?

TSM: Nagy szerencse vár arra a férfira, aki a vízbe ugorva megszerzi a keresztet. Ha csapatban indul, a csapatra száll e nagy szerencse. Remek éve lesz, házasság, állás, egyebek. Mindenki egy jobb életben reménykedik, s ha innen nézem, nagyon is szép dolog ez, de közben a férfierő, a balkáni macsóság ünnepe is. Sok minden egyszerre.

MN: De nő egy szál se.

TSM: Nem, nők nem vehetnek részt. Ugyanakkor a filmünk valós eseményeken alapszik. A városban, ahol forgattunk, hat éve egy nő beugrott a keresztért, és meg is szerezte. Mindenki őrjöngött. Ez a filmünk fő konfliktusa. De ami utána következik, az puszta kitaláció.

MN: A helybéliek hogyan viselték, hogy a szemük láttára leforgatják az incidenst?

TSM: Érzékeltették velünk, hogy jobban tennénk, ha odébbállnánk. Felvettük a kapcsolatot az ortodox egyház helyi vezetőjével, aki megköszönve az érdeklődést azzal hajtott el minket, hogy igen, isten létezik, de nem nő, hanem férfi. Vagyis elolvasták a forgatókönyvünk címét, és annak alapján mutattak ajtót nekünk. Hosszú időbe telt, de végül mégis befogadtak a város lakói. Mire a forgatás végére értük, így vagy úgy, de szinte mindenki velünk, nekünk dolgozott. Ki statisztaként, ki máshogy. És tudja, mi történt? Tavaly, amikor ismét eljött a rituálé ideje, egy kamasz lány beugrott a keresztért. Meg is szerezte, és a pap minden vonakodás nélkül nekiadta. Ezek szerint mégiscsak változnak a dolgok. Aminek némileg ellentmond, hogy egy uniós felmérés szerint a macedón fiatalok többsége szívesen élne egy totalitárius rendszerben. Az emberek félnek, és a legkönnyebb megoldáshoz vonzódnak.

MN: Ebbe a csomagba a nacionalizmus is beletartozik?

TSM: Inkább a konzervativizmus, ami egyre jellemzőbb a fiatalokra. A nacionalizmusba már belekóstoltunk. Sok éven át a jobboldali VMRO-kormány (a párt vezére, Nikola Gruevszki 2006-tól 2016-ig volt miniszterelnök – a szerk.) vezette az országot, és alattuk, a hathatós támogatásukkal elszabadult a nacionalizmus. Tanultunk a leckéből, legalábbis remélem. Tényleg, Gruevszki, ha jól tudom, Budapesten él.

MN: Téma még önöknél, hogy a korrupcióért elítélt volt miniszterelnök a börtönbüntetés elől – minden bizonnyal magyar diplomáciai segítséggel – Magyarországra szökött, és itt megkapta a menekültstátust?

TSM: Sokkoló volt a hír, különösen, hogy Magyarország EU-tag. És mint tudja, Észak-Macedónia nagyon is szeretne az EU-hoz csatlakozni. Szóval, sokként ért minket a hír, az emberek azt kérdezgették, hogyan fordulhatott ez elő. De ma már nem igazán beszédtéma, nagyobb problémák miatt kell aggódnunk.

MN: A filmje elég kritikusan szemléli a macedóniai közállapotokat.

TSM: Hivatalosan demokrácia vagyunk, de az az érzésem, hogy csak eljátsszuk a demokráciát. Úgy teszünk, mintha. Nagyon távol vagyunk a valóban működő demokráciától, amelyben az emberek félelem nélkül tehetik a dolgukat. És megbízhatnak a rendszerben, mert a tehetségük, és nem a pártállásuk vagy az ilyen-olyan ismeretségeik alapján juthatnak előre. Kis ország, nagy nepotizmus. És korrupció. A politika mindenhova beteszi a lábát. A fiatalok pedig, akiknek elegük van a rendszerből, veszik a sátorfájukat. Nemrég azt mondta a miniszterelnökünk, hogy ha fiatal lenne, ő is elmenne.

MN: Nem támadták önt azért, hogy nem a legjobb színben tünteti fel a hazáját?

TSM: Látnia kellett volna az előző filmemet, melyet még az előző kormány alatt csináltam. Az még kritikusabb volt! Minden filmemnél megkapom a magamét, de politikai támadás csak egyszer ért. Két éve, az előző filmem után egy befolyásos pártember, aki egyszersmind vezető értelmiségi, nekem rontott. Azt szónokolta, hogy feketelistára kéne tenni, soha nem lenne szabad több filmet készítenem. Szörnyű volt. És váratlan. Egy jobboldali kormánytól nem lepett volna meg annyira, na de a szociáldemokratáktól! Aztán az illető egy idő után leállt ezzel a rossz szöveggel, biztos rászóltak felülről, hogy na, ne már, öreg, lazíts!

MN: A Petruniját jobban fogadták?

TSM: Mindig akad, aki azzal jön, hogy miért nem arról csinálsz filmet, hogy milyen csodálatos is a mi országunk. Erre csak azt tudom mondani, hogy bocsánat, de nem utazási iroda vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.