Interjú

„Beugrott a keresztért”

Teona Strugar Mitevska filmrendező

Mikrofilm

Hogyan reagál a macedón társadalom, ha egy férfiaknak fenntartott vallási rituálét megzavar egy nő? Erről szól a macedón rendező frissen bemutatott filmje, az Isten létezik, és Petrunijának hívják.

Magyar Narancs: Petrunija bűne, hogy nő létére elhalássza a férfiak orra elől a pap folyóba hajított keresztjét. Létező rituálé ez a kereszthajítás?

Teona Strugar Mitevska: Nagyon is létező. Jugoszlávia felbomlása után a vallás központi szerephez jutott, és egyszer csak felbukkant ez a keresztdobálás nálunk. Ma már minden városban, faluban megtartják, ahol csak van víz. De ha nincs kéznél folyó, megteszi egy úszómedence is.

MN: Ha megkaparintom a keresztet, mi vár rám?

TSM: Nagy szerencse vár arra a férfira, aki a vízbe ugorva megszerzi a keresztet. Ha csapatban indul, a csapatra száll e nagy szerencse. Remek éve lesz, házasság, állás, egyebek. Mindenki egy jobb életben reménykedik, s ha innen nézem, nagyon is szép dolog ez, de közben a férfierő, a balkáni macsóság ünnepe is. Sok minden egyszerre.

MN: De nő egy szál se.

TSM: Nem, nők nem vehetnek részt. Ugyanakkor a filmünk valós eseményeken alapszik. A városban, ahol forgattunk, hat éve egy nő beugrott a keresztért, és meg is szerezte. Mindenki őrjöngött. Ez a filmünk fő konfliktusa. De ami utána következik, az puszta kitaláció.

MN: A helybéliek hogyan viselték, hogy a szemük láttára leforgatják az incidenst?

TSM: Érzékeltették velünk, hogy jobban tennénk, ha odébbállnánk. Felvettük a kapcsolatot az ortodox egyház helyi vezetőjével, aki megköszönve az érdeklődést azzal hajtott el minket, hogy igen, isten létezik, de nem nő, hanem férfi. Vagyis elolvasták a forgatókönyvünk címét, és annak alapján mutattak ajtót nekünk. Hosszú időbe telt, de végül mégis befogadtak a város lakói. Mire a forgatás végére értük, így vagy úgy, de szinte mindenki velünk, nekünk dolgozott. Ki statisztaként, ki máshogy. És tudja, mi történt? Tavaly, amikor ismét eljött a rituálé ideje, egy kamasz lány beugrott a keresztért. Meg is szerezte, és a pap minden vonakodás nélkül nekiadta. Ezek szerint mégiscsak változnak a dolgok. Aminek némileg ellentmond, hogy egy uniós felmérés szerint a macedón fiatalok többsége szívesen élne egy totalitárius rendszerben. Az emberek félnek, és a legkönnyebb megoldáshoz vonzódnak.

MN: Ebbe a csomagba a nacionalizmus is beletartozik?

TSM: Inkább a konzervativizmus, ami egyre jellemzőbb a fiatalokra. A nacionalizmusba már belekóstoltunk. Sok éven át a jobboldali VMRO-kormány (a párt vezére, Nikola Gruevszki 2006-tól 2016-ig volt miniszterelnök – a szerk.) vezette az országot, és alattuk, a hathatós támogatásukkal elszabadult a nacionalizmus. Tanultunk a leckéből, legalábbis remélem. Tényleg, Gruevszki, ha jól tudom, Budapesten él.

MN: Téma még önöknél, hogy a korrupcióért elítélt volt miniszterelnök a börtönbüntetés elől – minden bizonnyal magyar diplomáciai segítséggel – Magyarországra szökött, és itt megkapta a menekültstátust?

TSM: Sokkoló volt a hír, különösen, hogy Magyarország EU-tag. És mint tudja, Észak-Macedónia nagyon is szeretne az EU-hoz csatlakozni. Szóval, sokként ért minket a hír, az emberek azt kérdezgették, hogyan fordulhatott ez elő. De ma már nem igazán beszédtéma, nagyobb problémák miatt kell aggódnunk.

MN: A filmje elég kritikusan szemléli a macedóniai közállapotokat.

TSM: Hivatalosan demokrácia vagyunk, de az az érzésem, hogy csak eljátsszuk a demokráciát. Úgy teszünk, mintha. Nagyon távol vagyunk a valóban működő demokráciától, amelyben az emberek félelem nélkül tehetik a dolgukat. És megbízhatnak a rendszerben, mert a tehetségük, és nem a pártállásuk vagy az ilyen-olyan ismeretségeik alapján juthatnak előre. Kis ország, nagy nepotizmus. És korrupció. A politika mindenhova beteszi a lábát. A fiatalok pedig, akiknek elegük van a rendszerből, veszik a sátorfájukat. Nemrég azt mondta a miniszterelnökünk, hogy ha fiatal lenne, ő is elmenne.

MN: Nem támadták önt azért, hogy nem a legjobb színben tünteti fel a hazáját?

TSM: Látnia kellett volna az előző filmemet, melyet még az előző kormány alatt csináltam. Az még kritikusabb volt! Minden filmemnél megkapom a magamét, de politikai támadás csak egyszer ért. Két éve, az előző filmem után egy befolyásos pártember, aki egyszersmind vezető értelmiségi, nekem rontott. Azt szónokolta, hogy feketelistára kéne tenni, soha nem lenne szabad több filmet készítenem. Szörnyű volt. És váratlan. Egy jobboldali kormánytól nem lepett volna meg annyira, na de a szociáldemokratáktól! Aztán az illető egy idő után leállt ezzel a rossz szöveggel, biztos rászóltak felülről, hogy na, ne már, öreg, lazíts!

MN: A Petruniját jobban fogadták?

TSM: Mindig akad, aki azzal jön, hogy miért nem arról csinálsz filmet, hogy milyen csodálatos is a mi országunk. Erre csak azt tudom mondani, hogy bocsánat, de nem utazási iroda vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.