„Biztos vagyok benne, hogy ezt a filmet itthon nem lehetne megcsinálni”

Mikrofilm

Érdekes beszélgetés egy verziós filmről.

Saša Uhlová cseh újságíró azokról az emberekről szeretett volna cikket írni, akik a munkaerőpiac legalján vannak, és éhbérért, törvénytelen szerződésekkel, rossz körülmények között dolgoznak.

Uhlová azonban minden próbálkozása ellenére falakba ütközött, senki sem mert neki nyilatkozni – érthető okokból. Ő azonban nem adta fel, gondolt egy merészet, és melósnak állt, rejtett kamerával vágva neki a kutatómunkának. Elment kórházi mosodába, csirkefeldolgozó üzembe és hulladékkezelő céghez is szemetet válogatni. Közben sokat beszélgetett a kollégákkal, munkásszállón aludt és a vécén jegyzetelt. A kutatómunkából végül nem csupán cikksorozat lett, hanem egy dokumentumfilm is.

A Végkimerülésig című alkotást ma este mutatják be a Verzió filmfesztiválon, a premiert azonban a Friedrich Ebert alapítvány szervezte tegnap este, ahová eljöttek a film készítői is. Saša Uhlová és a film rendezője Apolena Rychlíková nem gondolta, hogy az alkotás nagy visszhangot fog kapni. „Egy olyan online újság szerkesztőségében dolgozom, ahol kevesen vagyunk, pár ezer fix olvasónk van, akik jellemzően baloldali értelmiségiek, és ahhoz szoktam hozzá, hogy nincs nagy országos visszajelzése a munkánknak” – mondja Uhlová a premier utáni beszélgetésen.

Piros sapkában Apolena Rychlíková, balján Saša Uhlová

Piros sapkában Apolena Rychlíková, balján Saša Uhlová

 

A dokumentumfilmet egyébként támogatta a cseh köztévé, amit ott le is adtak, és a film megjelenése után jelentős társadalmi/politikai vita kezdődött meg Csehországban arról, hogy hogyan kellene javítani az embertelen, és kizsákmányoló munkakörülményeken. De a csehek nem csak vitatkoztak, hanem cselekedtek is: az alkotók arról számoltak be, hogy a filmben szereplő munkahelyek egy részén javultak a körülmények, például a húsfeldolgozó üzemben beiktattak 5 perc pihenőidőt.

„Ez egyáltalán nem kis dolog” – mondja Uhlová, aki a film elkészítése során többször elérte saját határait. A szemétválogató soron, ahol mindennaposak voltak a patkánytetemek, elhányta magát, de rendesen forgott a gyomra a csirkeüzemben is, ahol senki nem magyarázta el, hogy pontosan mit kell csinálni, ezért előfordult az is, hogy romlott hús került a boltba szállítandó dobozokba.

„Biztos vagyok benne, hogy ezt a filmet itthon nem lehetne megcsinálni, és a köztévé nem sugározná” – jelentette ki Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) Nőtagozatának elnöke.

Szerdán (7-én) még elcsíphető fél 7-kor a Művészben.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.