„Biztos vagyok benne, hogy ezt a filmet itthon nem lehetne megcsinálni”

Mikrofilm

Érdekes beszélgetés egy verziós filmről.

Saša Uhlová cseh újságíró azokról az emberekről szeretett volna cikket írni, akik a munkaerőpiac legalján vannak, és éhbérért, törvénytelen szerződésekkel, rossz körülmények között dolgoznak.

Uhlová azonban minden próbálkozása ellenére falakba ütközött, senki sem mert neki nyilatkozni – érthető okokból. Ő azonban nem adta fel, gondolt egy merészet, és melósnak állt, rejtett kamerával vágva neki a kutatómunkának. Elment kórházi mosodába, csirkefeldolgozó üzembe és hulladékkezelő céghez is szemetet válogatni. Közben sokat beszélgetett a kollégákkal, munkásszállón aludt és a vécén jegyzetelt. A kutatómunkából végül nem csupán cikksorozat lett, hanem egy dokumentumfilm is.

A Végkimerülésig című alkotást ma este mutatják be a Verzió filmfesztiválon, a premiert azonban a Friedrich Ebert alapítvány szervezte tegnap este, ahová eljöttek a film készítői is. Saša Uhlová és a film rendezője Apolena Rychlíková nem gondolta, hogy az alkotás nagy visszhangot fog kapni. „Egy olyan online újság szerkesztőségében dolgozom, ahol kevesen vagyunk, pár ezer fix olvasónk van, akik jellemzően baloldali értelmiségiek, és ahhoz szoktam hozzá, hogy nincs nagy országos visszajelzése a munkánknak” – mondja Uhlová a premier utáni beszélgetésen.

Piros sapkában Apolena Rychlíková, balján Saša Uhlová

Piros sapkában Apolena Rychlíková, balján Saša Uhlová

 

A dokumentumfilmet egyébként támogatta a cseh köztévé, amit ott le is adtak, és a film megjelenése után jelentős társadalmi/politikai vita kezdődött meg Csehországban arról, hogy hogyan kellene javítani az embertelen, és kizsákmányoló munkakörülményeken. De a csehek nem csak vitatkoztak, hanem cselekedtek is: az alkotók arról számoltak be, hogy a filmben szereplő munkahelyek egy részén javultak a körülmények, például a húsfeldolgozó üzemben beiktattak 5 perc pihenőidőt.

„Ez egyáltalán nem kis dolog” – mondja Uhlová, aki a film elkészítése során többször elérte saját határait. A szemétválogató soron, ahol mindennaposak voltak a patkánytetemek, elhányta magát, de rendesen forgott a gyomra a csirkeüzemben is, ahol senki nem magyarázta el, hogy pontosan mit kell csinálni, ezért előfordult az is, hogy romlott hús került a boltba szállítandó dobozokba.

„Biztos vagyok benne, hogy ezt a filmet itthon nem lehetne megcsinálni, és a köztévé nem sugározná” – jelentette ki Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) Nőtagozatának elnöke.

Szerdán (7-én) még elcsíphető fél 7-kor a Művészben.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.