Tévésorozat

Hát kérem, ilyen a szegény ember zombifilmje

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 29.

Mikrofilm

Szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre.

Lassúak vagy gyorsak?

Ez a zombifilmek legnagyobb kérdése, a Black Summer első évadában pedig különösen sokat számít a dolog: a nyolc epizód legnagyobb részében ugyanis a szereplők hol a nyílt utcán futnak az élőhalottak elől, hol elhagyatott épületekben ijedeznek a hörgő hangeffektektől.

A sorozat nem sokat teketóriázik, a történetre és a figurákra sem fecsérli az időt. Hogy minek is köszönhetjük a holtak eljövetelét, azzal a Black Summer ugyanúgy nem foglalkozik, mint azzal, hogyan is terjed a zombi-kór: van, aki attól változik át, hogy megharapták, másnak elég, ha elüti az autó vagy lelövik. Szintén nem tudjuk, hogy lehet irtani az ellent: a fejlövés látszólag működik, de hiába püfölik a koponyát, nem pukkad szét lufiként a legelső érintésre.

false

 

A sorozat nem csak ennyiben rendhagyó: fél tucat szereplőt felvonultat, ám egy pillanatig sem személyeskedik velük.

Nincs szerelmi szál, jellemfejlődés vagy dráma, csak a túlélés számít.

Az első rész egy anyával indít, akinek férje odavész, kislányától pedig elszakították – de aztán ez a motiváció is feledésbe merül.

A Black Summer azzal igyekszik újítani a csontig rágott műfajon, hogy kézi kamerás felvételeivel kizárólag az akcióra koncentrál; szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre. Ezért legtöbbször mindössze két zombi jelenti a veszélyt, az apokalipszisről pedig csak az üres terek árulkodnak, amelyek legalább olyan unalmasak, mint a lecsupaszított üldözési jelenetek. Valódi, nagyszabású akciójelenet csak az utolsó részben akad – ami pont fele olyan hosszú, mint a többi.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.