Tévésorozat

Hát kérem, ilyen a szegény ember zombifilmje

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 29.

Mikrofilm

Szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre.

Lassúak vagy gyorsak?

Ez a zombifilmek legnagyobb kérdése, a Black Summer első évadában pedig különösen sokat számít a dolog: a nyolc epizód legnagyobb részében ugyanis a szereplők hol a nyílt utcán futnak az élőhalottak elől, hol elhagyatott épületekben ijedeznek a hörgő hangeffektektől.

A sorozat nem sokat teketóriázik, a történetre és a figurákra sem fecsérli az időt. Hogy minek is köszönhetjük a holtak eljövetelét, azzal a Black Summer ugyanúgy nem foglalkozik, mint azzal, hogyan is terjed a zombi-kór: van, aki attól változik át, hogy megharapták, másnak elég, ha elüti az autó vagy lelövik. Szintén nem tudjuk, hogy lehet irtani az ellent: a fejlövés látszólag működik, de hiába püfölik a koponyát, nem pukkad szét lufiként a legelső érintésre.

false

 

A sorozat nem csak ennyiben rendhagyó: fél tucat szereplőt felvonultat, ám egy pillanatig sem személyeskedik velük.

Nincs szerelmi szál, jellemfejlődés vagy dráma, csak a túlélés számít.

Az első rész egy anyával indít, akinek férje odavész, kislányától pedig elszakították – de aztán ez a motiváció is feledésbe merül.

A Black Summer azzal igyekszik újítani a csontig rágott műfajon, hogy kézi kamerás felvételeivel kizárólag az akcióra koncentrál; szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre. Ezért legtöbbször mindössze két zombi jelenti a veszélyt, az apokalipszisről pedig csak az üres terek árulkodnak, amelyek legalább olyan unalmasak, mint a lecsupaszított üldözési jelenetek. Valódi, nagyszabású akciójelenet csak az utolsó részben akad – ami pont fele olyan hosszú, mint a többi.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.