Tévésorozat

Hát kérem, ilyen a szegény ember zombifilmje

  • Szabó Ádám
  • 2019. május 29.

Mikrofilm

Szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre.

Lassúak vagy gyorsak?

Ez a zombifilmek legnagyobb kérdése, a Black Summer első évadában pedig különösen sokat számít a dolog: a nyolc epizód legnagyobb részében ugyanis a szereplők hol a nyílt utcán futnak az élőhalottak elől, hol elhagyatott épületekben ijedeznek a hörgő hangeffektektől.

A sorozat nem sokat teketóriázik, a történetre és a figurákra sem fecsérli az időt. Hogy minek is köszönhetjük a holtak eljövetelét, azzal a Black Summer ugyanúgy nem foglalkozik, mint azzal, hogyan is terjed a zombi-kór: van, aki attól változik át, hogy megharapták, másnak elég, ha elüti az autó vagy lelövik. Szintén nem tudjuk, hogy lehet irtani az ellent: a fejlövés látszólag működik, de hiába püfölik a koponyát, nem pukkad szét lufiként a legelső érintésre.

false

 

A sorozat nem csak ennyiben rendhagyó: fél tucat szereplőt felvonultat, ám egy pillanatig sem személyeskedik velük.

Nincs szerelmi szál, jellemfejlődés vagy dráma, csak a túlélés számít.

Az első rész egy anyával indít, akinek férje odavész, kislányától pedig elszakították – de aztán ez a motiváció is feledésbe merül.

A Black Summer azzal igyekszik újítani a csontig rágott műfajon, hogy kézi kamerás felvételeivel kizárólag az akcióra koncentrál; szemmel láthatóan nincs pénz az igazi hatáskeltésre. Ezért legtöbbször mindössze két zombi jelenti a veszélyt, az apokalipszisről pedig csak az üres terek árulkodnak, amelyek legalább olyan unalmasak, mint a lecsupaszított üldözési jelenetek. Valódi, nagyszabású akciójelenet csak az utolsó részben akad – ami pont fele olyan hosszú, mint a többi.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.