Film

Briliáns válás

  • 2018. október 27.

Mikrofilm

Két dolog nincs a filmben: briliáns meg válás. Meg ragyogás, amire az eredeti, súlyosan arányt tévesztett cím utal – hacsak nem a mindig napsugaras Nizza turisztikai reklámfilmjeként tekintünk e termékre, amelyben nagypolgári jólétben unatkozó, ellenszenves, ám jól ápolt egyedek hajszolják a boldogtalanságot. A karácsonykor elhagyott feleség számára ezer megpróbáltatáson át (balettozás, teniszezés, luxusnyaralás) vezet az út a férfihoz, akiről csak ő nem tudja mindjárt a második jelenetben, hogy megadja néki a vágyott boldogságot.

A javarészt másodosztályú vígjátékok üdvöskéjeként önbizalmat szerzett Michèle Laroque elérkezettnek látta az időt, hogy rendezőként is megmutassa, mennyire hiányzik belőle a legcsekélyebb eredetiség is. A főszerepet nagyvonalúan saját magára osztó hölgy nem azzal vétette a legnagyobb hibát, hogy jelentéktelen, humortalan, elcsépelt fordulatokkal operáló, mindazonáltal szentimentális jelenetekben gazdag forgatókönyvből dolgozott. Nem is azzal, hogy a tempótlanul folydogáló sztori gegjei vagy arcpirítóan gyengék, vagy nincsenek egyáltalán. Még csak azzal sem, hogy a szerződtetett, reménytelenül B kategóriás kollégák közül sem sikerül kiragyognia. Hanem azzal, hogy egy kisebb szerepre megnyerte Rossy de Palmát. Az Almodóvar által felfedezett, ám azóta több vígjátékot is egyedül megmentő színésznő már akkor lejátszik mindenkit, amikor még meg sem szólalt. A vérbeli komika jelenléte csak még jobban aláhúzza, milyen jellegtelenül, unalmasan, erőltetetten mórikál mindenki más ebben a fölösleges filmben.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.