Aneesh Chaganty thrillere leveti az összes technofób ballasztot, ami az amerikai fősodor az „internetet” magyarázni és ostorozni kívánó suta munkáit jellemezte. A megtévesztően egyszerűnek látszó történetben egy koreai-amerikai özvegy apa (John Cho fegyelmezett és rokonszenves alakításában) eltűnt gimnazista lánya után kezd nyomozni. Informatikai szakemberként ügyesebben mozog az online platformokon, mint egy átlagos szülő, ám őt is sokkolja, hogy a lánya micsoda fragmentált, sokrétű identitást épített a közösségi médiában, ahol előbb osztotta meg az anyja halála felett érzett gyászát vadidegenekkel, mint saját apjával. A néző Daviddel együtt tárja fel a lány „második életét”, miközben egy elmulasztott Facetime-hívás, egy köldöknézős Tumblr-poszt is drámai funkciót kap (ennek csúcspontja a nyitójelenet, az anya elvesztését röpke percekben, tisztán digitális nyomokkal elmesélő, a Disney-féle Fel!-t idéző szekvencia). Chaganty végre a filmnyelvet is a tartalomhoz szabja: gyakran a platformok közti váltások ritmizálják a vágásokat, a feszültség az értesítésekből, azok elmulasztásából, régi üzenetek visszaolvasásából ered. A rendező újratrenírozza a néző tekintetét, hogy másképp olvassa a mindennapi életet bőven és szűretlenül átitató online kommunikáció lenyomatait. A mesterien felépített rejtély eredete és megoldása is az online térből ered, Chaganty tolmácsolásában a technológia végre nem valami sátáni varázslat, hanem az, ami: egy megkerülhetetlen tényező, ami átalakítja a rendőri munkát, a szülő-gyermek viszonyt, a barátságot.
Forgalmazza az Intercom
