Film

Cameron Post rossz nevelése

  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

A saját szexualitását épp csak felfedező kamasz lány a rágerjedt pattanásos tahó helyett a csakugyan vonzó, vele egy hullámhosszon lévő barátnője karjában keresi a testi örömöket. Amikor a világ felfedezésében a kocsmától egészen a templomig eljutó család rajtakapja a kis deviánst, az ő saját (üdvössége) érdekében (de leginkább a kisvárosi értékrendnek megfelelni igyekezvén) egy „ferdehajlamúak” átnevelésére szakosodott egyházi intézménybe küldik. Itt a keresztény dogmatikát a vulgár-pszichológiával összebékítő testvérpár (egy meleg múltját megtagadó férfi és tökéletesen aszexuális nővére) terelgeti a helyes út felé a társadalomból, családból, környezetükből kiközösített fiatalkorúakat. Kulcsfogalom egyfelől a bűn, a kárhozat, másfelől a lélek legmélyén szunnyadó, s megnyilatkozni csak az ember erőfeszítésének hiányában nem tudó, kristálytiszta (és Istennek is tetsző) heteroszexualitás. A nyájas mosolyok kíséretében eszközölt, mérgező sugalmazásokon kezdettől átlátó címszereplő (Chloë Grace Moretz) mint tehetetlen szemlélő nem legyőzni akarja tinédzser-McMurphyként a helybéli, kispályás főnénit, csak megkerülni. Tudja, hogy nem egyszerű a menekvés: a külvilág csak egy nagyobb átnevelő tábor.

A több fesztiválon, így a Sundance-on is elismert mű elkerüli az ilyes történetek elővezetésénél kézenfekvő indulatokat. Nem elítéli, csak szánja a kártékony intézmény szerencsétlen vezetőit – bár nem feledkezik meg a szeretet és tudományosság nevében gyakorolt, érzéketlen és dilettáns tevékenységük jóvátehetetlen következményeiről.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.