Film

Cameron Post rossz nevelése

  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

A saját szexualitását épp csak felfedező kamasz lány a rágerjedt pattanásos tahó helyett a csakugyan vonzó, vele egy hullámhosszon lévő barátnője karjában keresi a testi örömöket. Amikor a világ felfedezésében a kocsmától egészen a templomig eljutó család rajtakapja a kis deviánst, az ő saját (üdvössége) érdekében (de leginkább a kisvárosi értékrendnek megfelelni igyekezvén) egy „ferdehajlamúak” átnevelésére szakosodott egyházi intézménybe küldik. Itt a keresztény dogmatikát a vulgár-pszichológiával összebékítő testvérpár (egy meleg múltját megtagadó férfi és tökéletesen aszexuális nővére) terelgeti a helyes út felé a társadalomból, családból, környezetükből kiközösített fiatalkorúakat. Kulcsfogalom egyfelől a bűn, a kárhozat, másfelől a lélek legmélyén szunnyadó, s megnyilatkozni csak az ember erőfeszítésének hiányában nem tudó, kristálytiszta (és Istennek is tetsző) heteroszexualitás. A nyájas mosolyok kíséretében eszközölt, mérgező sugalmazásokon kezdettől átlátó címszereplő (Chloë Grace Moretz) mint tehetetlen szemlélő nem legyőzni akarja tinédzser-McMurphyként a helybéli, kispályás főnénit, csak megkerülni. Tudja, hogy nem egyszerű a menekvés: a külvilág csak egy nagyobb átnevelő tábor.

A több fesztiválon, így a Sundance-on is elismert mű elkerüli az ilyes történetek elővezetésénél kézenfekvő indulatokat. Nem elítéli, csak szánja a kártékony intézmény szerencsétlen vezetőit – bár nem feledkezik meg a szeretet és tudományosság nevében gyakorolt, érzéketlen és dilettáns tevékenységük jóvátehetetlen következményeiről.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.