Film

Cameron Post rossz nevelése

  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

A saját szexualitását épp csak felfedező kamasz lány a rágerjedt pattanásos tahó helyett a csakugyan vonzó, vele egy hullámhosszon lévő barátnője karjában keresi a testi örömöket. Amikor a világ felfedezésében a kocsmától egészen a templomig eljutó család rajtakapja a kis deviánst, az ő saját (üdvössége) érdekében (de leginkább a kisvárosi értékrendnek megfelelni igyekezvén) egy „ferdehajlamúak” átnevelésére szakosodott egyházi intézménybe küldik. Itt a keresztény dogmatikát a vulgár-pszichológiával összebékítő testvérpár (egy meleg múltját megtagadó férfi és tökéletesen aszexuális nővére) terelgeti a helyes út felé a társadalomból, családból, környezetükből kiközösített fiatalkorúakat. Kulcsfogalom egyfelől a bűn, a kárhozat, másfelől a lélek legmélyén szunnyadó, s megnyilatkozni csak az ember erőfeszítésének hiányában nem tudó, kristálytiszta (és Istennek is tetsző) heteroszexualitás. A nyájas mosolyok kíséretében eszközölt, mérgező sugalmazásokon kezdettől átlátó címszereplő (Chloë Grace Moretz) mint tehetetlen szemlélő nem legyőzni akarja tinédzser-McMurphyként a helybéli, kispályás főnénit, csak megkerülni. Tudja, hogy nem egyszerű a menekvés: a külvilág csak egy nagyobb átnevelő tábor.

A több fesztiválon, így a Sundance-on is elismert mű elkerüli az ilyes történetek elővezetésénél kézenfekvő indulatokat. Nem elítéli, csak szánja a kártékony intézmény szerencsétlen vezetőit – bár nem feledkezik meg a szeretet és tudományosság nevében gyakorolt, érzéketlen és dilettáns tevékenységük jóvátehetetlen következményeiről.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.