Film

Cameron Post rossz nevelése

  • 2019. augusztus 11.

Mikrofilm

A saját szexualitását épp csak felfedező kamasz lány a rágerjedt pattanásos tahó helyett a csakugyan vonzó, vele egy hullámhosszon lévő barátnője karjában keresi a testi örömöket. Amikor a világ felfedezésében a kocsmától egészen a templomig eljutó család rajtakapja a kis deviánst, az ő saját (üdvössége) érdekében (de leginkább a kisvárosi értékrendnek megfelelni igyekezvén) egy „ferdehajlamúak” átnevelésére szakosodott egyházi intézménybe küldik. Itt a keresztény dogmatikát a vulgár-pszichológiával összebékítő testvérpár (egy meleg múltját megtagadó férfi és tökéletesen aszexuális nővére) terelgeti a helyes út felé a társadalomból, családból, környezetükből kiközösített fiatalkorúakat. Kulcsfogalom egyfelől a bűn, a kárhozat, másfelől a lélek legmélyén szunnyadó, s megnyilatkozni csak az ember erőfeszítésének hiányában nem tudó, kristálytiszta (és Istennek is tetsző) heteroszexualitás. A nyájas mosolyok kíséretében eszközölt, mérgező sugalmazásokon kezdettől átlátó címszereplő (Chloë Grace Moretz) mint tehetetlen szemlélő nem legyőzni akarja tinédzser-McMurphyként a helybéli, kispályás főnénit, csak megkerülni. Tudja, hogy nem egyszerű a menekvés: a külvilág csak egy nagyobb átnevelő tábor.

A több fesztiválon, így a Sundance-on is elismert mű elkerüli az ilyes történetek elővezetésénél kézenfekvő indulatokat. Nem elítéli, csak szánja a kártékony intézmény szerencsétlen vezetőit – bár nem feledkezik meg a szeretet és tudományosság nevében gyakorolt, érzéketlen és dilettáns tevékenységük jóvátehetetlen következményeiről.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.