Tévésorozat

The One – A tökéletes pár

Mikrofilm

Most, hogy mindenki jól bepánikolt azon, hogy a Tinder algoritmusai megölik a szerelmet (miközben egyre több kapcsolat szövődik társkereső appok útján és egyre elfogadottabb módja ez a randizásnak), a sci-fi sorozatok is beszálltak a nagy aggódásba.

A sötét disztópiák zászlóshajója, a Black Mirror nyilvánvalóan élen jár a szerelem féltésében, de nemrég az AMC is készített egy antológiasorozatot Soulmates címmel, ebben egy techcég kifejleszt egy tesztet, amely teljes bizonyossággal azonosítja a jelentkező igaz szerelmét.

A John Marrs regénye alapján készült The One szinte szóról szóra ezt az alaphelyzetet követi: két genetikus DNS-alapú teszteléssel segít megtalálni a jelentkezők lelki társait, a módszerből pedig többmilliárdos gigavállalatot építenek. A cég egyszerű megoldást kínál, azt ígéri, hogy lerövidíti a kínos, sikertelen randik sorát, megelőzi a csalódásokat, a megcsalásokat, sőt a válásokat is. Rengeteg izgalmas kérdés adódna: mi lesz, ha már házas emberek másban lelik meg lelki társukat? Megold-e bármit is az azonnali, szavak nélküli vonzalom? Feltétlen szükséges-e kapcsolatot kezdeményeznünk csupán az ellenállhatatlan kötődés alapján? A készítőket mégsem ezek izgatják, hanem egy mérsékelten izgalmas gyilkossági ügy, amely a hatalmas cég kezdeteihez vezet, és az alapító genetikus-CEO Rebecca Webb alakja, akit a nagy igyekezet ellenére sem sikerül bonyolulttá tenni. Howard Overman sorozata steril, letisztult képi világával legalább a szemünket gyönyörködteti, de nem sok újdonságot sikerül mondania.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.