Film

Colette

  • 2019. április 21.

Mikrofilm

Egyre több olyan nő története jelenik meg filmvásznon, akiknek művészi tehetségét használták ki ambiciózus férfiak. Az, hogy Mozartnak lett volna egy még nála is tehetségesebb, de neme miatt elnyomott nővére, merő fikció (René Féret: Nannerl, Mozart nővére), amelyből viszont összetett gondolatmenet és érvényes világkép bontakozik ki. Mary Shelley tényeken alapuló történetében (Haifa al-Manszúr: Mary Shelley) a kihasználás inkább áttételes – a feldolgozás meg óvatos. Margaret Keane festőnőnek viszont küzdenie kell szabadságáért (Tim Burton: Nagy szemek) – a forma itt thriller. A nő művészetét ellopni kész férfi karmaiból kivitelezett szabadulást még ennél is nyomatékosabban tematizálja most a Colette, Wash Westmoreland filmje, amely egy különösebb meglepetést nem tartogató retro biopic. A vidéki lány egy tönkremenés szélén egyensúlyozó svihák kiadó feleségeként keveredik a múlt századelő párizsi művészvilágába, férje cégét megmentendő erotikus ponyvaregényeket ír, ám a szerzőként feltüntetett férfié minden babér – és bevétel. Van honnan menekülnie a saját tehetségének értékére csak későn feleszmélő írónőnek, akit egy leszbikus viszony is segít az öntudatra ébredésben.

Úgy tűnik, a felhasznált konkrétumok arányának növekedésével csak laposodik a mondanivaló. Azt, hogy a későbbiekben nemzeti ikonként tisztelt nagy művész válik az ezúttal is sajnálatosan modoros Keira Knightley játszotta címszereplőből, csak a végén közlik feliratok – holott ebben a fordulatban volna tetten érhető a valódi megszabadulás és felemelkedés.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.