Film

Életem értelmei

  • - kg -
  • 2019. április 21.

Mikrofilm

A dobozolóüzemben sem könnyű, hát még otthon. Hát még, ha a feleség, két gyermek édesanyja egyszer csak eltűnik, a hűlt helye és egy messziről küldött képeslap marad csak utána. Ezt a hűlt helyet járjuk körül: apa otthon a rámaradt gyerekekkel, apa a gyárban a rábízott munká­sokkal, apa a rokoni segítséggel, apa a szakszervezetben, apa a konyhában – Romain Duris mindent meg is tesz, hogy bérből-fizetésből élő gyári alkalmazottnak és hétköznapi apának higgyük, akire ráomlik az élet. Bár a francia sztár kilóg kissé a munkásszerepekre castingolt kollégái közül, a műegészet körüllengő életszag megkönnyíti az ő és a néző dolgát. Hiszünk is neki, nem is, de a gyerek­etetés céljából kibontott müzlisdobozban több a realizmus, mint nemzeti filmtermésünk legjavában, és ez azért megolajozza az azonosulást. Persze, nem kell ettől elalélni, a müzli-realizmus egy ismert technika, ahogy más műfajban a dzsungelharc és annak életszerű ábrázolása. A titka az, hogy jól kell csinálni, és itt jól van csinálva (rendezte: Guillaume Senez), még ha olykor bekúszik egy-egy érzelmes zeneszám is.

A francia filmben az a jó (még ha olykor belga is), hogy egy-két év terméséből meg lehet ismerni a középső és alsóbb néposztályok minden árnyalatát. Míg Duris a gyárban és otthon küzd, egy tehetősebb nappaliban Bérénice Bejo válik (Rég nem szerelem, 2016), egy szerényebb konyhában pedig Vincent Lindon néz farkasszemet a munkanélküliséggel (Mennyit ér egy ember?, 2015), miközben Léa Drucker valahol a két réteg között menekül brutális férje elől (Láthatás, 2017).

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.