Film

Családi bunyó

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 21.

Mikrofilm

„Lelke van neki” – szoktuk mondani az olyan filmekre (családi, kutyás, sportos, néha zenés karriersztori), amelyek az ezerszer látott formulát ezer­egyedszer is felszolgálják nekünk, mi pedig zokszó nélkül be is kajáljuk. De persze mindig megideologizáljuk: jók voltak a zenék, aranyos a kutya, egyedi a látványvilág vagy viccesek a viccek. Ja, és látszott, hogy mindenki szívből dolgozott, a hősnőtől a best boyig.

A Családi bunyó is pont ilyen – sőt, még ilyenebb. Van benne egy elcseszett, de azért szerethető család, minden második mondatuk a sitkóról meg a bankrablásról szól, de látszik, hogy a légynek sem tudnának ártani; egy főhősnő, akit csak festett hajjal, bőrcuccokban tudnak geeknek álcázni; a zee természetesen oldschool és jól szól, valahol a környéken pedig még egy cuki kutyust is találtak. A sztori igaz történet, és egy angol kisvárosi családról szól, ahol mindenki bunyózik, de csak a lány kapja meg élete lehetőségét, hogy beállhasson a rivaldafénybe The Rock mellé.

A Családi bunyó minden egyes pillanata előre eltervezett – pont, mint a pankrációban. Ahogy azonban a bunyók élvezeti értékéből sem von le, hogy előre lezsírozták, egy filmnek sem feltétlen árt, ha pontosan tudja, mi akar lenni és kinek akar szólni – már ha jól meg van csinálva. A Családi bunyó pedig elég jól muzsikál. Florence Pugh a gyengébb pillanatokban is cipeli hátán a mozit, a helyszín és hangulatváltások miatt a sztori nem ül le egy percre sem. A tanulság is átjön: minden sikeres ember mögött áll egy család, Dwayne Johnsonból pedig csak egy van.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.