Film

Családi bunyó

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 21.

Mikrofilm

„Lelke van neki” – szoktuk mondani az olyan filmekre (családi, kutyás, sportos, néha zenés karriersztori), amelyek az ezerszer látott formulát ezer­egyedszer is felszolgálják nekünk, mi pedig zokszó nélkül be is kajáljuk. De persze mindig megideologizáljuk: jók voltak a zenék, aranyos a kutya, egyedi a látványvilág vagy viccesek a viccek. Ja, és látszott, hogy mindenki szívből dolgozott, a hősnőtől a best boyig.

A Családi bunyó is pont ilyen – sőt, még ilyenebb. Van benne egy elcseszett, de azért szerethető család, minden második mondatuk a sitkóról meg a bankrablásról szól, de látszik, hogy a légynek sem tudnának ártani; egy főhősnő, akit csak festett hajjal, bőrcuccokban tudnak geeknek álcázni; a zee természetesen oldschool és jól szól, valahol a környéken pedig még egy cuki kutyust is találtak. A sztori igaz történet, és egy angol kisvárosi családról szól, ahol mindenki bunyózik, de csak a lány kapja meg élete lehetőségét, hogy beállhasson a rivaldafénybe The Rock mellé.

A Családi bunyó minden egyes pillanata előre eltervezett – pont, mint a pankrációban. Ahogy azonban a bunyók élvezeti értékéből sem von le, hogy előre lezsírozták, egy filmnek sem feltétlen árt, ha pontosan tudja, mi akar lenni és kinek akar szólni – már ha jól meg van csinálva. A Családi bunyó pedig elég jól muzsikál. Florence Pugh a gyengébb pillanatokban is cipeli hátán a mozit, a helyszín és hangulatváltások miatt a sztori nem ül le egy percre sem. A tanulság is átjön: minden sikeres ember mögött áll egy család, Dwayne Johnsonból pedig csak egy van.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.