1898. február 15-én a havannai kikötőben felrobbant a USS Maine amerikai hadihajó, és ez jó ürügyül szolgált a spanyol–amerikai háború kirobbantásához: a spanyol gyarmattartók elvonultak, jöttek az amerikaiak. Aztán jött Castro, most pedig a nyugati turisták. Hubert Sauper dokumentumfilmje nem oldja meg a robbanás-robbantás évszázados rejtélyét, nem is tekinti ezt a dolgának. Az osztrák filmes kamerája előtt havannai gyerekek adják elő a maguk szenvedélyes, a rendszer által formált történelemmagyarázatát, mígnem az egyik kislány visszakérdez: mi is a címe a filmnek, amit most csinálunk? Jó kis elfogulatlan gyerekpillanat ez, még jó pár hasonló következik. Arra a kérdésre azonban már nehezebb a válasz, hogy miféle film is, amit a külföldi kamerás ember csinál, aki nem rest a mozi születését is beleszőni Kuba múltjába. Szerencsére azért nem sokat szövöget, inkább csak követi havannai alanyait, akik olyan anyagi távolságra vannak az odalátogató turistáktól, mint egy Kádár-kori kisnyugdíjas az amerikai nagybácsitól. Nyugati turisták fényképezik a számukra egzotikus kubai nyomort, Sauper pedig a nyomort fényképező turistákat fényképezi, de közülük csak ő van tisztában a helyzet abszurditásával, ideértve a saját helyzetét is. Turista ő is, dokumentumfilmes igazolvánnyal: a hatalmas szivart csócsáló matrónát ő sem hagyhatja ki, de épp csak elsiet mellette, más a dolga: maréknyi gyereket és néhány felnőttet kísérget a kubai szocializmus romjai között. Nemrég a játékfilmesek is jártak erre, Laurent Cantet Havannai éjszakája remek kiegészítője Sauper lírai dokumentumfilmjének.
Figyelmébe ajánljuk
Jön a bolond!
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Út a féktelenbe
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
Cica az istállóban
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
A hegyek hangja
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
A jóság hímpora
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.
Krétaforradalom Szlovákiában, avagy minden autokrata gyáva és alattomos
Amit a tiszás adatlopási ügyben látunk, az a legsötétebb történelmi korszakokat idézi
Napokkal a Trump-Orbán találkozó után sem tudunk mindent a konkrétumokról
Főszerepben az Első sírásó
A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.
Fegyir Sandor: "A válasz arra, hogy kibírja-e Ukrajna, az, hogy igen..."
Az Iványi Gábor elleni ítéletről: a hatóságok, hivatalok hűen asszisztáltak Orbán kíméletlen bosszújához
Őrült rendszer, de van benne pénz
Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.