1898. február 15-én a havannai kikötőben felrobbant a USS Maine amerikai hadihajó, és ez jó ürügyül szolgált a spanyol–amerikai háború kirobbantásához: a spanyol gyarmattartók elvonultak, jöttek az amerikaiak. Aztán jött Castro, most pedig a nyugati turisták. Hubert Sauper dokumentumfilmje nem oldja meg a robbanás-robbantás évszázados rejtélyét, nem is tekinti ezt a dolgának. Az osztrák filmes kamerája előtt havannai gyerekek adják elő a maguk szenvedélyes, a rendszer által formált történelemmagyarázatát, mígnem az egyik kislány visszakérdez: mi is a címe a filmnek, amit most csinálunk? Jó kis elfogulatlan gyerekpillanat ez, még jó pár hasonló következik. Arra a kérdésre azonban már nehezebb a válasz, hogy miféle film is, amit a külföldi kamerás ember csinál, aki nem rest a mozi születését is beleszőni Kuba múltjába. Szerencsére azért nem sokat szövöget, inkább csak követi havannai alanyait, akik olyan anyagi távolságra vannak az odalátogató turistáktól, mint egy Kádár-kori kisnyugdíjas az amerikai nagybácsitól. Nyugati turisták fényképezik a számukra egzotikus kubai nyomort, Sauper pedig a nyomort fényképező turistákat fényképezi, de közülük csak ő van tisztában a helyzet abszurditásával, ideértve a saját helyzetét is. Turista ő is, dokumentumfilmes igazolvánnyal: a hatalmas szivart csócsáló matrónát ő sem hagyhatja ki, de épp csak elsiet mellette, más a dolga: maréknyi gyereket és néhány felnőttet kísérget a kubai szocializmus romjai között. Nemrég a játékfilmesek is jártak erre, Laurent Cantet Havannai éjszakája remek kiegészítője Sauper lírai dokumentumfilmjének.
Neked ajánljuk
Grandiózus pamparamm
Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.
Vivát!
Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztályokat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.
Bármilyen szakos
Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.
Nadrágszíj a függönyre
Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.
„Ha nem dicsérnek”
„Egyre valószínűbb, hogy Trump vagy börtönbe kerül, vagy újraválasztják”
A pimasz légy
Haptákban
A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.
Lombjuk se rezzen
A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.
A kötelező nyelvvizsga eltörlése: a kormány lényegében bevallja, hogy „elengedte ezt az egészet”
„Ötven százalék!”
Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.
Nagykapu
Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.