1898. február 15-én a havannai kikötőben felrobbant a USS Maine amerikai hadihajó, és ez jó ürügyül szolgált a spanyol–amerikai háború kirobbantásához: a spanyol gyarmattartók elvonultak, jöttek az amerikaiak. Aztán jött Castro, most pedig a nyugati turisták. Hubert Sauper dokumentumfilmje nem oldja meg a robbanás-robbantás évszázados rejtélyét, nem is tekinti ezt a dolgának. Az osztrák filmes kamerája előtt havannai gyerekek adják elő a maguk szenvedélyes, a rendszer által formált történelemmagyarázatát, mígnem az egyik kislány visszakérdez: mi is a címe a filmnek, amit most csinálunk? Jó kis elfogulatlan gyerekpillanat ez, még jó pár hasonló következik. Arra a kérdésre azonban már nehezebb a válasz, hogy miféle film is, amit a külföldi kamerás ember csinál, aki nem rest a mozi születését is beleszőni Kuba múltjába. Szerencsére azért nem sokat szövöget, inkább csak követi havannai alanyait, akik olyan anyagi távolságra vannak az odalátogató turistáktól, mint egy Kádár-kori kisnyugdíjas az amerikai nagybácsitól. Nyugati turisták fényképezik a számukra egzotikus kubai nyomort, Sauper pedig a nyomort fényképező turistákat fényképezi, de közülük csak ő van tisztában a helyzet abszurditásával, ideértve a saját helyzetét is. Turista ő is, dokumentumfilmes igazolvánnyal: a hatalmas szivart csócsáló matrónát ő sem hagyhatja ki, de épp csak elsiet mellette, más a dolga: maréknyi gyereket és néhány felnőttet kísérget a kubai szocializmus romjai között. Nemrég a játékfilmesek is jártak erre, Laurent Cantet Havannai éjszakája remek kiegészítője Sauper lírai dokumentumfilmjének.
Figyelmébe ajánljuk
Mint a moziban
Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.
Talaj
Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.
Felszentelt anyagpazarlás
Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.
Zöld és fekete
A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét.
Törvénytelen gyermekek
Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.
Átverés, csalás, plágium
Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.
Kire ütött ez a gyerek?
Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.
2 forint
„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.
Kiárusítás
Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.
24 óra
„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)
A Menhir
Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.
Nehogy elrabolják
Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.