Egy rakás Emmyt nyert, mégse folytatná sorozatát még 16 évig

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Végül is kivárhatjuk.

Az idei Emmy-gála kedvence a Trónok harca mellett egy egyedi hangulatú komédia, a Fleabag volt, ami olyan kedvenceket győzött le, mint a leköszönő Veep – Az alelnök, vagy épp a The Marvelous Mrs. Maisel.

A sorozat egy egocentrikus, önsorsrontó harmincas nőt mutat be, eközben pedig a hisztérikus nevetéstől a mélyről felszakadó sírásig zongorázza végig főhőse és a nézők érzelmeit is. Már a 2016-ban bemutatott első évadot is egekig magasztalta mindenki, mégis

úgy tűnt, megmarad rétegsorozatnak,

kevesek hamar kultikussá váló szórakozásának – ehhez nemcsak a sajátos hangvétel, de az is hozzájárult, hogy brit showról van szó. A második évad három évvel később, vagyis idén érkezett – ennyi idő alatt a Fleabag szolid rajongóbázist gyűjtött maga köré, felkerült Amazonra, s időközben elkészült belőle egy francia remake is.

Ez azonban valószínűleg még kevés lett volna ahhoz, hogy Phoebe Waller-Bridge és sorozata betörjön a mainstreambe: kellett hozzá a vígjátékok alkonya is. A komédiák ugyanis nem csak a mozikból és a bevételi listák éléről tűntek el, hanem a tévés fősodorból is.

Évek óta a Peak TV korát éljük, a sorozatok aranykorához viszont inkább olyan műsorokat kapcsolunk, mint a Stranger Things, a Trónok harca vagy épp a Westworld – vagyis drámákat. A korábban a tévéket uraló szitkomok, ha nem is tűntek el teljesen, de a súlyukat mindenképpen elvesztették: ma már nem ezek uralják a siker- vagy díjlistákat, hanem az éjsötét komédiák, vagy épp a nagyon is komoly szatirikus vígjátékok. Az elmúlt évek legnagyobb sikerei (Atlanta, Barry, Transparent) már

legalább annyira drámák, mint komédiák

– és a sorba a Fleabag is nyugodtan beilleszthető. Azzal pedig, hogy leáldozott az Agymenők-szerű szitkomok kora, az Emmyt odaítélő televíziósok is levették fejükről a szemellenzőt – a rajongók és kritikusok kitartó kampányának a hatására a figyelemre se méltatott első évad után a Fleabag második évadát nemcsak egy rakás jelöléssel, de 6 díjjal is jutalmazták; a sorozat többek között elhozta a legjobb komédia, valamint saját kategóriájának női főszereplői, rendezői és írói díját is.

false

A hatalmas siker ellenére Waller-Bridge kitartott amellett, hogy a második évaddal műsora befejeződött – sőt, az Emmy-győzelmek után azt nyilatkozta, a díjözön is csak azt bizonyítja, hogy a legjobbkor fejezte be a műsort.

Legutóbb azonban már egészen más hangot ütött meg a folytatással kapcsolatban: Seth Meyers késő esti talk showjában azt monda, egyre nyitottabb a folytatás felé. Csak épp nem a közeljövőben.„Eléggé tetszik az ötlet, hogy térjünk vissza a figurához – vagyis hozzám – 50 évesen, amikor már kicsit több minden van mögöttem, és isten tudja, mire készülök majd. Nagyon izgalmas lenne megnézni a karaktert életének egy későbbi szakaszában, de mostanra épp elég dolgon ment keresztül. El kell őt engednünk” – nyilatkozta az alkotó.

Richard Linklater Mielőtt-trilógiájához hasonlóan tehát akár a Fleabag is

visszatérhet egy harmadik körre,

melyben az egyes évadok között eltelt időre is reflektálna a show. Minderre azonban még legalább 16 évet kell várnunk, Phoebe Waller-Bridge ugyanis még csak 34 éves.

false

Attól azonban biztos nem kell tartania, hogy munka nélkül marad: az Amazonnal a közelmúltban ütött nyélbe egy 20 millió dollár értékű szerződést; következő projektje, a Run az HBO-ra érkezik, ő pedig feltűnik majd a következő James Bond-moziban, a No Time to Die-ban is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.