Egy rakás Emmyt nyert, mégse folytatná sorozatát még 16 évig

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 5.

Mikrofilm

Végül is kivárhatjuk.

Az idei Emmy-gála kedvence a Trónok harca mellett egy egyedi hangulatú komédia, a Fleabag volt, ami olyan kedvenceket győzött le, mint a leköszönő Veep – Az alelnök, vagy épp a The Marvelous Mrs. Maisel.

A sorozat egy egocentrikus, önsorsrontó harmincas nőt mutat be, eközben pedig a hisztérikus nevetéstől a mélyről felszakadó sírásig zongorázza végig főhőse és a nézők érzelmeit is. Már a 2016-ban bemutatott első évadot is egekig magasztalta mindenki, mégis

úgy tűnt, megmarad rétegsorozatnak,

kevesek hamar kultikussá váló szórakozásának – ehhez nemcsak a sajátos hangvétel, de az is hozzájárult, hogy brit showról van szó. A második évad három évvel később, vagyis idén érkezett – ennyi idő alatt a Fleabag szolid rajongóbázist gyűjtött maga köré, felkerült Amazonra, s időközben elkészült belőle egy francia remake is.

Ez azonban valószínűleg még kevés lett volna ahhoz, hogy Phoebe Waller-Bridge és sorozata betörjön a mainstreambe: kellett hozzá a vígjátékok alkonya is. A komédiák ugyanis nem csak a mozikból és a bevételi listák éléről tűntek el, hanem a tévés fősodorból is.

Évek óta a Peak TV korát éljük, a sorozatok aranykorához viszont inkább olyan műsorokat kapcsolunk, mint a Stranger Things, a Trónok harca vagy épp a Westworld – vagyis drámákat. A korábban a tévéket uraló szitkomok, ha nem is tűntek el teljesen, de a súlyukat mindenképpen elvesztették: ma már nem ezek uralják a siker- vagy díjlistákat, hanem az éjsötét komédiák, vagy épp a nagyon is komoly szatirikus vígjátékok. Az elmúlt évek legnagyobb sikerei (Atlanta, Barry, Transparent) már

legalább annyira drámák, mint komédiák

– és a sorba a Fleabag is nyugodtan beilleszthető. Azzal pedig, hogy leáldozott az Agymenők-szerű szitkomok kora, az Emmyt odaítélő televíziósok is levették fejükről a szemellenzőt – a rajongók és kritikusok kitartó kampányának a hatására a figyelemre se méltatott első évad után a Fleabag második évadát nemcsak egy rakás jelöléssel, de 6 díjjal is jutalmazták; a sorozat többek között elhozta a legjobb komédia, valamint saját kategóriájának női főszereplői, rendezői és írói díját is.

false

A hatalmas siker ellenére Waller-Bridge kitartott amellett, hogy a második évaddal műsora befejeződött – sőt, az Emmy-győzelmek után azt nyilatkozta, a díjözön is csak azt bizonyítja, hogy a legjobbkor fejezte be a műsort.

Legutóbb azonban már egészen más hangot ütött meg a folytatással kapcsolatban: Seth Meyers késő esti talk showjában azt monda, egyre nyitottabb a folytatás felé. Csak épp nem a közeljövőben.„Eléggé tetszik az ötlet, hogy térjünk vissza a figurához – vagyis hozzám – 50 évesen, amikor már kicsit több minden van mögöttem, és isten tudja, mire készülök majd. Nagyon izgalmas lenne megnézni a karaktert életének egy későbbi szakaszában, de mostanra épp elég dolgon ment keresztül. El kell őt engednünk” – nyilatkozta az alkotó.

Richard Linklater Mielőtt-trilógiájához hasonlóan tehát akár a Fleabag is

visszatérhet egy harmadik körre,

melyben az egyes évadok között eltelt időre is reflektálna a show. Minderre azonban még legalább 16 évet kell várnunk, Phoebe Waller-Bridge ugyanis még csak 34 éves.

false

Attól azonban biztos nem kell tartania, hogy munka nélkül marad: az Amazonnal a közelmúltban ütött nyélbe egy 20 millió dollár értékű szerződést; következő projektje, a Run az HBO-ra érkezik, ő pedig feltűnik majd a következő James Bond-moziban, a No Time to Die-ban is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.