Egy szentimentális férfi megmutatja a remény másik oldalát

  • - palosm -
  • 2020. május 28.

Mikrofilm

A Mikrofilm házimozis ajánlata a CirkoFilm online kínálatából: A remény másik oldala.

„Szentimentális férfi vagyok. Azt hiszem, hat olyan filmet csináltam, amiben kinyírtam a főszereplőt. De ma már képtelen lennék erre. Túlságosan megszeretem a főszereplőimet. És a közönséget sem akarom elszomorítani. Nem szeretem a szomorú közönséget. Van, hogy a forgatókönyvben még meghal a főszereplőm, de a forgatáson már életben hagyom“, mondta a Narancsnak adott interjújában a finn Aki Kaurismäki, és ez szerintünk már önmagában elég indok, hogy ajánljuk nagyszerű filmjét, A remény másik oldalát, ami pontosan erről, vagyis az abszurd, kérlelhetetlen, mindenen átsugárzó derűről szól.

A történet két szálon fut: egy aleppói menekült Finnországban kérvényez menekültstátuszt, egy finn kereskedő pedig kilép saját addigi életéből, munkájából, házasságából. A dolgok végül nem alakulnak a legjobban, de a hatóságok igazságtalan bánásmódját vagy a szélsőjobboldali huligánok verését mindig ellensúlyozzák az öncélú jóindulat, empátia, segítségnyújtás gesztusai, és a két férfi története találkozik.

"Kaurismäki a felületes szemlélő számára – írtuk róla portrénkban – akár közönyösnek is tűnhet, de meglehetősen politikus rendező, hisz a társadalomban mélyen gyökerező empátiában és összetartásban – a rendszer intoleranciájára nála a közösség befogadása a gyógyír (ellentétben Fassbinderrel, akinél a társadalomban megbújó előítéletek előbb-utóbb minden emberi kapcsolatot megmérgeznek). Legutolsó két filmjében (Kikötői történet, 2011 és A remény másik oldala, 2016) eddigi politikai nézeteit tulajdonképpen organikusan fejleszti tovább, beépítve a változó finn valóságot és a multikulturalizmus témáját. Munkásosztálybeli elesettjei közé immár bekerülnek a menekültek (az afrikai Idrissa és a szír Khaled), akiket a finn bevándorlási rendszer kivet magából, de a társadalom élő szövetét alkotó egyének és kisközösségek befogadják őket. A rendező nem lát különbséget köztük és a finn underclass tagjai között – szövetségük logikusan illeszkedik a szolidaritást körüljáró Kaurismäki-életműbe."

Maga a filmes formanyelv is sztoikus nyugalmat sugároz, semmi truváj vagy meglepetés, emberek statikus, távoli beállításokban beszélnek vagy hallgatnak, az utcasarkon közben valaki gitározik.

Ugyanakkor A remény másik oldala humanizmusát éppen a reményről való lemondás táplálja: cél, kétely és küzdelem nélküli szolidaritás ez, amit nem a dolgok helyrehozása vagy elvek érvényesítése hajt. Ahogy Kaurismäki mondta egy másik Narancs-interjúba: minél borúsabban látja a világot, annál optimistább film készít. „Ha remény sincs már, a pesszimizmusnak sincs értelme.“

A remény másik oldala pár kattintás után megtekinthető a CirkoFilm online tékájában nagyjából egy mozijegy áráért, magyar felirattal.

A remény másik oldala from Cirko Film on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.