Film

Éles késsel

  • 2020. május 30.

Mikrofilm

Bőrfejűek merő balhéból megölnek egy fiút. A tetteseket elítélni azonban nem lehet (a gyilkosságot rögzítő biztonsági kamera működtetésére nem volt engedély), és nem is merik (az amúgy is korrupt hatóságok félnek a neonácikat „foglalkoztató” maffiától). Az áldozat apja, a tipikus kisember próbál meg tehát fellépni – nemcsak a bűnözőkkel, de immár az ellene forduló állami szervekkel szemben is (amelyek játszmáiba csak belezavar az okvetetlenkedő állampolgár). Perfekt kiinduló helyzet egy feszült politikai thrillerhez, Amerikában egy Mark Ruffalo, Európában egy Olivier Gourmet vagy Toni Servillo játszaná valamelyik Oscar-kompatibilis profinál a meggyötörten lázadó apát. De ez egy kelet-európai film, szlovák konkrétan, ebben feltűnően rosszarcú, elhasznált emberek élik és halják szomorúan beszűkült életüket. Nincs fordulatos nyomozás, csak kínos amatörizmus, és nincsenek feltárva politikai összefonódások. Csak célozgatás meg durcás odamondogatás van, lelkiismeret-furdalásról elővezetett, pszichologizáló közhelyek meg egy tévés sorozatsztár, akinek filmográfiájában a legnagyobb szám a végtelenül kínos Die Hard 6. egyik (orosz) mellékszerepe. Roman Luknár teátrális apjával egy pillanatig nem lehet azonosulni.

Pedig több mint bicskanyitogató a megtörtént eset, az egyetemista Daniel Tupý meggyilkolásának ügye, amelyet feldolgoz a részleteket a kelleténél jobban átíró Éles késsel. Húsbavágó az általános probléma felvetése is: hogy tudniillik az álhumanista törvény a bűnöző jogait érvényesíti az áldozatéival szemben.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.