Az észt rendezők remekei viszonylag ritkán jönnek velünk szembe a magyar mozikínálatot böngészve – az Észt Hét azonban idén is elhozza a balti állam filmtermésének legjavát. A különleges hangulatú, egyszerre borongós és édesbús mozik bemutatják, a Magyarországhoz képest közel tizedannyi lakosú országban hogyan zajlott az élet a Szovjetunió alatt, milyen ott gyerekként élni ma, vagy épp hogyan érintik az észteket a globalizáció olyan jelenségei, mint a környezetszennyezés vagy az amerikai típusú mumble rap térhódítása.
„A Szovjetunióban a nők csendben szülnek!” – szól rá a marcona szülésznő az anyukára, aki ezután kénytelen hang nélkül vajúdni. Johannesnek születéséhez hasonlóan az élete is tele van nehézségekkel – ráadásul mindkettőre nyomasztó árnyékot vet a szovjet állam. Édesanyja Finnországba megy dolgozni, majd elhalmozza őt olyan nagy presztízsű, egzotikus dolgokkal mint banán, tévéantenna vagy cukorka – ezeknek köszönhetően a fiúnak nemcsak barátai, de irigyei is akadnak. Egy kamaszos lázadási kísérlet következtében hajának nagy részét elveszti, szerelmes lesz egy iskolatársnőjébe, összeverekszik annak bátyjával – egyre kisebbnek érzi a világot maga körül, ám a határőrök tovább őrzik a szovjet tervezés egyik mintapéldányaként tündöklő városának határait. A Pá, Szovjetunió! filmje tele van számunkra is ismerős helyzetekkel, miközben mindvégig szatirikus és hamisítatlanul észt marad.
A Kratt ifjúsági mozi létére meglehetősen véres és sötét. Az északi vígjátékokra szokás mondani, hogy keményebbek, mint a legkönnyfakasztóbb amerikai drámák – Rasmus Merivoo családi mozija hasonlóképpen felér egy nyomasztó, tábortűz körüli rémmesével. A gyerekek a nagyihoz utaznak szünidőre, telefonjaik és okoseszközeik nélkül viszont kénytelenek házimunkát végezni és a helyi gyerekekkel barátkozni. Így fedezik fel a helyi folklór egyik szereplőjét, a krattot: ez egy olyan kerti lomokból, az ördög segítségével megidézett szörny, aki egy ember bőrébe bújva bármilyen munkát elvégez, amivel megbízzák, ám ha nincs több teendője, véres bosszút áll az embereken. A mozi egészen egyedien keveri a vidéki bohókás idillt a bőrünk alá mászó rémisztgetéssel, miközben az idősek tiszteletére, na meg a kétkezi munka becsületére is nevel.
A Tűzmadár rendezője, Peeter Rebane korábban dokumentumfilmjeiről volt híres, ez a második játékfilmje. Az 1970-es években játunk, a szovjet megszállás alatt álló Észtországban, a légierő vonalas, szabálykövető világában. Itt követhetjük nyomon egy szerelmi háromszög kialakulását: a nyughatatlan Sergei közben kénytelen szembenézni múltjával, Romannak a karrierje, Luisának pedig a családja kerül veszélybe. A film a kosztümös történelmi drámát keveri a melodrámával, hangvétele végig érzékeny, megvalósítása pedig visszafogott marad.
A filmhét Észt történetek cím alatt három rövid dokumentumfilmet is bemutat. A Holnap minden jobb lesz egy fiatal anyukáról szól, aki a mindent elöntő szemét miatt úgy dönt, az élelmiszerboltok helyett ezentúl azok kukáiból szerzi be a mindennapi betevőt. A pázsitról látszólag két szomszéd eltérő kertművelési szokásait mutatja be, de a meditatív hangulatú dokuban valójában világnézetek csapnak össze: a Pajo-házaspár egy évre előre eltervezi a fűnyírásokat, centivel mérik a pázsitot és nem hagyják, hogy holmi kopasz fűfoltok kikezdjék tökéletes udvarukat. Velük ellentétben a szomszédban lakó ékszerkészítő a laissez faire elvét vallja: hagyja, hogy a természet tegye a dolgát, miközben ábrándos képpel emlékszik vissza a múltra és tervezi a jövőt a kerttel kapcsolatban – tervei azonban valószínűleg soha nem valósulnak meg. A Lil Észtország pedig betekintést nyújt az észt zenei színtérre: a balti államban sincs új a nap alatt, a fiatalok a hiphopért rajonganak, a klasszikus rapperek helyét pedig ún. mumble rapperek, vagyis olyan előadók vették át, akik bravúros rímek helyett a lehető legegyszerűbb szövegeket motyogják. Mint a kultúrából szinte minden, ez is az Egyesült Államokból indult, majd pár év késéssel megérkezett Európába – az észt zenei szcéna mellett pedig már Magyarországon is tetten érhető.
Külön blokkot kaptak az észt animációk, amelyek többek között egy lágyszívű sünt, egy egyedi életmódot folytató, de a boldogságot nem lelő férfit, a tojásfőzés dilemmáit, vagy épp a távoli Ruhnu-sziget szomorú történetét mutatják be. A kisfilmeknek nemcsak látványviláguk, de hangulatuk is egyedi és megkapó.
Az Észt Hetet március 24-27. között rendezik meg a Művész és a Kino Cafe moziban. További információk az Észt Intézet Facebook-oldalán, a vetítésekre jegyek ezen a linken érhetőek el.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
