Az 1947 óta felderítetlen Fekete Dália-gyilkosság rejtélyessége és különös brutalitása miatt kedvelt filmtéma. Sam Sheridan most egy újabb szemszögből készített sorozatot Elizabeth Short meggyilkolásának utóéletéről. Sheridan és producerként közreműködő felesége, Patty Jenkins (Wonder Woman) közeli barátja volt Fauna Hodelnek, aki a gyilkosság fő gyanúsítottja unokájaként írt felkavaró önéletrajzot sötét családi örökségének felderítéséről.
A sorozat rengeteg ígéretes cselekménycsírát és erős motívumokat hordoz, de egyiket sem tudja meggyőzően kibontani. Adott Fauna története, aki tizenéves koráig abban a hitben él, hogy félig fekete, és nem elég megtudnia, hogy fehér szülei odaadták a takarítónőnek, de még a nagyapja is egy perverz gonosztevő. Ahogy Fauna nyomozni kezd, egy koreai háborútól traumatizált újságíró is a sztori nyomába ered. Mindent akarunk egyszerre: belegázolni a 60-as évek faji feszültségeinek mocsarába, a rendőrségi korrupcióba és a Los Angeles-i elit dekadenciájába. A legizgalmasabb talán a Short-gyilkosság és a szürrealista művészet közötti összefonódások boncolgatása (Man Ray, Dalí, André Breton, Magritte több művében is nyugtalanítóan köszönnek vissza feldarabolt női testek), de Sheridan lapos szimbólumokba és dilettáns művészetelméleti okfejtésekbe fojtja a témát. Görcsösen ragaszkodik bizonyos giccses és szájbarágós motívumokhoz (pl. az újságíró traumáját jelképező, megfagyott koreai katonák vagy az erőszakot jelképező bika). Mindezen az erőn felül teljesítő Chris Pine sem tud segíteni.
Elérhető az HBO-n
